Sajátos szükségletű diákok iskolája

Akárcsak szeptember közepén, június második felében is ünnepi fény veszi körül az óvodákat, iskolákat. Az értelmi sérült gyerekek sajátos oktatását vállaló tanintézetek, az egykori „kisegítők” azonban valahogy láthatatlanok maradnak a diáksikerekre kíváncsi nyilvánosság előtt. Pedig ezekben az iskolákban is van élet, vannak ünnepek…

Maros megyében három speciális oktatást biztosító iskolaközpont működik, kettő Marosvásárhelyen, egy Szászrégenben. Terepszemlénken a két megyeszékhelyi tanintézet mindennapjaiba próbáltunk bepillantani.

A Budai Nagy Antal utcában lévő 1-es számú speciális iskolaközpontban ottjártunkkor nagy volt az izgalom. 

– A multikulturalitás hetét tartjuk éppen, hétfőn Spanyol-, kedden Görögország, szerdán Románia kultúrájával ismerkedhettek meg a gyerekek, ma Magyar-, holnap Olaszország kerül sorra – tájékoztatott Moga Anişoara igazgatónő. Az intézményvezető a zsúfolt program mellett is szakított időt a tanintézet bemutatására.

– 204 iskolás – 84 I–IV. és 117 V–VIII. osztályos – jár hozzánk, ugyanakkor 26 óvodásunk is van. Két óvodai csoportot – egyet-egyet a román, illetve magyar tagozaton – és 18 osztályt működtetünk. A gyerekek, attól függően, hogy közepesen vagy súlyosan sérültek, különböző tantervet követnek. Az előbbi kategóriába tartozó, magatartászavaros gyerekek többnyire a korosztályuknak megfelelő osztályba járnak. Ha sikerül valamennyire felzárkózniuk, később normál iskolában is folytathatják a tanulást. Erre rendszerint a nyolcadik osztály elvégzése után kerülhet sor. Több diákunk illeszkedett be valamelyik szakiskolába. De arra is volt már példa, hogy valaki egy évet maradt nálunk, aztán visszatérhetett a normál iskolába. 

– Hogyan kerülnek ide a magatartás-, illetve részképességzavaros gyerekek? Szülői döntés, pedagógus javaslata alapján?

– A diákok speciális iskolába való irányítását nagyon szigorú feltételrendszer szabályozza. A Maros Megyei Nevelési Tanácsadás és Erőforrás Központ (CJRAE) keretében működő, szakemberekből álló bizottság teheti meg az erre vonatkozó ajánlást. A hozzánk kerülő gyerekek legalább egyszer évet ismételtek, és az életkoruknak megfelelő elvárásoknál jóval gyengébben teljesítenek. Ugyanakkor olyan tanulóink is vannak, akiknél a rendezetlen családi helyzet áll a lemaradás hátterében.

 

Ötödikben kezdődnek az igazi gondok

– Rendszerint hányadik osztályban hozzák ide a gyerekeket? 

– Az általános iskola felső tagozatán. Ilyenkor súlyosbodnak a tanulással kapcsolatos problémák, a gyerek nem bírja meg az ötödik osztályt, évet ismétel, és másodszorra is nehézségekbe ütközik. Így főként a hatodik, hetedik osztályosnak megfelelő életkorú gyermekeket irányítják hozzánk. Kisiskoláskorban a pedagógusok még próbálják megtartani, felzárkóztatni a problémás diákot.

– Csak marosvásárhelyi gyerekek járnak ide?

– Nem. A kisbuszunk naponta 300 kilométert tesz meg, a megye számos településéről, négy irányból hozza reggel iskolába és viszi haza órák után a diákokat. Ezek a gyerekek az étkezdénkben ebédet kapnak, illetve a tej-kifli programban is részesülnek. De nem minden gyereket kell ide beszállítani, ugyanis több tanintézetben – többek között a meggyesfalvi tbc-preventóriumban, Radnóton, Szovátán – is vannak kihelyezett osztályaink. A következő tanévben Mezőgerebenesen is indítunk egy osztályt. Emellett 124, normál iskolába járó diák tanulását segítik a pedagógusaink. A fejlesztő tanárok, hat kollégánk, két marosvásárhelyi iskolába, Ákosfalvára, Búzásbesenyőbe és Szovátára járnak ki. 

 

15 éve a hallássérült gyermekekért

Az 1-es számú speciális iskolaközpontban olyan gyerekek is rendszeresen megfordulnak, akik nem a tanintézet diákjai, hanem valamilyen egyéni terápiára járnak. Gyógytornász, logopédus, pszichopedagógus foglalkozik velük. Péterffy Csilla a hallás- és beszédfejlesztésben nyújt segítséget. A terapeutával erről a megyében és környékén egyedülálló szolgáltatásról beszélgettünk.

– A tanintézetünk hallássérülteknek biztosított terápiája azért is egyedülálló, mert a gyereknek nem kell egy más városban működő intézetbe beköltöznie, a családban maradhat. Nemcsak Maros, hanem Beszterce, Hargita megyéből is hoznak hozzánk heti rendszerességgel gyerekeket. Ez a szolgáltatás 15 éve működik, másfél évtized alatt több mint 70 gyerek életminőségén sikerült javítanunk. Jelenleg több mint 30 hallássérült gyereket hoznak terápiára. Hallásuk fejlesztésében természetesen fontos szerep jut az implantátumnak, amelynek beültetését ma már Marosvásárhelyen is elvégzik. Emellett azonban beszélni is meg kell tanítani őket. Három–négy évbe telik, amíg eredményt érünk el, de állíthatom, hogy ennyi idő elteltével 90 százalékban javul az állapotuk.

Péterffy Csilla a kollégái által végzett más jellegű terápiákról is említést tett, többek között azokról, amelyek – a külvilág szemében hisztisnek, túlérzékenynek vagy agresszívnek tűnő – szenzo-motoros integrációs zavarral küszködő gyerekek fejlődését segítik.

 

Családi típusú házak lakói

A Mărăşti utcai 2-es számú speciális iskolában Pescari Tatiana Ana igazgatónő és Tóth Margit aligazgatónő fogadott. Az intézményvezetőktől megtudtuk, hogy a tanintézethez összesen 258 gyerek tartozik, egy részük az iskola kihelyezett osztályaiba jár.

– 35 osztályunk és négy óvodás csoportunk van. Ebben az épületben 12 osztály és két óvodás csoport működik. Munkapontjaink több helyen is vannak, például a marosvásárhelyi Gecse Dániel Alapítványnál, ahol hét osztály számára biztosítottak termet, Dicsőszentmártonban egy óvodaépületben négy osztályt működtetünk, Segesváron három osztályunk van – korábban szintén egy alapítványnál, egy ideje pedig egy iskolában kaptunk termet –, Mezőbándon egy, Marosludason két osztályt működtetünk. Ugyanakkor a meggyesfalvi tbc-preventóriumban egy, a marosvásárhelyi börtönben két osztályunk van. A törvényes előírások szerint a súlyosan fogyatékos gyerekek 4–6 fős, az enyhén sérültek 8–12-es létszámú osztályba járhatnak. I–IV., illetve V–VIII. osztályaink is vannak, illetve ha az enyhén sérült diák a nyolcadik osztály után nem próbálkozik meg a szakiskolával, X. osztályig nálunk maradhat.

– Honnan, hogyan kerültek ide azok a gyerekek, akiknek a továbbiakban esélyük lehetne a szakiskolai képzésre?

– Legtöbben a marosszentkirályi családi típusú házakból érkeztek iskolai kudarcok, illetve magatartásbeli problémák miatt. Közöttük olyanok is vannak, akik többre lennének képesek, de olyan érzelmi problémákkal küszködnek, amelyek miatt lehetetlenné vált a normál oktatási rendszerbe való beilleszkedésük. Rendszerint V., VI. osztályban irányítják ezeket a gyerekeket hozzánk. De nemcsak Szentkirályról, hanem Marosszentgyörgyről, illetve különböző alapítványoktól is jöttek gyerekek. A marosvásárhelyi Nicolae Bălcescu iskola egy diszlexiás osztálya, hat gyerek is hozzánk került. Többen járnak hozzánk a mezőségi falvakból is. Korábban a szülők hozták be őket naponta, a tavasszal azonban kaptunk egy kisbuszt a megyei tanácstól, azóta 14 diák szállítását biztosítjuk.

 

Írni, olvasni megtanulnak

– Rendszerint mennyire vannak lemaradva korosztályuktól az enyhén sérült gyerekek? – kérdeztük a 2-es számú speciális iskola igazgatónőjét.

– Vannak, akik a betűket sem ismerik. Itt egyénileg foglalkoznak velük a szakemberek, az oktatás mellett a szükségleteiknek megfelelő különféle terápiákon, logopédiás, kinetoterápiás foglalkozáson vesznek részt, pszichológus áll a rendelkezésükre.

– Milyen eredményeket lehet velük elérni?

 – Az enyhén fogyatékosok rendszerint megtanulnak írni-olvasni. Egy V–VI. osztályos gyerek szintjét elérik, két-három évvel mindenképpen a kortársaik mögött maradnak.

– Fejlesztő tanárai is vannak az iskolának?

– Tizennégy pedagógusunk segít a normál iskolába járó problémás diákok felzárkóztatásában. Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Dédán, Nyárádszeredában, Marosludason és Koronkán is vannak olyan gyerekek, akikkel a mi tanerőink foglalkoznak. Van olyan eset, amikor a fejlesztő tanár ott ül a diák mellett a tanórán, és úgy segít neki, legtöbbször azonban órák után foglalkoznak velük. Ez a rendszer főleg a kisiskolásoknál működik.

 

Együtt vagy külön?

– Több mint másfél évtizede számolták fel nálunk a hagyományos értelemben vett kisegítő iskolákat. Tizenöt év tapasztalata alapján mennyire vált be az integrált oktatás? – kérdeztük Tóth Margitot.

– A 2000-es évek elején szűntek meg a régi kisegítő iskolák. Akkoriban zárták be az árvaházakat is. Az volt akkor a törekvés, hogy minden gyerek normál általános iskolába kerüljön. Ez a tendencia most is megvan, bár az elmúlt 15 év eredményei alapján nem állíthatom egyértelműen, hogy ez a helyes út – mondta az aligazgatónő. – A sajátos szükségletű diákok integrálását célzó irányzat elterjedésekor nagyon sok fejlesztő tanárunk volt, 40 pedagógus foglalkozott ezzel. Az egyénre szabott figyelemmel valóban jó eredményeket lehetett elérni, V. osztálytól azonban, amikor számos tanár veszi át a tanító helyét, megszűnik az állandó ellenőrzés. A befogadó környezet segítheti a sérült gyerek fejlődését, az általános iskola felső tagozatától azonban a legtöbb esetben elkerülhetetlen a lemaradás. Sokszor nehéz szívvel hozza hozzánk a szülő a gyermekét, de előbb-utóbb meggyőződik arról, hogy helyesen döntött. Számunkra az a legnagyobb elégtétel, amikor a kezdeti aggodalom helyét a biztonságérzet, nyugalom veszi át.