Gaudeamus! Vigadjunk! 75 éves a művész, alkotóereje teljében fest, rajzol, mintha mi sem történt volna. De hát mi is történt? Hogy túllépett ezen a bűvös életkoron? Amíg szép hivatásának, a művészetnek élhet, feledheti az idő múlását.
Bölcső és környéke… Sz. Kovács Géza metszete
Gaudeamus! Vigadjunk! 75 éves a művész, alkotóereje teljében fest, rajzol, mintha mi sem történt volna. De hát mi is történt? Hogy túllépett ezen a bűvös életkoron? Amíg szép hivatásának, a művészetnek élhet, feledheti az idő múlását. Hiszen csak most köszöntöttük a hetvenediken. És azóta hányfelé találkozhattunk! Alkotótáborokban, kiállításokon, kulturális, iskolai eseményeken. Ahol kellett, ahol szükség volt rá, ő mindig ott volt talpig hűségben. Talán ez, a hűség a legjellemzőbb sajátossága. Feltétlen ragaszkodása szülőföldjéhez, közösségéhez, fogadott városához, művészi hitvallásához, tanári, nevelői elhivatottságához. A neve elé tett Sz/ékelyszentkirály/ a szülőfalu és székely népe megbecsülésének csalhatatlan jele. Az, hogy ma is ott lakik, ott dolgozik első munkahelye városában, közel fél évszázadon kitartott Segesváron, noha hiányoztak a pályatársak, akikkel megoszthatta volna az olykor nyomasztó alkotói magányt, szintén hűségre vall. Ezt sugallja az is, hogy rajztanári feladatait akkor sem rázta le válláról, amikor erősebb, csábítóbb lett volna az alkotás heve és kecsegtetőbb a művészi érvényesülés, mert tudta, hogy nincs más, aki e kincsekkel telt, régi településen a magyar gyerekek tehetségét, szépérzékét szakszerűen pátyolgathatná. És még inkább e töretlen művészi hitben fogant kötődést példázza grafikáiban, pasztelljeiben is karakteres, saját egyéniségére formált alkotóművészete. Erről Banner Zoltán művészettörténész külön kismonográfiában írt fél évtizeddel ezelőtt. Magam is többször igyekeztem szakszerűen méltatni. Ne mélyüljünk most bele. Ez ma a köszöntés helye. Pár sort mégis idézzünk az egyik tekintélyes kolléga, Márton Árpád festőművész ajánló soraiból, az említett Pallas-Akadémia-kiadvány (Műterem sorozat) borítólapjáról.
„ Sz. Kovács Géza nem tévelyeg a divatos hatások, áramlatok útvesztőiben, ő a szülőföld, az emberi sorsok vajúdásaiban keresi, majd alkotásaiban kivetíti a mi kis világunk ránk nehezedő problémáit. Felelősséggel és tudatosan közvetíti művészi eszközeivel az ősi rögben még fellelhető motívumokat. Szinte segélykiáltásként hatnak dokumentumértékű sorozatai napjaink megsemmisítő felelőtlensége ellen, múltunk és jelenünk egyetemes értékeinek porszemeiért. Művészete mély, igaz és hiteles. Elvont, áttételes alkotásainak is mély tartalmi hátterük van, nem véletlenszerű, önkényes akarnokságok ezek, mert ő mindig az élet, az emberi lélek hullámhosszait keresi.”
Az életöröm diadalát sugározza majd október 21-én a segesvári Gaudeamus Alapítvány ünnepi találkozója is, amelyen Keretbe zárt világom címmel vetítenek le portréfilmet. Dudás László fotóművész készítette az ünnepeltről. És köszöntik este 6-tól a Gaudeamus Házban a festő grafikust barátok, tanítványok, művészetének hívei is. Tegyük meg ezt lapunkban is! Isten éltessen sokáig, Kovács Géza!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
