Minden évre jut egy új miniszter – annyian váltogatták egymást az egészségügyi tárca élén az elmúlt 18 év során, s úgy tűnik, hogy a sok „bába között” túlságosan sokan pusztultak bele a gyógyulásba.
Minden évre jut egy új miniszter – annyian váltogatták egymást az egészségügyi tárca élén az elmúlt 18 év során, s úgy tűnik, hogy a sok „bába között” túlságosan sokan pusztultak bele a gyógyulásba. Nem lenne tisztességes azt mondani, hogy nem történt haladás, hiszen műszerezettség, az új módszerek bevezetése tekintetében vannak kiugró helyzetek a romániai egészségügyben, és az orvosok közül is jó néhányan magas színvonalon végzik tevékenységüket. Miközben a sikereket szívesen népszerűsítik, az átlagember benyomásai az ellenkezőjéről szólnak. Sokan meg sem merik fogalmazni, hiszen vissza kell menni ugyanahhoz a kezelőorvoshoz vagy ugyanarra a klinikára. A sokat magasztalt helyi viszonyokkal kapcsolatosan az elmúlt héten hallott panaszokat számba véve kiderül, hogy a pénztelen (és ráadásul idős) betegeknek eleve vesztett ügyük van. Ha
„véletlenül” sürgősségi úton bekerülnek a rendszerbe, és nincsen adakozni képes hozzátartozójuk, napokig rájuk se néznek. Egy másik panasz szerint be sem utalják őket, ezért a családtagok kénytelenek naponta taxival hordozni kivizsgálásra és kezelésre a szinte járásképtelen, súlyos beteget. Az életmentő beavatkozásra előjegyzett pácienst többórai várakozás után beutalás helyett hazaküldték, mert a doktor úrnak kongresszusra kellett mennie. Ami érthető, hiszen szakmailag fejlődni kell, de azért van a telefon, hogy az életveszélyes beavatkozásra felkészült betegből ne „csináljanak hülyét”. Természetesen a kisember panaszai csak apróságok a romániai egészségügyi rendszert és az egész közvéleményt megrázó fertőtlenítőszer-botrányhoz képest. Az ügyben, mint utólag kiderült, van még olyan fantomcég, amelynek a nevét a vásárhelyi sürgősségi kórházzal megkötött sokmilliós szerződése kapcsán kürtölték szét múlt héten a hírműsorok. Miközben a kórházi fertőzések réme évek óta ott lebeg a romániai egészségügy fölött, a titkosszolgálatok azt állítják, hogy mindenről tudtak, és értesítették is az érintetteket. Elég nagy tekintélyvesztést jelent, hogy az egészségügyet sűrűn behálózó maffia lekörözte őket. Egyes kórházmenedzserek és az őket helyzetbe hozó politikai pártok állítólag sok pénzt kaszáltak a fertőtlenítőszer-ügy kapcsán (is). Annyit, amennyit csak e létfontosságú szerek sokszoros hígításával lehetett előteremteni. Tisztességes úton semmiképpen. Miközben az elmúlt évek során lapunkban is többször szóba hoztuk egyes családok gyanúját, hogy hozzátartozójuk belső kórházi fertőzés áldozata lett, az illetékes ellenőrző szervek konokul tagadtak. Remélhetőleg az egyre nagyobb hullámokat verő botrány a valóság elkendőzését egy időre lehetetlenné teszi. Így hát akad majd fonnivalója az új tárcavezetőnek, a Bécsben iskolázott pénzügyi szakembernek, aki minden téren és szinten változást ígér a rendelkezésére álló hat hónap alatt. Jó szándékát a kórházak felújítását, újak építését, az ellenőrzéseket, az olcsó gyógyszerek biztosítását illetően nincs okunk kétségbe vonni, de az egy fecske hatékonyságát tagadó népi bölcsesség alapján az sem kizárt, hogy egy országot rengető újabb botrányba akarata ellenére ő is belebukik.
