2019. október 19., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Vegyük a meglepő összefüggéseket:

• a Plútó teljes felülete – valamivel kisebb, mint Oroszország területe

• az oxfordi oktatás majdnem 200 évvel régebbi, mint a nagy Azték Birodalom

A Föld nagy részét nem ismerjük:

• az óceán kevesebb mint 5%-át fedeztük fel eddig

Saját magunkat sem:

• a szemünket sohasem láthatjuk mozgásban. Tükörben felváltva nézve egyiket, majd másikat, mindig a mozdulatlan képüket látjuk – agyunk a mozgás idején kikapcsolja a recepciót, és „felgyorsítja” a következő fix kép észlelését

De hogyan észlelhetünk valamit hamarabb, mint ahogy megtörténne?

Úgy, hogy amit megélünk, az nem a jelen, hanem a múlt:

• átlagosan 80 milliszekundummal vagyunk „lemaradva” az észlelésben – ennyi időbe telik, amíg az idegpályáinkon végigfut az információ.

És még egy utolsó összefüggés:

• mindannyian ugyanazt a vizet isszuk. A víz körforgása miatt mi itt mindannyian ittuk már ugyanazokat a részecskéket, de a vizünk némely molekulái valószínűleg jártak már Krisztus, Buddha vagy Szókratész testében is.

Az ilyen és ehhez hasonló tények Szabó Anna és Csongor számára mindennapi információk. Világukban egyensúlyban van az empirikus és a tapasztalati valóság, a tudományos és a metafizikus jellegzetességek, a technikai vagy anyagi adatok pedig egyenrangúak az affektív töltettel és a tudat játékaival, akár az álmokkal is.

A testvérek a valóságnál teljesebb valóságot tárnak elénk: a kiállítás anyaga gondolatiságtól és játékosságtól kirobbanó, és a határok feszegetése jellemző rá. Megkérdőjelezik így a valóság látványait, a fizika törvényeit, a formát és az anyagot, a teret, az esztétikumot, a képet és kicsit a művészeti hagyományt is. A mélység is fontos jellemzője a munkáknak: minden gondolat, minden kifejezés úgy mélyül el, hogy közben nem süpped bele a mélységbe, nem lassul le és nem vész el – nem lesz vastag, cuppanós buborék a tartalom körül: a gondolatok feszesek, dinamikusak és cikáznak, úgy kell befogadnunk őket, hogy röptükben csípjük el.

Szabó Anna: Üledék


A teljes anyag három fogalom köré csoportosítható. Első a tér vagy téridő, amelyet mindketten egyformán birtokolnak: Anna manipulálja, meghajlítja (Összeesküvés-elmélet), tükrözi, lyukasztja, feltöri (Zenit, A felejtés geometriája, Adott ponton stb.) – szabadon eljátszik vele a vásznon vagy annak síkja előtt idézi meg (46.749722  25.521389). Csongor pedig körbejárja (lerajzolva annak köveit), társítja fix grafikai elemekkel (Cenzúra más szögből), vagy minimalista papírformákkal, anyagok tulajdonságaival (síkokra tagolódás, összetartó erő és repedezés) esszenciáját kutatja (Variációk egyenes vonalra, ill. Idézet előidézése).

A második fogalom a mozgás (mint emberi tapasztalat, emberi cselekvés); ez inkább a Csongoré: testet öltött élmény formájában nyilvánul meg, mint például a gravitációval való játék (Lázadás a bolygó mozgása ellen), vagy az esővel való együttműködési kísérlet, de Annánál is jelen van – ő a mozgást a szemlélő távolságából, álomszerű formában dolgozza fel (kibillent, felborult elemek, zuhanó vagy mágnesesen vonzott tárgyak, mozduló, haladó alakok és élőlények).

A harmadik a kép, amely szinte teljességgel Annához tartozik: van, hogy papírlapként „fejti le” a vászon felületéről (Desktop Back-ground), vagy finom csavarral fotó-hatással is fűszerezi (a Borderline piros ege vagy a Trip besötétült sarka). A kép tárgyi mivolta is terítékre kerül, így létrehoz restaurálásra váró kép-tárgyat, de olyat is, amelyet illuzionisztikus eszközökkel oszt szét (Az első szívdobbanás) – ezekkel a művekkel a kép hagyományainak témáját is érinti, akárcsak akkor, amikor Caspar David Friedrich Jégtengerét értelmezi újra. A képi konvenciók vizsgálatához (konceptuális szinten) Csongor is csatlakozik, a művekkel szemben támasztott esztétikai elvárásokat tematizálva (Esztétikai paradoxon).

Amit Anna és Csongor feltárnak, az aktuálisabb, mint valaha. Aktuális, mert a dolgok nyomát követni (kövekét, a vonal papíron való modulációit, a horizontot vagy a vászon szélét) mindig a világ tudatosabb megélését hozza. Aktuális azért is, mert a valóságot jó nem készpénznek venni – csak akkor vagyunk képesek változtatni rajta, ha nyitottan viszonyulunk hozzá. A Fehér oldal az, ahol valóban létrejöhetnek az új konstellációk, de csak úgy, ha figyelembe vesszük ürességét és telítettségét egyaránt. Ha fel szeretnénk címkézni, megsemmisítjük lényegét (a pecsételt oldal már nem fehér, és minél inkább erőltetjük ezt a megjelölést, annál inkább megcáfoljuk a kijelentés tartalmát). Anna és Csongor egészséges flexibilitással kezel minden témát és minden elemet.

A valóság résein át feszegetni lehet az élettelen konvenciókat, a gondolatok a résbe ékelődve hatást gyakorolnak a rendszer anyagára, s így szétpattanhat az a hártya, amit túlzott pragmatikussággal, illetve felszínesen csak valóságnak szoktunk nevezni. Mert ami ezután marad, az a valódi valóság: ami sűrű és képlékeny, ismerős és határtalan. A kiállításon látható „játékok” elménkbe és lelkünkbe karcolnak valamit, ami később fejtheti ki hatását. Beoltanak nyitottsággal.

*

Elhangzott Szabó Anna-Mária és Szabó Csongor Fehér oldal – Két Szabó kiállítása című közös tárlatának megnyitóján szeptember 17-én, a Bernády Házban, ahol Szabó Anna-Mária festményekkel, Szabó Csongor grafikákkal, installációkkal és másfajta vizuális művekkel állt a közönség elé.

Ungvári-Zrínyi Kata

Szabó Anna: Neuro-vegetatív disztópia