Szavakkal léket

Emlékülést tartott péntek délután a marosvásárhelyi Sütő András Baráti Egyesület. 

Emlékülést tartott péntek délután a marosvásárhelyi Sütő András Baráti Egyesület.

Az író emlékének szentelt, egész délutánon keresztül tartó rendezvénysorozat négy órakor a református temetőben kezdődött, ahol a résztvevők Sütő András sírját koszorúzták meg, majd a Bernády Házban találkoztak, itt irodalmi est vette kezdetét. A teljes teltházas közönséget az egyesület elnöke, Nagy Pál irodalmár köszöntötte, majd az est egyik meghívottja, a Budapestről érkezett Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója vette át a szót, mint a rendezvénysorozat első előadója.

– Sok különbség van a különböző forradalmak között. 1989 decembere az erdélyi magyarság magára eszmélése volt. És ebben vitathatatlan szerepet játszott Sütő András. Felismerték, hogy eljött a magyar közösség cselekvésének ideje. A temesvári kiáltvány több mint húsz évvel ezelőtt született meg, Sütő 1990. március 17-én írt erről: „A hétfejű sárkánynak két fejét a forradalom leverte már.” És a maradék öt feje is porba hull, ha összefogunk. „A demokráciának nincs nemzetisége”. A kultúra és a művészet a fordulat előtt fontos része volt az életünknek, paradoxon, hogy '90 után sok művész a politika élvonalába került. Ő az alkotó értelmiség háttérbe szorulásának volt az előhírnöke. És minden műfajt felhasznált arra, hogy szavaival léket üssön a román kommunista rendszeren. Szerepfelfogása egyetemesen európaivá, a kollektív jogok csendes élharcosává tette. A Lócsiszár virágvasárnapja nem csak a kijátszott igazságérzet remekműve, hanem egyetemes értékű dráma. Sütő Andrásnak esélye nyílt egy fontos kísérletre, hozzá tudott járulni a nemzetek közötti megbékéléshez. Igazi kelet-európai sors az övé. Minden múltidézés kegyelmi kérvény a jelenhez, lehet, a mostani lesz az a lendület, amely Európát egy új irányba mozdítja el. Fontos, hogy rendezzük „közös dolgainkat”.

Schmidt Mária nem csak előadóként érkezett Marosvásárhelyre. Egymásnak ítélve címmel (és Fekete március Marosvásárhelyen alcímmel) kötete jelent meg, a könyvet az egykori események helyszínétől pár méterre a Terror Házát működtető alapítvány programigazgatója, Tallai Gábor mutatta be. – A kötet angolul és magyarul is megjelent ismeretterjesztő jellegű, érzelmekben nagyon gazdag kiadvány, amelyben azok vallanak, akik megélték az eseményeket. Interjúrészletek, vallomások, ünnepi megemlékezések szövegei találhatók meg benne. A kötet egy rendezvénycsomag része, amelynek keretében tavaly márciusban a Terror Házában díjakat adtunk át azon magyar és cigány embereknek, akik a magyarság mellett helytálltak. Puczi Béla akkor interjút adott, ennek szövegét is közöljük ebben a kötetben. Neki a történtek után el kellett menekülnie Erdélyből, Magyarországon nem kapott munkavégzéshez szükséges engedélyt. Franciaországba ment, majd visszatért Magyarországra, ahol éppen csak meg tudott élni. Soha senki nem szorította meg a kezét, holott számára nem volt kérdéses, hogy ő magyar. Cigány is, magyar is. Ezt a kötetet Magyarországon az idén a Terror Háza Múzeumban mutattuk be, nagy sajtóvisszhangja volt. A Fekete márciusról keveset tudnak, de ez változik, az ilyen programcsomagoknak is köszönhetően. A jövő tavasszal a Román Kulturális Intézettel szervezünk közös konferenciát a témában, ahol a román és magyar kutatók között végre elkezdődhet a párbeszéd. A történetekből előbb-utóbb történelem kell legyen, munkánkkal ezt a célt szolgáljuk.

A szünet előtt a Fekete márciusról szóló, korabeli felvételekből összeállított dokumentumfilmet mutatták be, majd a közönség soraiból szólalt fel több résztvevő, közöttük Kincses Előd is. És ő vastaps közepette mutatta be a szintén a teremben ülő Cornel Gheorghét (Bálint Zsigmond felvételén). Azt a román embert, aki Judea ezredes után az ideiglenes városi tanács vezetője lett és a tisztséget Iliescu nyomása ellenére sem volt hajlandó átadni Radu Cionteának. Ezért a román nemzet ellenségének kiáltották ki és az események után családjával, két kisgyermekével Magyarországra kellett menekülnie. Azóta is ott él.

Az est második „felvonásaként” Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi főelőadója tartott előadást a jelenlegi, mezőségi oktatásról. Vetésit Demeter József református tiszteletes mutatta be, az előadó, értekezése során elmondta: – Sütő Andrásnál, élete végéig felismerhető a szülőföld „megféltése”. Hihetetlenül megviselte a pusztakamarási magyar iskola felszámolása. Sokszor hívta fel a figyelmet az oktatás fontosságára, és itt kapcsolódik életműve a szórványmisszióhoz. A Sütő András Baráti Egyesület megbízásából 2009-2010 fordulóján végeztük diákjaimmal a munka nagy részét, a mezőségi oktatás gyermekszámfelmérését: az oktatásba lehetségesen beiktatható jegyzékét, 14 éves korig. 160 települést jártunk be, 2356 gyermeket írtunk össze, a munka feldolgozásának 70 százalékával készültünk el. Pótlásra várnak még a körzetek, a munka jól mutatja a magyarság térvesztésének a képét. A felmérés egyik oldala a felvillanyozódás, a másik a csalódás volt. Sármás például az egyik legrendezetlenebb terület, a tanári kar 90 százaléka ingázik. De komoly fejlesztési feladatok vannak Marosludas, Mezőbodon, Szabéd és Sámsond környékén. A teljes Belső-Mezőségen egyetlen magyar bentlakás sem épülhetett, oktatástervezés szempontjából a Mezőség belseje üres. Pedig a gyerekpótlás legelső forrása a régió. Nem akarok senkit megbántani, de nem a Csángóföldre kell menni oktatást menteni, amíg a Marosvásárhelytől 20 kilométerre eső falvakban ilyen nagy a gond, és azokban még nem jártunk. Ha van a romániai magyarságnak az elmúlt húsz évben mulasztása, akkor az az, hogy a magyar árvákra nem tudtunk odafigyelni, egy-két kivételtől eltekintve (mint például Böjte Csaba alapítványa) nem tudtunk tenni értük – mondta vetített képes, statisztikákban gazdag előadása során Vetési László, majd a Sinkó András vezette Prücsök gyerekzenekar fellépésével, mezőségi népdalaival ért véget az érdekes és nívós emlékülés, rendezvénysorozat.