Sok százan ünnepelték szabadságunkat a Postaréten

„…fényt szórnak minden születő tavasznak”

Piros-fehér-zöld zászlót lengető kicsi lány, lóháton pompázó székely ruhás hajadonok, kokárdás tinédzserek és sok száz, kívül-belül ünneplőbe öltözött felnőtt tette a magyarságtudat és az otthonszeretet minden korosztályt átfogó szigetévé március 15-e délutánján a marosvásárhelyi Postarétet.

Az RMDSZ marosvásárhelyi és a Maros megyei szervezete, valamint a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közös rendezvényén az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének megidézése nemzetünk évszázadokon átívelő – a jelent és a jövőt is meghatározó – szabadságvágyának kinyilvánításával fonódott egybe. Ez volt az ünnepi beszédek egyik központi gondolata, és erről verseltek a mai „márciusi” ifjak is.

„Amíg van, aki szeresse”

A Székely vértanúk emlékművénél Labancz Dávid műsorvezető elsőként Tuzson Attila iskolalelkészt szólította a mikrofonhoz, aki az itthonmaradás, a család, a gyermekvállalás fontosságára hívta fel az egybegyűltek figyelmét. 

– Haza és szülőföld csak addig van, amíg van, aki szeresse – hangsúlyozta az iskolalelkész, majd Csíki Sándor költő sorait idézte: „Gyermekek nélkül népünknek híre csak emlék”.

Ezt követően Szabó László, a Felsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora mondott áldást az együttlétre. A lelkész beszéde végén a református világtalálkozók himnuszát énekelte el, amelynek utolsó szakasza így kezdődik: „Kegyelmes Atyánk! Népek közé szórva, / »Tebenned bíztunk eleitől fogva!« / Add: éljünk egymásért és senki ellen,/ Bárhol a földön, de Isten-közelben!” 

A továbbiakban a politikusok köszöntői következtek. Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa Marcel Ciolacu miniszterelnök üzenetét tolmácsolta. A kormányfő levelében az etnikai hovatartozástól függetlenül közös jövőről szólt, valamint arról, hogy március 15-e nemcsak az 1848-as forradalom és szabadságharc, a demokráciáért folytatott küzdelem emlékét őrzi, hanem arra is emlékeztet, hogy együtt többet valósíthatunk meg, mint amennyit reméltünk. A beszéd végén néhányan a közelünkben állók közül nem túl hangosan, de méltatlankodva kérték, hogy a kormányfői üzenet magyarul is hangozzon el.

Messzire látszó tüzek 

Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi gondolatait Both Hajnal konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője osztotta meg a jelenlevőkkel.

„1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. (…) A magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik. Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségeink nyelvének, kultúrájának felszámolására tör. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Győzzenek a magyarok!” – üzente a rendezvény mottójával összhangban Magyarország miniszterelnöke.

Vincze Loránt európai parlamenti képviselő a marosvásárhelyi székely vértanúkról szólt, akik „a lehetségesnél is többet tettek, a szabadságharc leverése után szerveztek fegyveres felkelést, (…) mártírhaláluk a jelenig mutató székely helytállás példája”, majd feltette a költői kérdést: „kell-e ma nekünk hasonló áldozatot hozni” a közelmúlt és a jelen történéseinek ismeretében, „van-e ma a bécsi udvarhoz hasonló elnyomó hatalom, amellyel szemben össze kell zárnunk sorainkat?” Az EP-képviselő az erdélyi magyarság közösségi létét tagadó, számos arcot öltő nacionalizmus veszélyeire hívta fel a figyelmet.

– Március 15-e jó alkalom arra, hogy hangos szóval számosan elmondjuk: Marosvásárhelyen és Székelyföldön mi itthon vagyunk és itthon maradunk – szögezte le Vincze Loránt.

„A szabadság nem adomány…”

Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke Juhász Gyula szavaival foglalta össze március 15. jelentőségét: „Vannak napok, / melyek nem szállnak el, / De az idők végéig megmaradnak, / Mint csillagok ragyognak boldogan / S fényt szórnak minden születő tavasznak.” (Március idusán)

– Ezt a napot piros betűkkel írták be a nemzet naptárába a márciusi ifjak. Egytől egyig bátor fiatalok, akik példát mutattak nekünk összefogásból, az igazságért és szabadságért való kiállásból. Felismerték, hogy a változás szükségszerű, hogy az igazságosság, a szabadság nem adomány, hanem jog. És e jogért meg kell küzdeni – emelte ki a megyei tanács elnöke, majd beszéde végén az egykori tavasz ifjai példájának követésére, a jelen kihívásaival való szembenézésre és a június 9-i választásokon való összefogásra buzdította a közösséget.

A köszöntők sorát Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere zárta.

– Mi, marosvásárhelyi magyarok március 15-én nemcsak a múltba tekintünk, hanem a jelenben kutakodva a jövőt is fürkésszük. (…) Óvatosan tesszük, mert (…) bármennyire is kiterjedt egyéni szabadságunk, közösségünk szabadsága nem egy sziklaszilárd építmény. Kisebbségben mindig résen kell lennünk, készen arra, hogy megvédjük azt. (…) Egy dolgot bizonyosan megtanultunk az elmúlt évszázad során: ahol a válság felhői gyülekeznek, előbb-utóbb bűnbakot is találnak. És ha az országnak bűnbakra lesz szüksége, akkor előbb-utóbb mi, erdélyi magyarok leszünk azok. (…) Régen azt mondták, hogy ne engedjünk a 48-ból. 175 év múltán azt mondanám: tanuljunk a 48-ból – hangsúlyozta a városvezető, majd arra a – megemlékezéseken ritkán említett – tényre hívta fel a figyelmet, hogy a szabadságharc szereplői között szinte kibékíthetetlen ellentétek voltak, a kormányban vagy a harcmezőn mégis vállvetve küzdöttek a közös célokért.

A hivatalos személyek beszédei között a felnövekvő nemzedék hallatta hangját: Csiszér Dániel és György Dániel a slam poetry műfajában, igazi 21. századi márciusi ifjakként szóltak a szabadságról, a Kamaszok színtársulat két tagja pedig a klasszikusokat idézte: Farkas Fanni Kölcsey Ferenc Himnuszát, Péter Mátyás Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című költeményét adta elő. Ezt követően a helyi és megyei közigazgatási intézmények, számos RMDSZ-képviselet, civil szervezet és tanintézet illetékesei helyezték el koszorúikat a Székely vértanúk emlékművénél, majd a marosvásárhelyi válogatott vegyes kar előadása következett, aminek végén a tömeg együtt énekelte az előadóművészekkel nemzeti imánkat és a székely himnuszt. 

A közel másfél órás együttlét meghitt, családias hangulatához a Maros megyei nyugdíjasklub kokárdákkal és Kossuth-kifli kínálgatásával járult hozzá. A Marosvásárhelyi Felsővárosi Református Egyházközség nőszövetsége 848 kis Kossuth-kiflis csomaggal tarisznyálta fel az ünneplőket.