Sikert a kemény munka terem

A türelemben, a fegyelemben és az engedelmességben való megerősödés végett gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2-a között a sepsibesenyői művelődési otthon udvarán. A tábor nyolcadik kiadásának mottója: Tegyél meg mindent a siker érdekében. A Hun tábor nem kényeztető tábor, a mai gyermekeknek bizony nem könnyű a cserkésztáborok mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a tábori feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják, jól összehangolt erőbeosztásra és kitartásra volt szükségük a mai „hunoknak” a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.

Az első napon, a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verte fel táborát az udvar három  szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amit a tábor  ideje alatt éjjel-nappal, esőben és kánikulában törzsenként fel kellett vigyázniuk. A csapatokat összerázandó, a koncentrációt és az önbizalmat fejlesztendő a törzsek íjászaton, illetve hun tábori focin vettek részt. Ez a labdajáték abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék, így sokkal jobban kell figyelni.

Szombaton a Recsenyédi testvérek voltak a vendégeink Kálnokról, akik fergeteges lovas íjász bemutatót tartottak. Öröm látni, hogy Hanna, Attila és Hunor személyében ilyen magas szinten képzett úgynevezett sólyomíjászok vannak, akik álló helyzetből, mozgásból álló célpontra, és mozgásból mozgó célpontra egyaránt jól céloznak, szétforgácsolják a céltáblákat. Az íjászok, mint a kentaur, szinte eggyéolvadnak Laci és Manó lovukkal,  és egy „emberként” hajtják végre a különlegesebbnél különlegesebb, fegyelmet és gyakorlatot igénylő feladatokat.

A kibírhatatlan hőséget a besenyői tó hűs vize enyhítette, ide jártak a hunok nap mint nap magukat lehűteni. Vasárnap a zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncos lábú fiatal lány volt a tábor vendége, akik különféle táncokra tanították a résztvevőket. Örömünkre szolgált az a megállapítás, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke és tánchoz való hozzáállása. 

A táborozók rengeteg feladat elvégzése közepette a gyakorlatban is megtapasztalhatták, ahhoz, hogy eredményes, jó munkát végezzenek,  odaadó munka szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákban futás vagy egyéb kihívások is ennek jegyében zajlottak. Az odaadó munkának és a laza hozzáállásnak is megvolt az eredménye, és mindenki saját maga megtapasztalhatta, hogy melyik megközelítési mód vezeti az óhajtott célba.

A tábor utolsó előtti napján, kedden a Zöld Nap Egyesület volt a vendégünk. Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi és Ayse önkéntesek voltak a tábor vendégei, akik egy rövid spanyol, örmény és török kultúrbemutatkozó után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit. Az utolsó nap nehéz volt a búcsú, több szülő megjegyezte, nem tudják, mi történt, de a gyerekek nem akarnak hazaindulni. Ezúttal is egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat, és a kapcsolat, ami kialakult, az  élmény, amit együtt éltek át,  egy életre közelebb viszi egymáshoz a hun táborban részt vevő lelkeket.

A Csillagösvény Egyesület, az Ikafalvi Egyházközség és a Magyar Ifjúsági Tanács által közösen szervezett tábort Kovászna Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Bardócz Csaba lelkipásztor