SZABÓ MIKLÓSRA
„Az én időm hamarabb lejárt, mint szerettem volna, bocsássatok meg, én nem tehettem róla. Nem búcsúztam tőletek, nem tudtam, hogy örökre elmegyek. Szerettem volna még köztetek élni, drága szeretteimet átölelni.”
Megállunk néma sírod mellett, szeretnénk megfogni még egyszer a kezed, és megköszönni végtelen szereteted. Imádtad családod, mindenkit szerettél, boldog voltál, ha örömöt szereztél. Elfeledni téged soha nem lehet, te voltál a jóság és a szeretet. Elvitted a fényt, a meleget, csak egy sugarat hagytál: az emlékedet. Két kezed munkáját mindenhol látjuk, áldott, szép emléked, míg élünk, szívünkbe zárjuk.
Fájó szívvel emlékeztünk szeptember 16-án a legdrágább férjre, édesapára, nagytatára, apósra, apatársra, vőre, gyermekre, rokonra, jó barátra, ismerősre, a búzaházi születésű SZABÓ MIKLÓSRA, az IRA volt vízszerelőjére, valamint a PITCO alkalmazottjára halálának első évfordulóján. Arany volt a szíved, szeretet az életed, de Isten elhívott a végtelenbe, mert szeretett. Örök hála és köszönet az egymással töltött szép évekért. Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes! Emléked örökké megőrizzük. (8813-I)
