Szabó Lajos visszatért szülőfalujába

„Gyermekkorom élménye a szépen szóló harangszó. Az én falumban, Alsóbölkényben, ünnepnapokon meg temetéseken valóságos hangversenybe kezdett a három torony öt harangja” – így emlékezik vissza Szabó Lajos szülőfalujára, amikor számvető céllal visszatekint életére nyugdíjazása előtt, 1976-ban.

„Gyermekkorom élménye a szépen szóló harangszó. Az én falumban, Alsóbölkényben, ünnepnapokon meg temetéseken valóságos hangversenybe kezdett a három torony öt harangja” – így emlékezik vissza Szabó Lajos szülőfalujára, amikor számvető céllal visszatekint életére nyugdíjazása előtt, 1976-ban. Ugyanaz a harangszó 2013 virágvasárnapján az ő emlékét is idézte abban a Szászrégen melletti kis faluban, amely küzdelmes pályáján elindította előbb a nagyenyedi kollégium, majd a kolozsvári egyetem, s végül a romániai magyar felsőfokú színészoktatás felé, amelyet tanárként harminc éven át a legmagasabb szinten szolgált.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem néhány hallgatója, színháztörténet-tanáruk szervezőmunkájának köszönhetően, 2013 virágvasárnapján a falu híveivel együtt emlékezett meg az egyetem egykori rektoráról és tanáráról, aki mindvégig hittel és szeretettel fordult az ifjúság felé. Szász Attila tiszteletes úr beszédében hangsúlyozta: legyünk büszkék arra, hogy van kire megemlékeznünk, van akire példaképként tekinthetünk. Az igehallgatás után tanárunk, Lázok János idézte fel Szabó Lajos munkásságát, majd mi, diákok, a volt rektor megrendítő visszaemlékezéseit olvastuk fel. Koszta Gabriella színésznő, aki diákjaként személyesen is ismerhette a szerzőt, Esterházy szavait kérte kölcsön, amikor röviden akarta megragadni e sokoldalú személyiség jellemvonásait: egész életében az önuralom, a minőség és az igényesség jegyében tanított, alkotott és nevelt. Kerekes Ibolya édesanyja és saját emlékeit idézte Szabó Lajosról, aki mindkettőjük mentora volt: szavai igencsak meghatottak mindnyájunkat.

A tiszteletes úr zárószavai után átvonultunk a parókia imatermébe, ahol tanárunk részletesebben beszélt az ünnepelt elkötelezett helytállásáról. Személyesebbé tette a megemlékezést egy dokomentumértékű rádiófelvétel: Szabó Lajos mély, rekedtes hangú vallomása betöltötte a kis termet, és úgy gondolom, felejthetetlen élményt jelentett mindenki számára.

Ezután megtörtént az emléktábla ünnepélyes leleplezése. A tábla bronzba öntött párja, Bocskay Vince alkotása a Stúdió Színház homlokzatán idézi a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet alapító rektorának emlékét. Miután elhelyeztük virágjainkat az egyetem, a falu és a hozzátartozók koszorúi mellett, magunk körül jó volt érezni a helyiek vendégszeretetét, jó volt arra gondolni, hogy Szabó Lajos a számára legfontosabb két helyen, Alsóbölkényben és a marosvásárhelyi Köteles utcában még él, hiszen mindaddig, amíg emlékezünk rá, ő is közöttünk van.

László Beáta Lídia,

Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, I. év, teatrológia