Seprődi János kézírása

• 2014-09-11 14:29:19

• Ráduly János

A Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (1974) kötet bevezetőjében Benkő András azt írta, hogy a neves népzenekutató és zenetörténész „szülei szegény székely emberek voltak, akik nehéz gondokkal küszködve nevelték gyermekeiket…”

A Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (1974) kötet bevezetőjében Benkő András azt írta, hogy a neves népzenekutató és zenetörténész „szülei szegény székely emberek voltak, akik nehéz gondokkal küszködve nevelték gyermekeiket. A népes családban nyolc gyermek sürgött-forgott” (9. old.). Nos, a kolozsvári lakossá vált Seprődi családja is népes volt: lánya, K. Seprődi Anna említette visszaemlékezésében, hogy – például – 1916-ban már kilencen fogyasztották a mindennapi kenyeret. Kénytelenek voltak mezőgazdasági munkával, állattartással is foglalkozni.

A zenekutató unokaöccse, a 84 éves Seprődi József mondává nemesült szép szövegben örökítette volt meg a tényállást. A vallomásnak címet adtunk: Seprődi János és a cselédek. Íme a „történet”.

„Seprődi János – miután házasságot kötött Felméri Katalinnal – Kolozsváron bérbe vette az egyháznak az egyik épületét, s az állatállományt abban helyezte el. Ez az épület a város végén volt. Katalin, a felesége, erősen jó gazdasszonynak bizonyult, pulykákat, rucákat, tyúkokat, nyulakat tartott. De volt egy időben tehén is, ló is, a lóval a papot s a püspököt fuvarozták ki terepre.

(Kik segítettek a gazdálkodásban?)

– János bátyámék cselédeket tartottak, egyszerre többet is. Ezek a cselédek főleg a kibédi rokonságból kerültek ki, még édesapám is dolgozott nála. Annyi volt a nyúl, hogy rengeteg. Kérdezték János bátyámtól:

– Mért tart olyan sok nyulat?

Azt felelte:

– Mert kihozza magát. Szüntelenül van hús, tojás a háznál, nem kerül pénzbe.

A cselédekkel, szolgákkal János bátyám is, de Katalin asszony is jól bánt, mind a ketten a gazdasági tudásukat átadták a cselédeknek.”

Közel ötven esztendővel ezelőtt Kibéden cselédkönyvtöredék került a birtokomba. Hiányzik belőle az első 18 oldal, valamint a befejező részek. Nem tudtam pontosítani, hogy a szolgálati könyvet kinek a nevére állították ki. A 20. oldalon a kolozsvári főkapitányi nyilvántartó hivatal pecsétje látható (1905. okt. 2.), valamint két háztulajdonosnak, Fábián Gyulának és dr. Balázs Ferencznek a neve. Annyi bizonyos, cselédlányról van szó. Ez a lány 1905 végén már a Seprődi családnál dolgozott. Az adatokat maga Seprődi János töltötte ki, a 22-23. oldalon az ő kézírása látható (lásd a mellékelt ábrát). A zenetudós tanárként szerepelteti magát, a lány szolgálatba lépésének a napja 1905. XI. 1. A szolgálat minősége rovatban a mindenes szó szerepel, ezt a szolgálatból való kilépés időpontja követi: 1906. XII. 31. A kikötött bére havi 12 K (= korona) volt, ezt a hűségéről, az ügyességéről, a szorgalmáról és az erkölcsiségéről szóló szolgálati bizonyítvány követi: mind a négy helyen a jó minősítés olvasható. Közleményünk értékét tehát az is növeli, hogy betekintést nyerhetünk a XX. század elejének cselédtartási menetrendjébe, szokásvilágába.