A szárazság nem tett kárt a kundi termésben

Körtefák vékony, fekete ágai meredeznek az ég felé a kundi öthektáros gyümölcsösben. Az ötvenes évek elején ültetett fák idén még mézédes termést hoztak, ez azonban a körtés búcsúja, jövőre egyetlen gyümölcsöt sem rejtenek majd az ágak – véli a dányáni születésű, Kundon élő Varga István, aki a terület tulajdonosától, egy osztrák férfitól a teljes idei termést megvásárolta, és ottjártunkkor éppen szüretelt. 

– Tűzelhalás a neve annak a betegségnek, amely ezeket a fákat megtámadta. Sajnos, nincs ellenszere – mondta a gazdálkodó, aki korábban polgármesterként, majd egy rövid ideig alpolgármesterként irányította a község életét, jelenleg a helyi tanács tagja. Zsúfoltabb éveiben sem mondott le a gazdálkodásról, az utóbbi években pedig még több időt és energiát áldoz szenvedélyére. 

– Nyolcezer kiló gyümölcsöt ad ez a körtés, kompótnak és pálinkának is jó lesz. Házi használatra és  eladásra is készítek belőle. A tavaly egyáltalán nem volt itt termés, és biztos, hogy jövő ősszel sem lesz. Ezek a fák elvégezték a kötelességüket, ez most már az utolsó leheletük  – jegyezte meg vendéglátónk. Később derűsebben számolt be arról, hogy az idei szárazság ellenére Kundon jó közepes lett a termés, kukoricából, igaz, kevesebb van, mint a korábbi években, de a búza és a napraforgó mennyisége megfelel az elvárásoknak.

– Sokszor itt több eső esett, mint Bonyhán. Megsegített a Jóisten – tette hozzá, majd kérésünkre saját gazdaságáról beszélt. 

Sajtkészítő műhely lesz Kundon

Varga István 1995 óta foglalkozik állattartással, jelenleg 45 állata van, 22 fejőstehén, a többi növendék. Kimondottan a tejért tartja az állatokat, a bikaborjakat rendszerint eladja. Naponta 200 liter tejet gyűjt be, amelyet egy felvásárlócégnek ad tovább. Varga István fiának, ifjú Varga Istvánnak azonban egészen más tervei vannak a tejjel. Műhely építésébe kezdett, ahol svájci módszerrel érlelt sajtot készítene. Családja számára egy ideje már maga állítja elő az ízletes tejtermékeket, vajat, joghurtot és természetesen a sajtot, amelynek íze a fogyasztás után is megmarad a szájban.

– Legalább egy hónapot kell ezeknek a sajtoknak érlelődni. Két hétig mindennap, azután kétnaponta parajdi sós vízben mosom át őket – tárt fel egy villanásnyit tudományából a vállalkozó szellemű fiatalember, akitől azt is megtudtuk, hogy az érlelt sajtot tökéletes körülmények között, 12 fokos hőmérsékleten kell tartani, a külvilágtól teljesen elzárt, ajtó, ablak nélküli helyiségben. Ifjú Varga István a Gyulafehérvári Caritas Gyergyóban tartott képzését is elvégezte, szavaiból érezhető, hogy előtte nincsenek titkok a sajtgyártás területén. 

– A sajtjaimat én nem élelmiszernek, hanem ínyencségnek, igazi delikatesznek szánom – jegyzi meg, amikor arról érdeklődünk, hogyan veszi majd fel a versenyt az ismert gyártókkal. – Nálam nem a mennyiségen, hanem a minőségen lesz a hangsúly. Annak pedig olyannak kell lennie, hogy az átlagár fölött adhassam el a termékeket.

A műhely a tervek szerint jövőre készül el. Addig az otthoniak kóstolgathatják, tesztelhetik a kundi csemegét.