Segítség nélkül nem megy

A Bonus Pastor Alapítvány által működtetett magyarózdi drogterápiás otthon fennállásának tizedik évfordulóján vasárnap hálaadó istentiszteletet tartottak. Igét hirdetett ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az intézményről és az itt folyó munkáról dr. Horváth Levente lelkipásztor, a Bonus Pastor Alapítvány elnöke és Adorjáni Éva terápiás programigazgató beszélt. 

 

Az Erdélyi Református Egyházkerület keretében működő Református mentőmisszió és a védnöksége alatt a Bonus Pastor Alapítvány 1993-ban kezdte el a szenvedélybetegekkel való munkát. Éveken át rövid terápiás programokat szervezett, melyekre több ezer szenvedélybeteg jelentkezett. 

2005-ben létrehozták a magyarózdi otthont a hosszú terápiás programok bonyolítására, ahol felépülhetnek és meggyógyulhatnak az alkohol-, a kábítószer-, a szerencsejáték- vagy internet-függők. A magyarózdi az egyetlen erdélyi intézmény, ahol magyar nyelven folyik a kezelés. 

 – Az erdélyi egyházkerületben minden vasárnap valami ünnep van, ezeken az ünnepeken legtöbbször épület, templom építé-

sét, felújítását ünnepeljük. A magyarózdi templomba Erdély sok részéről és Magyarországról azért érkeztek, hogy másfajta hálaadással álljanak Isten elé. Akik ide eljöttek, azok életében nagy változás következett be. Ózdon sok történelmi esemény zajlott, de az utóbbi esztendőkben úgy került a köztudatba és a világhálón is úgy jelenik meg, mint az a település, ahol Erdély-szerte egyedüliként a drogterápiás szolgálatot végzik. Sokat beszélünk arról, mit is jelent a segítség. Sokan azt mondják, hogy Európa megbukott a segítségnyújtás kultúrája gyakorlásában, s már képtelenek vagyunk a keresztény szellemiség szerint élni, amelynek a segítségnyújtás volt az alapja. Észre kell vennünk azt, aki segítségre szorul – fogalmazott igehirdetésében Kató Béla püspök. 

Csoda ez a tíz év 

 – A függőség anélkül alakulhat ki bárkinél, hogy az illető szándékában állt volna valaha önpusztító és egyúttal környezetromboló életet folytatni. De ha egyszer kényszerpályára került, saját maga és közvetlen környezete veszélyére él a szerrel, aminek áldozatává vált. Ózd, a valamikori püspöki székhely, egy ilyen menedékváros lett, noha kicsi, eldugott erdélyi falu sokak szemében. Egyedül nem megy! Kell egy közösség, ahol a kapcsolatrendszerben élik meg a felépülés néha fájdalmas, de megrendítően szép folyamatát. Az otthon lakóinak körülbelül fele arról vallott, hogy hatékonynak bizonyult számára a „második otthon”, ahogy legtöbben ma is emlegetik. 63 alkalommal szerveztünk rövid terápiás programokat, évente háromszor. Ezek esetében nincs korhatár, nők és férfiak kaphatnak gyors segítséget a szabaduláshoz. Legtöbbször Ózd a színhely. A település eleinte az utógondozás, majd az önkéntes munkatársak képzésének a színhelyévé vált, újabban itt szervezzük a prevenciós gyerek- és tinitáborainkat is, ahol az egész család felépülése a cél. Nehéz szavakban értékelni és lehetetlen felsorolni a támogatókat. Hálásak vagyunk a sok felépült szenvedélybetegnek, akik, visszanyerve emberi méltóságukat, sok szeretetet és önkéntes segítséget adtak, lehetővé tették, hogy a többi sorstársukon is segíteni tudjunk. Köszönöm az áldozatos szolgálatot, hálás vagyok a kialakult közösségi lelkületért, ahogyan egymást építően támogattuk. Csodaként élem meg ezt a tíz évet, Krisztus jelenlétének csodájaként – fogalmazott dr. Horváth Levente, a Református mentőmisszió és a Bonus Pastor Alapítvány lelkész elnöke.

A lakók körülbelül fele „szabadult”

 – Az otthon 22 férőhelyes, jelenleg kilenc lakója van. Tíz év alatt 266 szenvedélybeteg kért segítséget nálunk, 47-en két alkalommal, 15-en háromszor próbálkoztak, öt személy pedig négyszer jött vissza, hogy újból megbirkózzon függőségével. A kezelés után 131 személy élete változott meg gyökeresen, a terápia befejezése után absztinensek. Örülünk ezeknek az embereknek, mert bizton szorozhatjuk meg ezt a számot kettővel, hárommal, hiszen egy felépült szenvedélybeteg mellett gyógyul a család, kapcsolatok állnak helyre, a függők mellett élő társfüggő feleségek, szülők, gyermekek élete kerül normális kerékvágásba. Nagyobb kitekintésben a társadalom is gyógyul, hiszen ezek a felépült szenvedélybetegek ismét munkába állnak, szerepet vállalnak az egyházban, a közösségük hasznos tagjai lesznek. Az otthonba az ország 14 megyéjéből érkeztek 18 és 55 év közötti férfiak. A korhatár alsó vagy felső határát, kivételesen, átléptük. A segítséget kérők többsége, 88 személy Maros megyéből érkezett, jöttek Magyarországról és Szolvákiából is – tájékoztatott Adorjáni Éva, a terápiás program igazgatója, aki egy női otthon létrehozását vetítette elő. 

– Mivel magyarázható, hogy miközben rengeteg a szenvedélybeteg, az otthonban mégsincs telt ház? Kató Béla püspök szerint az intézet akármennyire nyitott és befogadó, az emberek távolságtartók. Ezért kellene nagyobb mozgósítás, hogy legalább abból a körből segítsünk a szenvedélybetegeknek, amiben élünk. Az egyház és az alapítvány arra törekszik, hogy a bizalmat erősítse az emberekben, s utat mutasson a szenvedőknek. Bőven van még mit tenni ezen a téren – fogalmazott a püspök.

Összefogásra és törvénymódosításra volna szükség 

Nemcsak az alapítványok szintjén kell küzdeni, politikai döntésekre is szükség van, hogy a szenvedélybetegek kezelésének társadalmi, jogi keretet biztosítsanak. 

– Míg az ország börtöneiben egy fogoly havi ellátása az államnak 8000 lejbe kerül, addig a Bonus Pastornak havi 2000 lejt kell adományokból előteremtenie egy szenvedélybeteg kezelési költségére, miközben nonprofit szervezetként ugyanúgy megadóztatnak, mint a cégeket – hangzott el a sajtótájékoztatón. 

– A függő betegek egészségügyi-szociális ellátórendszerében joghézagok vannak, és hiányoznak a törvényes szabályozások is. Ennek egyik következménye, hogy a munkapiacon aktív személyek nem szánhatnak 3-9 hónapot a terápiára, mivel a szociális háló nem terjed ki erre, nem kapnak betegszabadságot, a munkaadó nem tartja fenn a munkahelyet, és az állam személyenként mindössze 250 lejt fizet havonta a bentlakó terápiájára. Miközben nyugatabbra, Magyarországon is, függőbeteg-barát törvények vannak, amelyek alapján a terápiára jelentkezőket megilleti az állami támogatás, és a hosszú távú terápia befejezte után elfoglalhatja, visszakaphatja a munkahelyét, akárcsak a gyermeknevelési szabadságról visszatérő anya vagy apa. Mivel a román közfelfogás nem hisz a függőségből való gyógyulás és akár az életfogytiglan tartó absztinencia lehetőségében, az orvosi rendszer által támogatott gyógyszeres pszichiátriai kezelésnek nincsenek elismert alternatívái. A Bonus Pastor Alapítvány egy olyan terápiás modellt alkalmaz, amely nem gyógyszeres kezelésre épül, hanem közösségépítő, illetve a szívvel, a lélekkel, az egyéni gondolkodásmód életképes átformálásával foglalkozik. Nyugatabbra a pszichiátriák sem csak gyógyszerrel gyógyítanak. Fontos, hogy hatni próbáljunk a romániai törvényhozókra és a közfelfogásra, hogy a függőkhöz – a kábítószerfüggők esetében – ne csupán a kriminalitás felől közelítsenek – fogalmazott R. Szabó István ügyvezető igazgató.