Sokan sodródtak az éhezés küszöbére

Megsokszorozódtak a segélykérések a járványhelyzetben

Példás összefogás történt a szükségállapot idején Maros megyében, a civil szervezetek munkatársai és önkéntesei erőiket egyesítve próbáltak meg eleget tenni a megsokszorozódott kéréseknek, segíteni az időseknek, betegeknek, anyagi nehézségekkel küszködőknek. Bár a szükségállapot lejártával a projekt hivatalosan lezárult, a civil szervezetek a továbbiakban is teszik a dolgukat, önzetlen segítségükre óriási szükség van, hiszen mind több a szociális probléma, sokan veszítették el a munkahelyüket, és sodródtak az éhezés küszöbére.

Az összefogással – amelyhez a Solidaris Egyesület, a Maros megyei Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a HIFA Románia Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas, az Alpha Transilvană Alapítvány, az Ügyes Kezek Alapítvány és az Unitarcoop Alapítvány csatlakozott – a cél az volt, hogy mindenik szervezet a maga tudásával, infrastruktúrájával, kapcsolataival, önkénteseivel járuljon hozzá mindazok megsegítéséhez, akik a koronavírus-járvány miatt elrendelt megszorítások nyomán nehéz helyzetbe kerültek.

Sajó Norbert, a Solidaris Egyesület, a Telefonos Szeretetszolgálat vezetője szerint igen munkás időszakot tudnak maguk mögött, ugyanis az utóbbi másfél hónap alatt annyi telefonhívást fogadtak, mint az előző év egészében Marosvásárhelyen és Kolozsváron együttesen. A segélykérések száma tehát jelentősen megugrott, miközben az adományozók száma óriásit csökkent. Mint mondta, a szükségállapot első időszakában soha nem tapasztalt igény mutatkozott a bevásárlásra, gyógyszerkiváltásra, a betelefonálók akkor elsősorban arra kérték az önkénteseket, hogy az általuk adott lista alapján, saját pénzükből vásároljanak be nekik. Mostanra azonban nagyon sokan felélték az amúgy is csekély tartalékaikat, munka nélkül maradtak, és élelmet kérnek, mivel nincsen pénzük arra, hogy megvásárolják. Az elkövetkező időszakban sokaknak kell majd szembenézniük az élelemhiánnyal, ezért a civil szervezeteknek, egyházaknak, segítőknek erre kell felkészülniük. 

Egy másik nagy probléma az – mutatott rá Sajó Norbert –, hogy sok idős emberről egy másik idős gondoskodik, és a kijárási tilalom miatt egyik napról a másikra nem tudták ellátni a gondjukra bízott személyt. Nagyon sokan telefonáltak, hogy gondozó nélkül maradtak az idősek, és a szükségállapot, a kijárási tilalom közepette nagyon nehéz volt megoldást találni ezekre a segélykérésekre.

Minimálbérből szinte lehetetlen tartalékolni

Csata Éva, a Hifa Románia Egyesület igazgatója elmondta: a Solidaris Egyesület kereste meg őket a javaslattal, hogy a járvány okozta krízishelyzetben fogjanak össze a mindennapokban is segítő munkát végző civil szervezetek. Rendkívül szoros és sokrétű összefogás volt, hiszen rengeteg segélykérő telefonhívás érkezett, és a gondokat esetleg egy adott szervezett nem tudta volna megoldani, ellenben a többiek erőforrásait, kapcsolatait igénybe véve orvosolni tudták a problémát. 

– Szép időszak volt, ami az összetartozásról szólt – mutatott rá Csata Éva, aki szerint érdekesen alakult az emberek viselkedése a járvány idején: az első három hétben hatalmas volt a pánik, utána következett egy dacoló hozzáállás, elsősorban az idősek részéről, mondván, úgyis kimennek, lesz ami lesz. Két-három hét elteltével kezdett körvonalazódni egy igen égető probléma, sokan munka nélkül maradtak, és nem voltak tartalékaik, vagy éppen felélték azt a kevéskét, ami volt. Ami nem csoda, hiszen, ha valaki minimálbérből tartja fenn magát, és tisztességesen fizeti a számlákat, nincs amiből tartalékoljon – tette hozzá a Hifa igazgatója.

Megemelkedett a munkát keresők száma, ugyanakkor azon betegek, idősek száma is, aki mellé gondozót kerestek, ezt a keresletet–kínálatot próbálták meg összehangolni úgy, hogy az mindenkinek a problémájára megoldást jelentsen. Ugyanakkor nagyon sokan igényeltek orvosi segédeszközöket; míg a szükségállapot beállta előtt tele volt a szervezet raktára ilyen kellékekkel, a járvány beállta utáni két hétben teljesen kiürült a készlet, a kórházi ágytól a mankókig mindenre óriási igény mutatkozott, hiszen otthon kellett ellátni a betegeket. Csata Éva hangsúlyozta: a fogyatékkal élők, akiket ők a mindennapokban felkarolnak, rendkívül fegyelmezetten vészelték át a nehéz időszakot, és bár azt hitték, tömegesen érkeznek majd a kétségbeesett telefonhívások, ehelyett inkább baráti beszélgetéseket folytattak. Mint mondta, évek óta működik egy projektje a Hifának, a polgármesteri hivatal támogatásával több mint félszáz nehéz sorsú családnak biztosítanak rendszeresen élelmiszercsomagot. Ez eddig is életmentő volt az érintett családoknak, de jelen helyzetben létfontosságúvá vált. Ellenben volt arra is példa, hogy amikor megkeresték a családot, amelyről az anyagi helyzetüket ismerve tudták, hogy már az éhezés határán állnak, ott azt mondták, vigyék inkább annak az élelmiszert, akinek nagyobb szüksége van rá – jegyezte meg Csata Éva. Mint mondta, a járványhelyzetből fakadó megszorítások miatt többen kérték a segítségüket különféle adminisztratív teendők terén is, például, hogy elhunyt az idős szülőtől a külföldön élő gyerekei végső búcsút vehessenek. Ezen esetekben jogi tanácsadással, valamint az adminisztratív teendők intézésében is segítették a nehéz helyzetben lévő családokat.