Az elviselhetetlen kánikulai hőségben, amikor a rossz hír még rosszabbnak tűnik, két nap óta „megnyugodva” dőlhetünk hátra. A politikacsinálók kegyesen bejelentették, hogy elmaradt az ország közigazgatási átszabása, átszervezése a jelenlegi megyéknél nagyobb régiókba.
Az elviselhetetlen kánikulai hőségben, amikor a rossz hír még rosszabbnak tűnik, két nap óta „megnyugodva” dőlhetünk hátra. A politikacsinálók kegyesen bejelentették, hogy elmaradt az ország közigazgatási átszabása, átszervezése a jelenlegi megyéknél nagyobb régiókba. Csakhogy mielőtt ezt a tudomásunkra hozták volna, alattomosan megszüntették a megyei közpénzügyi igazgatóságok önállóságát, s a megfelelő leépítések nyomán regionális központokba tömörítették. A marosvásárhelyit, ahogy már megszokhattuk, Brassóhoz csatolták. A hír szinte elenyészett a nagyobb horderejűnek látszó bejelentés mögött, miszerint a megyék önállósága még egy évig megmarad. Igen ám, de mekkora önállóságról beszélhetünk, miközben minden fontos szolgáltató cég központját átköltöztetik Brassóba? Tavasszal az egészségügyi miniszter jelentette be, hogy a közegészségügyi igazgatóságokat és az egészségbiztosítási pénztárakat tömörítik a már jól ismert nyolc regionális központba: Bukarest, Brassó, Kolozsvár, Jászváros, Temesvár, Konstanca, Craiova és Ploieşti. A vasúti igazgatóság Brassóba költöztetésének ideje már szinte a homályba vész, az országutak regionális igazgatósága is ott működik, a postáé úgyszintén, s az energiaszolgáltató vezérkarának székhelye Transilvania Sud néven szintén a Cenk alatti városban van. (Valószínűleg ezért kell manapság egy hetet várni egy szerződés megkötésére.) S ezért válik bonyolultabbá, lassabbá az ügyintézés, hisz minden lehetőséget összevetve Brassó mégiscsak 180 kilométerre van tőlünk, s az erdélyi autópálya megépítésének lehetősége annyira elúszott már, hogy a szerződés eredeti példányának is nyoma veszett. Miközben a vásárhelyi üvegpaloták kiürülnek, Brassóba áramlik a pénz, ott szaporodnak a jól fizetett munkahelyek. S bár tüntethetünk, hangoskodhatunk a Székelyföld önállóságáért, a még megmaradt sajtot is lépésről lépésre, ilyen-olyan álcákba csomagolva kiénekelik a szánkból. Mármint a székelyföldi városokéból. S mire az átszervezés valóban napirendre kerül, csak a viszonylagos függetlenségüket elvesztő megyei tanácsokat kell a célnak megfelelőre karcsúsítani és átnevezni. Ha pedig a takarékoskodás kifele jól hangzó álcájába bújtatott folyamat lezárul, Brassót kell kikiáltsuk Székelyföld fővárosának.
