2021. január 28., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sorsfordító nap volt 1989. december 22-e. Hiszen a december 16-i temesvári eseményeket követően, amikor a helyi lakosok élő lánccal próbálták megakadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását, és amikor a katonaság a tömegbe lőtt, a megmozdulások átterjedtek egész Romániára, és elsöpörték a diktátor Nicolae Ceauşescu uralmát.
 A kondukátor december 21-re nagygyűlést hívott össze Bukarest központjába, hogy dicsérje a sokoldalúan fejlett román szocialista társadalom sikereit, és béremelést ígérjen. Beszédét füttyszó zavarta meg, a tömeg antikommunista és Ceauşescu-ellenes jelszavakat kiabált, Temesvárt és a szabadságot éltette. December 21-én hat marosvásárhelyi fiatal is halálos lövést kapott…
A fordulópont december 22-én következett be. A hatalmat a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front Tanácsa vette át, amely bejelentette: megszűntek a párt és a kormány régi struktúrái, új, demokratikus Romániát építenek fel. Ceauşescu és felesége 22-én délben menekült el helikopterrel, de Târgovişte közelében elfogták őket. December 25-én este a televízió bejelentette: az előző nap felállított rendkívüli katonai bíróság Nicolae és Elena Ceauşescut bűnösnek találta népirtásban, az államhatalom aláásásában, közvagyon rombolásában, a népgazdaság lezüllesztésében, és azonnal kivégezték őket.
A forradalom halálos áldozatainak számát ezernél többre becsülik. Aztán megalakult a Vatra Românească, bekövetkezett Marosvásárhely fekete márciusa. Az 1990. májusi választásokon a politikai párttá alakult Nemzeti Megmentési Front győzött, államfőnek Iliescut választották meg.
Azóta több mint három évtized telt el, de máig sem derült ki, kik voltak a „terroristák”, kik lövettek a tömegbe Bukarestben, Szebenben, Marosvásárhelyen és másutt.
Az akkori események az emberek nagy részének már csak az emlékeiben élnek. Akkor azt hitte mindenki, hogy végre megvalósul a román–magyar megbékélés. A fekete március azonban minden illúziót szétrombolt.
Igaz, voltak demokratikus választások, és lehetővé vált, hogy a romániai magyaroknak erős képviselete legyen az önkormányzatokban és a törvényhozásban, sőt a kormányzati szerepvállalás is elérhetővé vált.
Sorsfordító nap volt ’89. december 22. Ceauşescu szelleme azonban ma is kísért. A december 6-i választásokon egy olyan szélsőséges nacionalista párt került be a parlamentbe, amelynek fő célja a magyarok érdekvédelmi szervezetének ellehetetlenítése, és amely által számos köztörvényes bűnöző is parlamenti mandátumhoz juthatott.
Hosszú időnek kell még eltelnie, amíg Romániában valós demokrácia lesz.