Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Pontosan egy éve, hogy hatalmas csinnadrattával átadták a marosvásárhelyi olimpiai úszómedencét. Nulla öröm azonban, mert azóta is lakat áll az ajtaján. A sportminisztériumi alárendeltségű Mureşul sportklubnak nincs pénze a működtetésére, ám a város hiába igényelte az adminisztrálás átvételét, az erre vonatkozó kormányhatározat azóta sem született meg. Egy hónapja a sportklub meghirdette az állásokat, amelyek a működtetéshez szükségesek. Történt azóta valami? Kitalálhatták: semmi.
Íme Soós Zoltán polgármester szavai az uszoda helyzete kapcsán, kommentár kíséretében:
„A tavaly szeptember óta igényelte a város a minisztériumtól az átadást. A rendkívül hosszú adminisztratív és bürokratikus procedúrák (Vajon miféle adminisztratív és bürokratikus procedúrák azok, amelyeket egy év alatt nem lehet elvégezni?) miatt most fog megszületni az a kormányhatározat (Mikor? – arról a polgármester sem mer már jóslatokba bocsátkozni), amivel a végül a minisztérium át tudja adni a város kezelésébe az uszodát. (Vajon tányleg van rá akarat? Ha valóban lenne, nincs az a bürokratikus akadály, amit egy év alatt nem lehetett volna áthidalni. Különösen, hogy a sportminiszteri székben az RMDSZ részéről Novák Eduárd ül. Az időhúzás azonban azt mutatja, hogy Bukarestben igen erős érdeke van valakinek arra, hogy az átadás ne történjen meg.) A versenyvizsgák egy részét már meghirdette a minisztérium (szinte két hónapja, de azóta sem történt semmi; július 1-jétől befagyasztják a közalkalmazottak állásait, utána már senkit sem lehet alkalmazni), tehát ezeket az embereket majd átveszi a város (kiket?). Ahogy lejár ez a bürokratikus procedúra (Miféle procedúra, konkrétan: ki az, aki nem írta alá, nem láttamozta, fiókjában elsüllyesztette a dokumentumokat? Neveket akarunk!) a kormányhatározattal, a város elindítja azonnal a folyamatot. Mi várjuk mindennap felkészülten, hogy végre kerüljön a város tulajdonába. Amíg nincs a város tulajdonában, sajnos nem tudom megmondani pontosan a napot, vagy hogy mikor lesz ez a történelmi pillanat (Ki tudja megmondani pontosan, mégis? Egy év után csak kellene legyen valami támpont), de nagyon szeretnénk, ha a nyár végétől, amikor már kezdődik a téli szezon, a több mint 500 főt számláló úszónk és vízilabdázónk már ne a víkendtelepi sátortetős uszodában eddzen (nem akarunk vészmadarak lenni, de ott fognak), hiszen azt sokszor a hidegek idején nehéz kifűteni, hanem ebben a modern létesítményben fogadjuk a sportolóinkat, és nem csak a sportolókat, hanem minden úszni vágyó marosvásárhelyit.”
A ligeti stadion azonban már jó ideje a város tulajdonában van, több mint tíz éve mégsem használható. Az előző adminisztráció megígérte, hogy felújítja, valami csúfolkodásnak tekinthető munkálatokat elvégeztek, de jelenleg semmire sem jó félbehagyott állapotban várja a szebb időket. Soós Zoltán hivatalba lépése után, törvénytelenségekre hivatkozva, leállíttatta az előző adminisztráció által megkezdett munkálatokat, és megígérte, hogy nyárára (2021 nyáráról volt szó) legalább az atlétikapályát beburkolják, hogy edzésekre használni lehessen. Utóbb pedig a felújításra megpróbálnak pályázati pénzhez jutni. Az atlétikapályával két év után nem történt semmi. A stadion kapcsán pályázatról nem hallani, de még egy elfogadott felújítási tervről sem. Ismét Soós Zoltán szavai következnek:
„A stadion sikertelen és rosszul kitalált tervét (Oké, de hol van a jól kitalált terv?) le kellett állítani. Előkészítettünk egy új koncessziós szerződést (Hoppá, már nem pályázik a város a felújításra, hanem koncesszióba adja? Kinek éri meg egy stadiont fenntartani, amelyet ezen a szinten lehetetlen nyereségesen működtetni?), amelyet meg fogunk hirdetni, és egy beruházót keresünk a stadion felújítására. (Még egyszer: ki ruház be ilyesmibe?) Addig is a stadiont sikerült teljesen kitakarítani mindenféle hulladéktól, építőanyagtól, és remélhetőleg már júliusban el tudjuk kezdeni a futópályát (tavaly nyárról volt szó, de ha most kezdik, akkor idén nyáron sem lesz kész), egy tartánpályát kialakítani, hogy addig is, amíg a koncesszióval újraindul ez a beruházás, az atlétika szakosztályunk tudja használni, tudjanak készülni, számukra biztosítunk itt körülményeket. (Miért lesz érdeke a beruházónak, hogy a semmit nem hozó atlétika-szakosztálynak továbbra is hagyja használni a pályát?) Jelenleg a város a kezelésében lévő sportlétesítményeket, edzőtermeket, víkendtelepi futballpályákat, teniszpályákat felújította másfél év alatt, és szeretnénk a stadionnál is minél hamarabb egy nagy beruházást bejelenteni, de ehhez egyszer a koncessziót kell megoldani.”
A végére további kommentárokat nem fűzünk, megtettük a megfelelő helyen. Tény, hogy a városnak nincs sem uszodája, sem stadionja. De vannak ígéretei. Ezekkel azonban már jó ideje tele a padlás.
Rögös út Kijevtől Marosvásárhelyig
Argentína zakóval kezdte a tornát