Szabálysértések (II.)
Az előző részben általában írtunk a szabálysértésekről, ezúttal a leggyakoribb kérdésekre próbálunk választ adni.
A szabálysértések megállapítását és szankcionálását az általános jogszabályok tekintetében a 2001. évi 2. sz. kormányrendelet szabályozza, ez minden szabálysértésre érvényes. A jogszabály kiegészül az adott jogterület speciális és alkalmazandó szabályaival (pl. építkezés esetén a szabálytalanságot a fenti kormányrendelet, valamint a speciális, építkezésekre vonatkozó 1990. évi 50. sz., az építkezések engedélyeztetéséről szóló törvény együttes rendelkezései szerint kell megállapítani és büntetni).
Szabálysértést megállapítani a tett elkövetésétől számított maximum 6 hónapon belül lehet, ezután a tett elévül, vagyis ennek a határidőnek a letelte után már nem lehet megállapítani a szabálysértést.
Ez az oka annak, hogy a kamerával rögzített közlekedésügyi szabálysértések – pl. gyorshajtás, útadó befizetésének elmulasztása – esetén a jegyzőkönyvek későn, akár több hónap elteltével érkeznek meg, hiszen ilyen szabálysértést naponta akár több százat is elkövetnek, és a rögzítő kamerafelvételeket emberek kell feldolgozzák, ez nem mehet automatikusan. Viszont a hatóságok ügyelnek arra, hogy ne lépjék túl a 6 hónapos törvényes határidőt.
Újdonság: az útadóval kapcsolatos szabálysértésekre vonatkozó rendelkezéseket módosította a parlament 2018. február 5-én. Ezek a módosítások viszont csak a Hivatalos Közlönyben történő kihirdetéstől számított 6 hónap után lépnek érvénybe, addig a régi szabályozás alkalmazandó.
Az új szabályozás szerint az útadóval kapcsolatos szabálysértési jegyzőkönyvet annak kiállításától számított legtöbb 2 hónapon belül kell kiközölni. Az útadóval kapcsolatos szabálysértési jegyzőkönyvet a szabálysértéstől számított 4 hónapon belül kell kiállítani, másképpen a tett szankcionálása elévül. Ugyanakkor a tett elkövetése és a kiállított jegyzőkönyv kiközlése közötti időszakban nem lehet ugyanarra a gépjárműre új büntetést kiszabni az útadó be nem fizetéséért.
Visszatérve a szabálysértések általános szabályozásához, a jegyzőkönyv felvételétől számított egy hónapon belül azt ki kell közölni a szankcionált személlyel, ellenkező esetben a büntetések végrehajtása elévül, vagyis azokat már nem lehet végrehajtani.
Lehetőség van a pénzbüntetés felének a jegyzőkönyv közlésétől vagy átvételétől számított 48 órán belüli kifizetésére, de csak akkor, ha ezt az illető szabálysértést szankcionáló jogszabály lehetővé teszi.
A befizetéssel kapcsolatosan annak módja (készpénzzel vagy átutalással) és helye lényegtelen, a lényeg, hogy az összeg a megfelelő állami kincstári (trezorerie) számlára kerüljön, függetlenül attól, hogy hol van a pénzbüntetés beszedésére jogosult személy, hol követték el a szabálysértést, milyen állampolgárságú volt a szabálysértő, hol van a lakhelye vagy székhelye.
A befizetési bizonylatot a törvény értelmében kötelező postán, faxon vagy e-mailben elküldeni a bírságot kirovó intézménynek, a büntetés későbbi végrehajtásának elkerülése miatt.
Közlekedési szabálysértés esetén, amennyiben a pénzbüntetés nem haladja meg a 20 büntetőpont értékét, a büntetést helyben ki lehet fizetni a közlekedésügyi rendőrnek, aki erről köteles nyugtát kiállítani.
A jegyzőkönyv aláírása a közhiedelemmel ellentétben nem jelenti annak elismerését, csak tudomásulvételét, tehát ha aláírtuk a jegyzőkönyvet, utólag azt a bíróságon meg lehet támadni. Ugyanez a helyzet a büntetés kifizetése esetén, a bírság befizetése nem jelenti a tett elismerését. Fontos tudni, hogy a jegyzőkönyvet felvevő hatósági dolgozónak kötelessége megkérdezni, hogy vannak-e észrevételeink a szabálysértéssel kapcsola- tosan, és azokat jegyzőkönyvbe kell vennie a megjegyzés (menţiuni) rovatban.
Ugyanakkor jogunk van visszautasítani a jegyzőkönyv aláírását és átvételét, ebben az esetben a jegyzőkönyvet postai úton kell kiközöljék a törvényes lakcímre, amit viszont kötelező módon közölni kell. A jegyzőkönyv aláírásának visszautasítását, vagy ha a jegyzőkönyvet más okból nem sikerült aláírni, egy segédtanúval kell bizonyítani, aki nem lehet szabálysértést megállapító jogkörrel felruházott állami dolgozó. Az már vita tárgyát képezi a bíróságokon, hogy ez a személy csak a jegyzőkönyvet felvevő személynek nem lehet munkatársa, vagy minden ilyen jogosítvánnyal rendelkező állami dolgozóra vonatkozik…
Ugyanitt meg kell említeni, hogy a „rendőr rendőrnek tanúja nem lehet” közhasználatú elv ilyen értelemben árnyalásra szorul, a gyakorlatban a bíróságok ugyanis szemtanúként el szokták fogadni a szabálysértést megállapító dolgozó munkatársát, azzal indokolva ezt, hogy a törvény csak a segédtanú („martor asistent”) esetében fogalmaz meg tiltást, a szemtanú („martor ocular”) esetében nem. Nem értünk egyet ezzel az állásponttal, hiszen a szemtanú sokkal fontosabb és súlyosabb dolgokat tud bizonyítani, mint egy segédtanú, aki csak az aláírással kapcsolatos körülményeket igazolja – habár a szabálysértő hiányában felvett jegyzőkönyv esetén ez is nagyon fontos elem –, ezért szemtanú esetében annál inkább kellene működjön a segédtanúra vonatkozó tiltás.
Abban az esetben, ha a jegyzőkönyvet nem írták alá, és ezt nem igazolja segédtanú, vagy a tanúnak nem lehetett segédtanúi minősége (például ugyanannak a szankcionáló szervnek az alkalmazottja), a jegyzőkönyv bíróságon megsemmisíthető.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden tartalmi/formai hiba vezet abszolút semmisséghez. Abszolút semmisséghez vezet a hivatkozott kormányrendelet 17. paragrafusa által előírt kötelező elemek fel nem tüntetése: a szankcionált személy és a szankciót megállapító személy teljes nevének hiánya, ez utóbbi esetében annak hivatali minősége is (pl. rendőr), a tett leírása és elkövetésének időpontja, valamint a jegyzőkönyvet felvevő személy aláírása. A gyakorlatban a bíróságok a tett nem teljes és konkrét leírását vagy csak a jogszabály mechanikus bemásolását egyenértékűnek fogják fel a tett leírásának elmulasztásával, ezért megsemmisítik a jegyzőkönyvet.
Abban az esetben, ha más hibát észlel a bíróság a jegyzőkönyv felvétele esetén, az úgynevezett relatív semmisség feltételeit vizsgálja meg, amely csak akkor vezet a jegyzőkönyv megsemmisítéséhez, ha ebben igazolják a megsértett jogszabályt, a sértett fél érdekét és kárát, valamint az irat megsemmisítésének szükségességét, vagyis azt, hogy az elkövetett hibát miért nem lehet másképpen orvosolni. Ez a gyakorlatban sokszor nem egyszerű feladat.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
