Szakmai közlemény a székelyföldi „sáskainvázió” ügyében

Az elmúlt napokban a helyi és az országos sajtót is bejárta a székelyföldi (kiemelten gyergyói) „sáskainvázió” híre. A hír nyomán a megyei és országos hatóságok rögtön akcióba lendültek, és Gyergyószárhegy határában el is rendelték a rovarirtást az érintett kaszálók egy részén. A hatóságok gyors reagálása ugyan üdvözlendőnek tűnik, de ez az eset több komoly problémát is felvet, ami a rovarirtóval való beavatkozás szükségességét és tényleges hatását is megkérdőjelezi.

A pánikkeltés és találgatás helyett nézzük inkább, mit mondanak a szakemberek. Röviden: ez normális természeti jelenség, ráadásul a valóban nagyszámú rovar ellenére eddig nem keletkezett szinte semmilyen mezőgazdasági kár. A vegyszeres beavatkozás tehát nem indokolt, sőt kifejezetten káros, hiszen szinte minden más rovart (is) elpusztít, felszámolva ezzel az itt élő madarak nagy részének a táplálékbázisát (is).

A számos helyen tömeges megjelenésével pánikot keltő rovarfaj valójában egy nagy testű, Székelyföldön őshonos, sőt Európa jelentős részén is elterjedt, helyenként közönséges szöcskefaj (tehát nem sáska), a fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda). Egyike a legnagyobb testű rovarfajainknak, az üde rétek, kaszálók lakója, és lomha mozgásával, erős rágóival valóban néha kifejezetten ijesztőnek tűnhet. Három színváltozatát is meg lehet figyelni: a szinte teljesen barnás-feketés mellett zöldesfekete, illetve teljesen zöld egyedek is vannak. Ez a faj a nem is olyan régmúltban dívó permetezésnek köszönhetően mára már sokfelé megritkult Európában, s így több országban (Németország, Ausztria stb.) valamiféle védettséggel bír. Növényekkel, alkalomadtán rovarokkal táplálkozik, de nem minősíthető kifejezetten konyhakerti vagy mezőgazdasági kártevőnek.

A gyergyói-medencei esetek mellett Hargita megyében még „sáskajárást” jeleztek Szentegyháza és Kápolnásfalu környékéről, de Boldogfalva határában is megfigyelték ezt a jelenséget. Máthé István kollégánk szentegyházi és gyergyóditrói helyszíni vizsgálatai alapján elmondható, hogy az egyedek lassan vonultak egyik helyről a másikra, de eközben számottevő kárt termesztett növényekben, ültetvényekben nem okoztak. Főként a közönséges bojtorján, pitypang, fekete nadálytő, imola növényfajokon lehetett helyenként látványosabb rágásnyomot látni, a vörös lóhere esetében is voltak növényegyedek kisebb rágásnyomokkal. Szentegyházán egy közeli búzatáblát és burgonyaültetvényt végigjárva nem észleltünk rágásnyomokat. Nem találtunk kártevésre utaló nyomokat egy kisebb háztáji veteményesben sem, amelyen korábban átvonultak a szöcskék, és amelyben burgonya, vörös és sárga hagyma, takarmányrépa, saláta, petrezselyem, paszuly volt. Gyergyószárhegy közelében a lepermetezett kaszáló tőszomszédságában volt az egyetlen burgonyás terület, amelyen néhány tövön rágásnyom volt megfigyelhető.

Az élőlényeknél nem ritka jelenség a gradáció, azaz a populációk hirtelen, gyakran szabályos periódusonkénti (ún. ciklikus) megnövekedése. Egyik legjellemzőbb és legismertebb ilyen ciklusokat produkáló rovarunk a májusi cserebogár, ami többé-kevésbé négyévente jelenik meg nagyobb mennyiségben. Ezek a magas egyedszámok azonban hamarosan a normális szintre térnek vissza, hisz természetes ellenségeik, a ragadozók előszeretettel fogyasztják a könnyen elérhető, gyakori táplálékot, ami több évre újra leviszi az egyedszámát az elszaporodott rovarfajnak.

A fogasfarkú szöcske esetében is ismeretesek hasonló ciklusok, ezek néha tízévente ismétlődnek, de akár az idei, szokatlanul meleg tavasz is kiválthatta az egyedek fejlődési idejének lerövidülését és időben koncentrált megjelenésüket. Összegezésképpen elmondható, hogy helyenként valóban nagy számban fordultak elő a szöcskék, de jelentősebb kár nem volt megfigyelhető. A „szöcskejárás” azért is kaphatott nagy médiafigyelmet, mert a Gyergyószárhegy és Gyergyóditró közötti nagy kiterjedésű, nedves, füves kaszálókról déli irányba mozgó szöcskék útját több száz méter hosszan kettészeli az E578 jelzésű európai út, ahol az intenzív autós forgalom ezresével gázolta el az úton átvándorló rovarokat.

A szöcskejárásra válaszul a hatóságok Gyergyószárhegynél és Gyergyóditrónál rovarölő szereket vetettek be több helyen, összesen mintegy 20-30 ha kaszálón. Tudomásunk szerint piretroid alapú hatóanyagúak voltak. Ezek a hatóanyagok a méhekre mérsékelten veszélyesek (sok piretroidszármazék veszélyes a méhekre is, de fontos megjegyezni, hogy egyik sem teljesen hatástalan). Hatásmechanizmusuk a hírhedt DDT-vel azonos. Gyomorban felszívódó mérgek, amelyek az idegrendszerre hatnak, és hatásuk 1-2 óra vagy akár másfél nap után jelentkezhet. Ez a magyarázata annak, hogy a permetezés után is maradnak élő egyedek. Sajnos ez a hatásmechanizmus arra készteti a felhasználókat, hogy rövid időn belül újra alkalmazzák a szert. A szöcskék ellen most használt szer halakra és kétéltűekre kifejezetten veszélyes, ezért a vízbe való bekerülésük nagyon komoly problémát okoz. Veszélyesek lehetnek továbbá a hasznos ízeltlábú szervezetekre, védett területek közelében tehát az alkalmazásuk kerülendő. Mindenképpen kerülendő a repülővel való kijuttatás, mivel így az elsodródást és a vizek szennyezését nem lehet elkerülni. További problémát jelenthet, hogy a méreganyag a táplálékláncon keresztül bekerülhet rovarevő madarak, például gólyák, fecskék szervezetébe is, amelyekre nézve ugyan nem halálos, de ez nem jelenti azt, hogy nem káros. Összességében a rovarirtó szer nagymértékű használata komolyan károsíthatja a kaszálók, legelők életközösségeit, aminek a mezőgazdaságra is negatív hatása lehet távlatilag. A fogasfarkú szöcske székelyföldi jelenléte azt jelzi, hogy itt még mindig vannak gazdag, virágos kaszálók, ahol ez a faj is otthon érezheti magát, ellentétben az intenzívebb mezőgazdaság következtében szegényesebb biodiverzitású nyugati tájakkal, ahol ma már nagyon kicsi populációi maradtak fenn. Gyergyó környékén mindig is volt és remélhetőleg mindig is lesz ez a faj, s többek között e nagy testű rovar nagy populációi által (más rovarok és kétéltűek mellett természetesen) biztosított bőséges tápláléknak is köszönhető a Gyergyói-medence gólyapopulációjának kiemelkedő mérete.

Reméljük, jelzésünk hozzájárul ahhoz, hogy a továbbiakban a tényleges szakmai vélemények is teret kapjanak a sajtóban, és ezáltal is a szakma hozzá tudjon járulni a helyes döntések létrejöttéhez, elkerülve a fölösleges pánikot és megkérdőjelezhető hatású, akár káros beavatkozásokat természetes élőhelyeken, például kaszálókon. Ugyanakkor amennyiben kárt okoznak a szöcskék mezőgazdasági kultúrákban, indokolt lehet ezeken az ültetvényeken a célzott védekezés.

Dr. Máthé István docens (Sapientia EMTE), dr. Markó Bálint docens (BBTE), prof. dr. Balogh Adalbert (Sapientia EMTE) – rovarász szakemberek

Egyetértünk a közleményben foglaltakkal:

Dr. Hartel Tibor (docens, BBTE), dr. Keresztes Lujza (docens, BBTE), dr. László Zoltán (docens, BBTE), Papp Tamás (elnök, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület), dr. Urák István (docens, Sapientia EMTE), Vizauer Tibor Csaba (szakértő, Román Lepkészegyesület), dr. Ionuţ Ştefan Iorgu (kutató, Grigore Antipa Természettudományi Múzeum)