Sokan lélekben vásároltak

Szombat délután 4 óra körül még alig volt jele annak, hogy nemsokára részecskéire bomlik a marosvásárhelyi könyvsziget.  

Szombat délután 4 óra körül még alig volt jele annak, hogy nemsokára részecskéire bomlik a marosvásárhelyi könyvsziget. Az el nem kelt kiadványok nagy része megszokottá vált helyén vásárlóra várt, az írott szó tiszteletére egybegyűlt emberek nyüzsgése a délelőtti hangulatot idézte. Milyen volt, beteljesítette-e a kiadói, kereskedői reményeket az idei vásár? – kérdeztük Káli Király Istvánt, a szervező Romániai Magyar Könyves Céh és a Mentor Kiadó igazgatóját.

– Egy kicsit felemás a helyzet, ugyanis az első napon sokkal többen jöttek el ide, mint a korábbi években, forgalom viszont szinte egyáltalán nem volt. A csütörtöki terepszemle után, a második, harmadik napon aztán többen visszatértek és vásárlásra is „vetemedtek”. A látogatottság szempontjából elégedett lehetek, annál is inkább, mivel a jelenlévők között sok volt a fiatal, az egészen kicsi gyerekek és a diákok sem hiányoztak. Ugyanakkor nagyon sok nyugdíjas is megfordult a vásáron, bennük mutatkozott meg leginkább a vásárlási kedv, ehhez viszont nem társult kellő vásárlóerő. Egy konkrét példát is mondhatok: tavaly egy közeli ismerősöm teli pénztárcával érkezett a vásárra, és nem tudott ellenállni a csábításnak, minden pénzét elköltötte, ez pedig annyira megviselte a családi költségvetést, hogy idén mindössze 50 lejt hozott magával, hogy nehogy megint kísértésbe essen. Ilyen anyagi körülmények között nem lehet rekordbevételre számítani. Volt olyan kiadó, amely a zárónapon, kora délután azt mondta, végre sikerült kitermelni a standbérlés és a szálloda árát. Egy könyves ember számára ez igen elszomorító. Úgy gondolom, ilyen gazdasági helyzetben megbocsátható, ha elbizonytalanodnak a kiadók, és kétszer is meggondolják, hogy eljöjjenek-e jövőre is a vásárra. Eddigi számításaink szerint a múlt évi bevételnek körülbelül a 70 százaléka gyűlt be, mi 85, 90 százalékra számítottunk. Ha ezt sikerült volna elérni, biztosak lehettünk volna abban, hogy jövőre is lesz könyvvásár. Így csak annyit mondhatok, mindent megteszünk azért, hogy 2012-ben se maradjon el az írott szó ünnepe. Mindenesetre alaposabban át kell gondolnunk, hogy hogyan teremtjük meg az elkövetkezőkben a könyvvásár anyagi feltételeit, illetve időben ki kell zárnunk a vásár létrejöttét veszélyeztető számos bizonytalansági tényezőt.

– Mekkora sikerük volt a könyvbemutatóknak?

– A korábbi évekhez hasonlóan, 10-től 60 főig terjedt a rendezvények közönségének száma. Körülbelül 50 találkozóra került sor, ez legalább 1500 látogatót jelent, még akkor is, ha sokan több rendezvényen is részt vettek. Szép számban jelen voltak hát a marosvásárhelyiek a vásár programjain. Külön kiemelném a Gutenberg Kiadó gyereksarkát, amely szinte folyamatosan teli volt. A tavalyi évhez hasonlóan idén is ez a kiadó hangolódott rá leginkább az üzenetre, amelyet többször is megfogalmaztam, miszerint a könyvre szoktatást a legzsengébb kortól, a bilire szoktatással egyszerre kell elkezdeni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy minden kiadónál megmutatkozott a hajlandóság a vásárlók befogadására, hiszen kivétel nélkül mindenki kedvezményekkel várta a látogatókat, lehetőségeihez mérten 10-től 30 százalékig csökkentette kiadványai árát. A marosvásárhelyi közönség pedig idén sem hazudtolta meg önmagát. Akkora csoda az, amit az itteniek érdeklődésükkel, vásárlókedvükkel 17
éven át minden novemberben
„elkövettek”, hogy szinte világra szóló, de hogy „Erdélyre szóló”, az biztos. A szervezők köszönik Marosvásárhely publikumának azt az elégtételt, hogy értelmet adtak munkájuknak.

A kiadványaikat kínálók közül többen is azt állították, meg vannak elégedve a vásárbeli forgalommal, Burus Endre, a Pro Print
Kiadó igazgatója szerint ez meg is haladta elvárásaikat, és kétség
sem fér hozzá, hogy eljönnek jövőben is.