Szabó Lőrinc: Szép magasság, csillag

• 2015-03-13 13:58:10

115 éve született a költő

„Szárnyad gyönge és szíved feledékeny,

megtérsz, vergődsz és lezuhansz,

de már unalmas ez a harc,

pusztulnod kellett volna rég a mélyben.

Miért hívjalak, föl, mikor kívánod

a földet vezekelve is?

Elfogy az ég türelme is,

válassz, végezz, amíg melletted állok!”

– „Szép magasság; csillag, ezt te nem érted.

Én a vágy vagyok, tifelétek,

s pokolból jön a legforróbb ima.

Lezuhanok, ha célhoz értem,

s ha messze vagy, hajt lelkem ostora:

megint győzni a messzeségen!”