Svájci frank – bankkölcsönök – tisztességtelen szerződések (I. rész)

Jelenleg Romániában el sem kezdett reneszánszukat élik a bankok ellen elindított adósvédelmi perek, amelyekben az elégedetlen fogyasztók a svájci frankban és más valutákban felvett hitelszerződésekért perelik a bankokat, általában sikerrel. A perekben nemcsak a tisztességtelen szerződéses feltételek eltörlését kérik az adósok, hanem az ezek alapján pluszban befizetett összegek kamatos visszatérítését. Ezekben a perekben nagy hírnevet szerzett magának Gheorghe Piperea bukaresti ügyvéd is, akit sokan egyféle modern Robin Hoodként emlegetnek, aki az adósok pénzét szerzi vissza a bankoktól.

Annak idején a svájci frank hallatára mindenkinek a közmondásos svájci stabilitás és precizitás jutott eszébe, ezt a káprázatot kihasználva nagyon elterjedt lett mind Romániában, mind Magyarországon a svájcifrank-hitel. Ennek alapján nagyon sok személy svájci frankban vagy svájci frank alapú – a kettő nem ugyanaz – hitelt vett fel, úgy gondolva, hogy a lej állandó inflálódása és változó vásárlóereje által generált bizonytalanságot kikerülik egy stabilnak mondott valutára alapozott hitelszerződés megkötésével. Külföldön – itt nem a posztkommunista országokra gondolunk – természetesen sokkal ritkább ez a fajta hitelkonstrukció, hiszen egy relatív stabil valutájú országban nincs értelme ilyen eszközökhöz folyamodni. Ugyanakkor a posztkommunista országok állampolgárainak a piacgazdaságban, bankolásban és más, a kapitalista világ természetes velejáróiban nem jártas személyek naivitását is kihasználva a külföldi tőkéjű bankok olyan kölcsönügyleteket köthettek, amelyek messzemenően előnyösebbek voltak számukra, mint az otthon, egy ország saját, relatív stabil fizetőeszközében nyújtott hitelek. Külföldön ugyanis valutában felvett és abban visszaadott hitelekről van szó, míg nálunk vagy akár Magyarországon az adós soha nem valutát kapott, hanem a valutának megfelelő nemzeti pénz szerint számolt összeget. Ezt valutában fizette ugyan vissza – vagy valutaalapú elszámolás szerint nemzeti pénznemben, ami gyakorlatilag az adós szempontjából ugyanaz –, de azt előzőleg az illető banktól vásárolta meg az éppen aktuális árfolyamon, ami az idő során változott, és általában nem az adós javára. Amennyiben a bank a bankközi-nemzetközi piacról az eladandó valutáért nem nemzeti pénznemben fizetett, azt viszont az éppen aktuális árfolyamon adta el, a bank nyeresége a kamat fölött is nőtt a valutaárfolyam különbsége miatt, nem számítva a különböző rejtett kezelési költségeket és kamatokat.

Példának okáért álljon itt a svájci frank árfolyamváltozása, amely a felvett valutakölcsönök elsőrendű „sztárja”: 2007 júliusában, tehát néhány hónappal azután, hogy Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, a svájci frank/lej árfolyama 1,89 volt. Az árfolyam azóta csak nőtt, jelenleg 4,07, de volt már 4,42 is, ami azt jelenti, hogy Románia uniós csatlakozása óta a hitelrészletek több mint duplájukra növekedtek, ami óriási anyagi – és nem csak – terhet jelentett és jelent az adósokra.

De mi is a probléma ezekkel a szerződésekkel? Hiszen a szerződéseket a román jogszabály a szerződő felek „törvényének” veszi, mint olyan szent és sérthetetlen, ha valaki egyszer elkötelezte magát a hitel befizetésére, miért kérhet vissza bizonyos összegeket, vagy miért kérheti a bíróságot a szerződés megváltoztatására, ha már azt egyszer aláírta, jól – vagy inkább – rosszul? Az mindenkinek eléggé alapfogalom, hogy két fél szerződését alapesetben csak a két fél egybehangzó módosító szándéka alapján lehet megváltoztatni, akkor utólag egyoldalúan hogy lehet azon változtatni? A választ a 2000. évi 193. sz. törvény adja meg, amely a vállalatok és a fogyasztók közötti szerződésekben fellelhető tisztességtelen szerződéses feltételekre és klauzulákra vonatkozik. A törvény szerint ezekben a szerződésekben a feltételek világosak és egyértelműek kell legyenek, megértésükhöz pedig a fogyasztónak nem kell rendelkeznie semmilyen különlegesebb szakismerettel. Amennyiben egy szerződéses feltétel értelmezése kérdéses, azt mindig a fogyasztó javára kell értelmezni. A törvény tiltja a szerződésekben a tisztességtelen feltételek megfogalmazását. Meg kell említeni, hogy a vállalkozó lehet mind természetes, mind jogi személy, a fogyasztó viszont csak természetes személy lehet, aki nem szakmai okokból szerződött, vagy egy fogyasztóvédelmi speciális egyesület. Tehát egy cég soha nem kérheti a bíróságtól, illetve soha nem hozhatja fel a védelmében.

De melyek is a tisztességtelen szerződéses feltételek? Ezek meghatározását a törvény 4. paragrafusától kezdve találjuk, és több kategória létezik.

Az első kategória azon szerződéses feltételeket minősíti tisztességtelennek, amelyek megkötésénél a fogyasztónak nem volt lehetősége azokat közvetlenül alku tárgyává tenni, és amennyiben az a feltétel önmagában vagy más feltételekkel együtt, rosszhiszeműen a fogyasztó és a vállalkozó jogai és kötelezettségei között számottevő különbséget okoz a fogyasztó kárára. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro