Sóvidéki arcképek

A MÚRE újabb kiadványa

Szűk, mondhatni baráti körben mutatták be szerdán délután a marosvásárhelyi várban a volt katonai parancsnokság épülete előtti téren a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által kiadott Sóvidéki arcképek című interjúkötetet. A kötet anyaga az egyesület által szervezett sóvidéki újságírótáborban felvett anyagokból készült. 

Egy újságcikknek két élete van. A sorok ereje a jelenben, majd a távoli jövőben hat az olvasókra. Mert ami ma aktuális információt jelent, az néhány évtized múlva már történelmi tényként, egy kor tanúvallomásaként köszön vissza. Ezért az újságírás felelősségteljes, nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is adózó hivatás. Mindezeket ismerve, felismerve, az újságíró-egyesület először 1998-ban indított riportkötet-sorozatot Erdély felfedezése címmel, aminek célja az volt, hogy egy történelmileg, etnográfiailag egységes, ugyanakkor sokszínű kistérséget bejárva készüljenek időt- álló riportok. Az első tábort 1997-ben Kőhalomban és környékén tartották. Aztán volt a Nyárádmentén, Erdővidéken, a Gyimesekben, Kalotaszegen, a Felső-Maros mentén, Vajdahunyad környékén, a Szilágyságban, és sorolhatnánk a helyszíneket. A munkába bekapcsolódtak az idősebb, tapasztaltabb szerkesztők mellé a Babeş–Bolyai Egyetem média szakos hallgatói is. A riportok mellett interjúk és egyéb műfajban készült, hosszabb lélegzetvételű írások is a megjelent kötetekbe kerültek.

A szerdán bemutatott kötet, amelynek alcíme Portrévázlatok Szovátától Sóváradig, inkább mélyinterjúkat tartalmaz. Ezekben a két megyén átnyúló Sóvidék személyiségei szólalnak meg, köztük Józsa János korondi fazekasmester, Molnos Ferenc író, szerkesztő, Bíró Mónika (az egyetlen nő) gazdálkodó, Ambrus Lajos költő, író, Fekete Árpád tanár, Adorjáni Imre plébános, Máté Miklós taekwondoedző, Kolumbán Gábor tanár, volt politikus, állattenyésztő, Kuti Dénes és Botond képzőművészek, valamint nem utolsósorban Péter Ferenc, Szováta volt polgármestere, a Maros Megyei Tanács jelenlegi elnöke. 

Vallomásaik egy-egy szakterületet, foglalkozást ölelnek fel. Közös bennük, hogy mindannyian a Sóvidékhez kötődnek. A sajátos életutak és helyzetek példaértékűek. Szikonyországban mindig is nehéz volt az élet. A só, amely évezredek óta meghatározta az itt élők sorsát, ma is kihat a gazdaságra, a gazdálkodásra vagy a települések fejlesztésére, a lelki-szellemi életre. Hiszen egykor a só gazdagságot jelentett, a sós, szikonyos talaj miatt azonban a gazdálkodóknak mindig is nehéz volt növényt termeszteni, állatokat tartani. Kialakult egy sajátos etnográfiai világ, egy olyan erős, pragmatikus és „józan eszű” gondolkodásmód, amely az itt élő embereknek mindig is lendületet adott a mindennapok nehézségeinek leküzdésére. Mindig volt, ahol ablakot zárt az élet, máshol ajtót nyitott, vagy fordítva. És ez a fajta, természethez kötődő, közelálló gondolkodásmód vezérelte az itt lakókat. 

A könyvbemutatón a jelen levő szerzők (Szucher Ervin, Szűcs László, Sarány István, Újvári Ildikó, Nagy Miklós Kund, Bögözi Attila, D. Mészáros Elek) elmondták az általuk megszólaltatott személyiségekhez kötődő élmé- nyeiket, talán olyan részleteket is felfedve, amelyek nincsenek a könyvben, de a személyes találkozás öröme, élménye is hozzájárul ahhoz, hogy minél színesebb, érdekesebb riport kerüljön a kötetbe. És ezért volt jó jelen lenni a bemutatón is. Péter Ferenc, akivel Bögözi Attila készített hosszabb interjút, a helyszínen mesélt a Sóvidékről, Szovátáról, hiszen, mint mondta, gyerekkora óta kötődik e tájhoz, és különösen Szovátához. Nemcsak egykori polgármesterként, de jelenleg a megyei tanács elnökeként is, lehetőségei szerint igen sokat tesz azért, hogy a fürdőváros az ország egyik legkeresettebb üdülőtelepe legyen. 

Amint említettem, a Sóvidék a római kortól napjainkig a sónak köszönheti létét, és ebben rejlik a vidék gazdasági ereje is. A könyvben megszólaltatottak példája igazolja: jó itt élni, alkotni, másokért tenni ezen a tájon, mert csak úgy lehet e régiónak jövője, ha mindenki legjobb tudása szerint ír, alkot, adminisztrál, lelkeket pasztorál, gazdálkodik. Ami ma mese, személyes vallomás, holnap már történelem, és úgyis az utókor dönti el, hogy volt-e igazán értelme. Lejegyeztetett!...