A sajtószabadság korlátai

Rendhagyó módon idén utoljára kedden találkoztak a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete sajtóklubjának tagjai és az érdeklődők. Vendégük Pál Norbert gyakornok nemzetközi jogász volt, akinek lehetősége adódott betekinteni az ENSZ ember-, illetve kisebbségjogi szervezeteinek működésébe, és alkalma volt több ázsiai és közel-keleti országot is monitorizálni.

Fotó: Vajda György

Rendhagyó módon idén utoljára kedden találkoztak a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete sajtóklubjának tagjai és az érdeklődők. Vendégük Pál Norbert gyakornok nemzetközi jogász volt, akinek lehetősége adódott betekinteni az ENSZ ember-, illetve kisebbségjogi szervezeteinek működésébe, és alkalma volt több ázsiai és közel-keleti országot is monitorizálni. A jogász a beszélgetés során bevezetett az ENSZ működésébe, és saját tapasztalatai révén arról is képet kaphattunk, hogy miként működnek ezek a nemzetközi szervezetek, milyen politikai és gazdasági érdek-összefonódások mentén hoznak határozatokat. A meghívott saját és diáktársai élményeit is megosztotta a jelenlevőkkel. Elmondta, hogy vannak olyan államok, ahol egyáltalán nincs sajtószabadság, ma is ideológiai alapon tartóztatnak le újságírókat, s ezek között van a két nagyhatalom is, Oroszország és Kína. Pál Norbert bemutatta a Freedom House nemzetközi civil szervezet 2012-es világjelentését a sajtószabadságról, amiben az áll, hogy a világ országainak 33,5%-ában, azaz 66 államban teljes mértékben biztosított a sajtószabadság, míg 36,5%-ban (72 országban) részleges a sajtószabadság, illetve 30%-ában, azaz 59 országban nem biztosítják ezt az alapvető jogot. Romániát és Magyarországot is a részleges sajtószabadsággal jellemezhető országokhoz sorolták, mivel a média mindkét országban politikai érdekcsoportok befolyása alatt áll, az anyaországot a médiatörvény bevezetése miatt minősítették vissza.

Pál Norbert többek között elmondta: ahol a sajtószabadság sérül, ott más alapvető emberi jogokat is lábbal tiporhatnak, hiszen nincs olyan fórum, ahol az érintettek nyilvánosságra hozhatnák a jogsérelmet. Afrikában és az arab országokban még most is gyakori a médiában dolgozók megfenyítése, az ellenzéki sajtó felszámolása, igaz, a legextrémebb példa Észak-Korea, ahol tovább tart a kommunista agymosás. Az előadó mindezek mellett azokra a lehetőségekre is kitért, amelyeket a különböző nemzetközi jogi szervezetek biztosítanak azért, hogy az állampolgárokat, különösen a médiában dolgozókat ne érje jogsérelem. Azt is megtudtuk, hogy ilyen esetekben hogyan működnek azok a diplomáciai, gazdasági mechanizmusok, amelyek egyes nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európai Unió) tagországait esetenként jobb belátásra kényszeríthetik. A gyakornok nemzetközi jogász azt is megígérte az újságíróknak, hogy ha olyan ügyük van, amelyben úgy érzik, velük nem bántak el jogosan, illetve úgy érzik, hogy valamiképpen korlátozzák sajtómunkájukat, nyugodtan fordulhatnak hozzá, mert kapcsolati tőkéjét hasznosítva igyekszik a megfelelő nemzetközi fórumokhoz továbbítani az esetet.

A következő sajtóklub-találkozó 2013. január közepén lesz, addig is a szervezők kívánnak minden klubtagnak, érdeklődőnek áldott ünnepeket és boldog új esztendőt!