Nyár van, a szünidő, a szabadság ideje, amikor még ebben az írást mellőző világban is egy-egy szép táj, műemlék látványa képeslap, levél küldésére ösztönzi a nyaralókat.
Nyár van, a szünidő, a szabadság ideje, amikor még ebben az írást mellőző világban is egy-egy szép táj, műemlék látványa képeslap, levél küldésére ösztönzi a nyaralókat.
A késztetés nem kerülte el az Országos Korrupcióellenes Ügyészség területi kirendeltségét sem. Mivel úgy érezték, hogy tanév közben nem gyötörték meg eléggé a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum bírósági felügyelet alá helyezett volt vezetőjét, tanári karát, az iskolába járó gyermekek szüleit és természetesen a diákokat, akik az idei tanévet a fenyegetettség, a megfélemlítés légkörében töltötték, „kedves” nyári levelekkel borzolják tovább a kedélyeket. Miközben folytatódik a szülők és pedagógusok kihallgatása (ők tudnák megmondani, hogy milyen légkörben), a diákoknak úgynevezett felvilágosító levelet kézbesítenek, ami azt részletezi, hogy Someşan Ştefan volt főtanfelügyelő és Tamási Zsolt József iskolaigazgató ellen elindították a bűnvádi eljárást. Hogy miért fontos ez a diákok számára? És miért kell a 18 évet betöltött végzősöknek személyesen jelentkezniük a DNA székhelyén, hogy átvegyék az értesítést? Lehet találgatni.
A hivatalos levélben felhívják a diákok figyelmét arra, hogy két éven át egy engedély, akkreditáció nélküli iskolában tanultak, annak minden következményével együtt. Emiatt sértett feleknek számítanak, s követelményekkel léphetnek fel a vádlottakkal szemben. Akik azt a „borzalmas bűncselekményt” követték el, hogy egy színvonalas,
jókedvű, istenes lelkületű iskola indításánál bábáskodtak, egészíthetjük ki a valósággal a vádiratot. Az értesítésben az olvasható még, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozásával a vádlottak „megcsonkították” a Bolyai Farkas Elméleti Líceumot és az Unirea Főgimnáziumot, ahonnan osztályokat, felszerelést vettek át, továbbá az új iskola létesítésével meg nem érdemelt haszonhoz juttatták az Erdélyi Római Katolikus Státust.
A DNA nagyvonalúságát, előzékenységét jelzi, hogy a sértett félnek tekintett diákoknak biztosítják mindazt, amit a kihallgatások során a szülők és pedagógusok egy részétől megtagadtak: az értesítést olyan nyelven kérhetik, ahogy a legjobban megértik, tanulmányozhatják a bűnvádi iratcsomót, kérhetnek tolmácsot és fogadhatnak ügyvédet, mediátort, ha a kártérítés igényével belépnek a perbe.
A gond csak az, hogy sértett felekként a diákok és szülők haragja, elkeseredése nem az iskolaalapítók ellen irányul, hanem azok ellen, akik a XXI. században kitalálták, lefolytatták ezt, a marosvásárhelyi magyarság és a katolikus egyház erdélyi képviselőinek a megfélemlítését célzó eljárást. Azok ellen, akik egy közigazgatási jellegű, szándékos vagy nem szándékos tévedésből, ahelyett, hogy annak korrigálására utasították volna az érintett feleket, bűnügyet kreáltak. Ehhez asszisztált készségesen a megyei tanfelügyelőség, amelynek a segédletével 400 gyermek lába alól „húzták ki az iskolát”. Talán elfelejtették, hogy annak megszüntetése, egy törvényesen megkötött szerződés felbontása milyen következményeket vonhat maga után?
