2021. január 28., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Engem minden érdekel”

A Lurkó-kuckó Egyesületet azzal a céllal hoztuk létre 2012-ben, hogy széles körű oktató-nevelői szolgáltatást biztosítsunk különféle korosztályú gyermekeknek. Ilyenek a tanórákon kívüli kompetenciafejlesztések, gyógypedagógiai fejlesztés, logopédiai terápia, szabadidős tevékenységek. Igyekszünk felmérni az igényeket, és azoknak megfelelően alakítani programjainkat. Működtetünk délelőtti játszóházat piciknek, fogadunk gyermekeket iskola utáni programra, szervezünk vakációs programokat ovisoknak és kisiskolásoknak, illetve voltak már különféle projektjeink óvodások és kisiskolások, illetve szülők részére (pl. Magyar vagyok, jó ez nekem, Szülők iskolája, Népi hagyományok ápolása).

A Magyar vagyok, jó ez nekem mottójú programsorozat sikerén felbuzdulva, és annak pozitív hozadékait elemezve döntöttünk úgy, hogy kihasználunk egy újabb pályázási lehetőséget. 2019 szeptemberében nyújtottuk be pályázatunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Nemzeti Tehetség Program keretében A hazai és határon túli óvodai tehetségkibontakoztató programok támogatása című programra. Egyedi címet kellett adni, így lett ez az Engem minden érdekel, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy ez az a korosztály, amelynek gyermeke nyitott szemmel, füllel és szívvel jár. Szóval minden érdekli, amit neki jól tálalnak.

Épp egy éve, hogy karácsonyi ajándékot kaptunk (akkor született döntés a pályázatok elbírálására) az Emberi Erőforrások Minisztériumától, hiszen az Óvodások tehetségfejlesztése programba beadott pályázatunk pozitív elbírálásban és részleges támogatásban részesült. A Népújság hasábjain is olvasható volt a felhívás a programra 2019. január 9-én.

Olyan gyermekek részére vállaltunk 30 foglalkozásból álló fejlesztést, akik érdeklődnek a zene és képzőművészet iránt, 5-6 évesek, illetve szüleik bevállalják, hogy szívesen elhozzák őket a foglalkozásokra, játszásra, fejlesztésre. A programban átlagosan 15 gyermek vett részt három pedagógus irányításával.


A tehetséggondozást komplex fejlesztésként képzeltük el. Ennek megfelelően választottunk ki három területet: zenei készségek fejlesztését, és ezen belül a ritmikát, a szép tiszta éneklést, a zenei ízlés fejlesztését; a képzőművészeti tevékenységek általi fejlesztést, ezen belül a kreativitást, finommotorikát, szépérzéket és önkifejező készséget, a személyiségfejlesztést és az együttműködő készség fejlesztését az önismeret és önbizalom növelése által, valamint a szociális kompetenciák fejlesztését drámajátékok, élménypedagógiai módszerek és a koordinációs készség fejlesztése által.

Olyan szociális légkör teremtése volt az elsődleges célunk és feladatunk, ahol a gyermek ki tud bontakozni, ki meri fejezni önmagát, ki mer próbálni eszközöket, technikákat, újdonságokat. A zenei fejlesztést élményszerűvé tették a ritmushangszerek, a hangtubusok, színes csengők és más eszközök (pl.: színes papírok, zenei audíciók és aláfestések stb.). A színes kotta módszerével sikerült különféle dallamok leolvasása és leéneklése, ritmizálása. Nagy hangsúlyt fektettünk a népi játékokra, illetve a mozgásra. A foglalkozásokat drámajátékos tevékenységekkel fűszereztük.

A tehetségfejlesztő programban fontosnak tartottuk a részt vevő gyerekek egyéni sikerét, fejlesztését élményközpontú módszerekkel, illetve a gyerekek további motivációjának megalapozását, a szülők és pedagógusok figyelmének felhívását arra, hogy csakis munkával érhető el eredmény, hogy célunk és kötelességünk a minél alaposabb fejlesztése azoknak, akiket ránk bíztak.

Az egész tevékenységsorozatot végigkísérte a zene, fontos helyet foglalt el nemcsak az ének-zene foglalkozások, hanem a képzőművészeti tevékenységek során is, amikor zenei anyagot használtunk a gyakorlati tevékenységek alatt (háttérzeneként). A drámafoglalkozásoknak is szerves része volt a zene és a képzőművészeti – egyéni vagy csapatban történő – alkotás.


A személyiségtényezők fejlesztése elsősorban a drámajátékok segítségével valósult meg. Olyan foglalkozásokat terveztünk, amelyek kimondottan az ön- és társismeretet szolgálták. A szituációs és szimulációs játékok is egymásra épülve, jól megszerkesztett rendben kerültek be a foglalkozásokba. Tudjuk, hogy a játék az, ami a korosztály sajátja. Ezekben a játékokban az együttműködés, az önmagam képességeinek és a társaimnak a megismerése alapfeltétel. A játékhelyzet pedig hozza magával. A foglalkozásainkról kisfilmeket, illetve képeket készítettünk, és ezeket a zárt, ebből a célból létrehozott Facebook-csoportban minden alkalommal közzétettük.

A járványhelyzet miatt sajnos voltak nehézségeink is, hiszen márciusban meg kellett szakítanunk a találkozásokat, ezt a programot pedig digitálisan nem tudtuk volna tartani. Szeptemberben kezdtük újra, miután engedélyt kaptunk a programidő meghosszabbítására.

A nagy zárótevékenységet (bemutató a tanultakból, kiállítás) ugyan elmosta a járványzárlat, ennek ellenére meghitt együttlét volt az udvaron, szabad téren átadott és átvett oklevelek pillanata és az elköszönés.

Végezetül álljon itt néhány szülői reflexió:

Kuszálik Anna: „Tartalmas, értékes program volt, sokat fejlődtek a gyerekek, változatos foglalkozás volt minden héten, a ritmusgyakorlatokat különösen értékeltük, jó felkészítőnek is tekintjük a Művészeti Iskolába való bejutáshoz. Nagyon köszönjük”.

Bajcsi Erika Éva: „Nagyon köszönjük a lehetőséget, hogy ilyen csodás programban vehettünk részt. Hasznos, értékes foglalkozássorozat volt, látszik a fejlődés a gyerekeken”.

Bartha Orsolya: „…Nagy szeretettel járt a lányom erre a tartalmas tevékenységre. Mindig élményekkel tele, feltöltődve jött ki és mesélte el a történteket. Az alkotásokra is büszke volt, büszkén mutatta otthon nagyszüleinek. Szívesen nézte vissza a képeket, filmeket, amelyeket a tevékenységek után megosztottak. Bármikor szívesen venne részt hasonló tevékenységeken. Kívánok kitartást, lendületet, reményteljes napokat és jó egészséget a csapatnak!”

Szakács Tímea: „Hálás köszönet, hogy részesei lehettünk a tartalmas foglalkozásoknak, kreatív, élménydús tevékenységeknek. Kislányom mindig nagy lelkesedéssel várta a Lurkó kuckós napokat, és ragyogó tekintettel jött haza. Játékos fejlesztés kitűnő csapattal. Köszönjük szépen!”

Székely Szemida: „Köszönjük e különleges, értékes lehetőséget. Büszkék vagyunk gyerekünkre, és hálával tartozunk azoknak, akik elképzelték, kigondolták és odaadóan levezették a tehetségfejlesztő programot. A tehetség akkor válik értékessé, ha hasznosítjuk. Örülünk, hogy ez a program lehetővé tette ezt gyerekünk számára”.

Veress Izabella: „Nagyon szépen köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos programon. Új barátokat szereztünk. Nagyon hasznos volt, nagyon sokat tanultunk. Legyen folytatás! Bármikor szívesen részt veszünk hasonló tevékenységeken”.

Sárosi Ágota: „Hálásan köszönöm, hogy részt vehettünk ezen a programon. Ádám pont akkor elég stresszes volt, nem akart óvodába menni, nem akart sportolni, sehova nem akart menni, csak otthon ülni, és a szüleivel lenni. Folyamatosan sírt és ordított, amikor vittük valahova. Még a nagyszülőkkel sem igazán maradt. Mindig azt mondta, hogy az a baj, hogy nem akar távol lenni tőlünk, mert nagyon hiányol minket. Hathétnyi borzalom volt. És pont akkor indult ez a program. Az elején még a váróban is ott kellett maradnunk, többször kijött és ellenőrzött, hogy bent vagyunk-e, nem hagytuk-e ott. Aztán lassan-lassan már egyre jobban alkalmazkodott, szívesen ment a foglalkozásra, egyre lelkesebb lett, már az sem volt gond, ha mi közben eljöttünk. És végre óvodába is szívesen ment, és nem volt már tragédia. Nagyon szívesen végezte a különböző feladatokat, mesélt, büszkén mutatta, hogy mit csinált. Bánjuk nagyon, hogy vége lett. Feloldódott, megértette, hogy nem hagyjuk el, új barátokat szerzett, már nem volt az a szorongás benne, mint azelőtt. Nagyon köszönjük a lehetőséget!”

Imre Tekla gyógypedagógus, Lurkó-kuckó Egyesület