2022. augusztus 16., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

SIMON ENDRE

1936.10.19., Székes – 2022.06.07, Budapest

Szolnay Sándor-díjas festő- és grafikusművész


„Két világ él bennem, egyrészről a természet valós formáinak szeretete, másrészről az elvont formák vonzása, melyek élményeimmel keveredve egy szimbolikus–absztrakt egységévé állnak össze. E kettős való–álom tér az én világom.”

(Simon Endre)

Erdélyben, a Maros megyei Székesen (ma: Săcăreni, Románia, Maros megye) született 1936. október 19-én. A marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban érettségizett 1954-ben, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán szerzett festőművészi oklevelet rajztanári képesítéssel 1960-ban. Mesterei az idők folyamán Bordy András, Incze István, Piskolti Gábor, Theodor Harşia, Miklóssy Gábor, Petre Abrudan és Petru Feier voltak. 1960–1967, valamint 1972–1986 között a Marosvásárhelyi Képtár muzeológusaként és egy rövid ideig annak igazgatójaként dolgozott, Bordy Andrással, Sükösd Ferenccel és Gheorghe Olariuval együtt számos kiállítást szervezett és katalógust publikált. 1986–1993 között a marosvásárhelyi Sütő András vezette Új Élet, később Erdélyi Figyelő folyóirat tördelőszerkesztője és képzőművészeti rovatának szerkesztője. 1987-től, több mint tízéves „hosszú menetelés” után, 2002-ben sikerült a diktatúra által leszedett XX. század eleji magyar képzőművészeti gyűjteményt (Bernády-gyűjtemény) visszaállíttatnia a Marosvásárhelyi Képtárban. 1978–1982 között Gheorghe Olariuval együtt elkészítik a város nagy márványmozaikját az országos levéltár falára. 1960-tól egészen 2016-ig több mint 120 kiállítást szervezett (megyei szalon, erdélyi, magyarországi és nemzetközi kiállítások Marosvásárhelytől Párizsig, gyűjteményes és pályatársak és mesterek alkotói kiállításai). 1993–2018 között 12 alkalommal rendezett fiával együtt közös kiállítást (Simon&Simon). 1973–2012 között több művésztelepen dolgozott, többek között: 1973-ban az árkosi, 1974–1991 között a szárhegyi, 1991-ben a marcali és hajdúsági, 1992-ben a hortobágyi alkotótáborban alkotott. 1997-től 2002-ig a Barabás Miklós Céh alelnöki tisztét töltötte be. Közösségépítő munkásságáért 2002-ben Szolnay-díjat kapott. 2003-ban áttelepedett Magyarországra, azóta ott élt és alkotott a fiával, Simon Zsolt grafikusművésszel közös műtermükben.

Képzőművészeti alkotásai elsősorban tájképek, portrék és csendéletek, illetve már a hatvanas évek második felétől absztrakt kompozíciók. Figuratív és nonfiguratív festményeit egyaránt szuggesztív koloritás jellemzi. Mint grafikus készített plakátokat, reklámgrafikákat és illusztrációkat. Egyéni kiállításai voltak egyebek mellett Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Debrecenben, Karcagon, Sárváron, Budapesten, de képei eljutottak Európa nagyvárosain túl az Egyesült Államokba, Kanadába, Kínába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. Művei megtalálhatók romániai, magyarországi és egyéb külföldi köz- és magángyűjteményben.


ROCKENBAUER Zoltán, PhD

kurátor, Műcsarnok – Kunsthalle, Budapest

SIMON Zsolt

grafikusművész