Struccalakúak

Nandu (Rhea americana)

Olyan, mintha kis termetű strucc lenne. Bár az óceán túlsó oldalán él, az életmódja azonos az afrikai struccéval. Ezek az állatok a tágas pampákon kis csordákban, társasan élnek. Három ujjuk van, a combjuk és a fejük tollas. Van különbség a medencéjük és a garatjuk tekintetében is. Sem a kakasnak, sem a tyúknak nincsenek dísztollai. A kakas nemcsak éjjel, hanem nappal is egymaga kotol. A tyúkok háremekbe gyűlnek, tucatnyi tojást raknak a fűből épített fészekbe. A megépített fészek közelében a kakas csak a tyúkot tűri meg. A tojó a tojást a szárnyaira hagyja esni, majd csőrével a fészekbe rakja. A kotlás hat hétig tart. A kakas egyedül gondozza a csibéket, veszély esetén a szárnyai alá rejti őket. Közben a tyúkok egy másik kakast keresnek, és az mélyen hangzó „nan-du” szavával, szárnyait kitárva, a nyakát szélesre felfújva udvarol, majd fészket épít. Ilyen módon sok fiókát fel tudnak nevelni. A kicsik egyszerre – néhány óra alatt – kelnek ki, így az utoljára kikelők nem maradnak el a fejlődésben. 

Dél-Amerika keleti részén élő nanduk másfél méter magasak, 15-20 kg súlyúak. Észak-Brazília és Argentina Rio Negro tartománya között él az egy méter magas Darwin-nandu (Pterocnemia pennata). A tolla feketés meg szürke. Mindkét félének a húsa rágós, a tollaikat csak portörlőnek használják. 

 

Emu (Dromaius novaehollandiae)

Ausztrália igazi madara. Kedveli a sáskákat, a rovarokat, a bogyókat, de megdézsmálja a nedvdús gabonát is. Emiatt a farmerek többféle módon üldözik. A húsa (íze tekintetében) hasonlít a marhahúshoz, a tojásából pedig jól égő olajat nyernek. A fenti okok miatt évente sok ezer emut kilőnek. A Kenguru- és King-szigeteken élt fekete emu (Dromaius minor) emlékét ma már csak néhány múzeumi példány őrzi. Az emu félszáraz sztyeppvidéken él, a lábai gyors futásra alkalmasak. A magassága két méter körüli, a súlya 30-40 kg. A szárnya csökevényessé vált, s az ujjcsontjai teljesen hiányoznak. Súlyos teste ellenére jól úszik. A kakas „e-mu” madárszót ejt; a tyúk „dörömbölő, ordító hangot hallat”, a hosszú, felfújt légcsőzacskó felerősíti a hangját. A kakas füvekből egyedül építi a fészket, többnyire bokor alá. A nyolc hét után kikelő fiókák hosszanti csíkozású piheruhát hordanak. 

Összeállította: Márton Béla