Soós Zoltán: Van erőm és tapasztalatom a polgármesteri székhez
– Mit osztana meg az olvasóval személyes életéről?
– 41 éves vagyok, öt gyerek édesapja. Történész. A Maros Megyei Múzeum igazgatója nyolc éve, ami alatt sikerült egy gyengén működő intézményből a város egyik legjelentősebb kulturális intézményét létrehozni. Három éve városi tanácsos is vagyok. Ez idő alatt sikerült betekintést nyernem a városvezetés módjába, és jelentős tapasztalatot is szereztem. A mindennapjaim nagy részét a munka, a múzeum igazgatása és a város magyar lakosságának érdekképviselete teszi ki. Nem hanyagolom el a családom. Amennyit tehetem, velük vagyok. A feleségem és a nagyszülők odaadó támogatásával vállaltam ezt a megmérettetést.
– Hogyan jellemezné magát?
– Szókimondó vagyok. Ez egyrészt erény, másrészt hátrány. Az mindenképpen előny, hogy tisztelem annyira az embereket, hogy ne hazudjak a szemükbe. Megfontoltan gondolkodom és cselekszem, és ha tévedek, belátom: vállalom kijelentéseim és tetteim következményeit. Számomra fontos a békesség, az egyetértés, kerülöm a fölösleges konfliktusokat, a gerinces megoldásokat keresem. Fontos a család, de az emberek is. Szép lenne a marosvásárhelyi magyarságot egy igazi nagy családdá kovácsolni. Elfogadom a kritikát, megfontolom és tanulok belőle. Merek a közösség szolgálatába állni. Merek álmodni. Eddig a célkitűzéseim valóra váltak.
– Jelenleg milyen tisztséget tölt be, és melyek a szakmai kihívásai?
– Mint már említettem, a Maros Megyei Múzeum igazgatója vagyok. Több mint száz embert kell koordinálnom. Tízévi fáradhatatlan munka után sikerült kibontakoztatni egy porosodó, elfelejtett intézményt. Egy múzeumról általában a lezárt múlt jut az emberek eszébe meg a naftalinszag. A miénk viszont eleven intézmény. Mert a múlt soha nem lezárt – nem lepréselt növények vagy preparált bogarak tárlója. A múlt eleven, itt él bennünk. Megismerése, ápolása és továbbadása nem iskolai házi feladat, hanem alkalom a jelenre és a jövőre vonatkozó tanulságok levonására. A múlt tehát nem „uncsi”, hanem eleven és érdekes. Ezért is szervezzük a Múzeumok éjszakáját. Nagy volt az érdeklődés, és bár még akad tennivaló, úgy gondolom, sikeresnek bizonyult. Tanácsosként is sokszor kényszerülök arra, hogy a múlt jelenértékét védjem. Így kellett megvédeni, nem egy alkalommal, a Kultúrpalotát is. Kevesen tudják, hogy a magyar kultúra egyik mentsvárát vették kereszttűz alá, el akarták lehetetleníteni, hagyták volna veszni. Megengedhetetlen. Tettem a dolgom, és sikerült megmenteni nemzetünk egyik szimbólumát. De nehéz volt a harc a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum elindításáért is. Megtanultam tűrni és kitartani ezekben a csatákban. Most pedig boldogan nyugtázom, hogy az oktatási intézmény idén saját épületében nyithatta meg kapuit.
– Mit tenne a marosvásáhelyi magyar oktatás ügyében?
– Fejlett oktatási rendszer nélkül egy városnak nincs jövője. Apaként is úgy vélem, nem hagyhatom elsorvadni az oktatást, hiszen ezzel gyermekeim, gyermekeink jövőjét élnénk fel. Van megoldásom a magyar iskolák, szaklíceumok létrehozására, csak élni kell a lehetőséggel. A meglévő oktatási intézmények karbantartását, felújítását is szorgalmazom. Meg kell védeni, amink van, és meg kell ragadni a lehetőségeket, hogy több is legyen. Mindez nem lehetetlen, csakis akarat kérdése, és én akarom! Az élet tele van harccal, ha nem akarjuk elodázni érdekeink érvényesítését. Én szeretem a harcot, és még mosolyogni is tudok közben – mert az sokszor többet ér, mint ha kiabálnék.
– Hogyan tudna helytállni mint polgármester?
– A polgármester a város gazdája. Az egyik legösszetettebb feladat, egyszerre politika és konkrét ügyekben hozott döntések sorozata – de lehet rá készülni. Ami a politikát illeti, három éve tanulom tanácsosként. A döntéshozatal pedig menedzseri feladat, ezt meg múzeumigazgatóként gyakorolom évek óta. Azaz ismerem, kiismertem a politikát, és tudom, mit jelent a vezetés. Operatívan dolgozom, mert tapasztalatot szereztem. Örülök, hogy ez a két világ, a politika és az adminisztratív munka nem idegen számomra. Ebben különbözöm riválisaimtól, hiszen nekik ez nem adatott meg. Mindezeket megtanulni és később zsigerből művelni sokévi tapasztalat kérdése, mialatt rengeteg a tévedés lehetősége. Én megedződtem, és persze mindig van tanulni való. Merem vállalni a kihívást. Nem lenne okos dolog ezek nélkül felvértezve elindulni, hiszen ott van a furfangos ellenzék, kihasználja a gyenge pontokat és bekebelez, vagy egyszerűen két vállra fektet. És van még valami, amit el kell mondanom. Engem a politikában nem a másik kinyírása érdekel, hanem az, hogy miképpen lehet dolgokat megcsinálni. Éppen ezért nem foglalkoztat az sem, hogy ki mit rontott el az elmúlt évtizedek során, hogy milyen intrikák és hátba-szúrások jellemezték a politikát Marosvásárhelyen. Nálam tiszta lappal indul mindenki, aki változást akar a városban.
– Mi üzenne az olvasóknak?
– Soha ne adják fel, mindig küzdjenek álmaikért! Olykor rögös az út, sokan keresztbe tesznek. Válasszák a békés megoldásokat, tartsanak ki elveik mellett, és sikerülni fog. Köszönöm az eddigi támogatásukat. Jöjjenek el az előválasztásra, és szavazzanak arra, akit méltónak tartanak a jövő évi helyhatósági választások polgármesterjelöltjének. Köszönöm a többi jelöltnek is. Az előválasztás után is barátsággal gondolok rájuk, hiszen nem hétszer, de hetvenhétszer is meg kell bocsátanunk egymásnak. De, mint mondottam, nem az a fontos, hogy ki mit tett a múltban, hanem az, hogy mit tesz ma és mit fog tenni holnap. Olyan személyt érdemes választani a magyar közösség polgármesterjelöltjének, aki fel van vértezve a politikai csatározásokban, és aki bizonyította, hogy tud kollektívát vezetni. Ellenkező esetben bukni fogunk. Nem a vesztes jelöltek, hanem a közösség egésze. Itt az ideje, hogy visszavegyük a várost. Készen állok rá.
(Fizetett hirdetés)
