Rovásjelek Bodzaforduló tájékán

Ma már köztudott: Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla honismereti fotóalbumai általános műveltségünk gyarapításának jó eszközei.

2. ábra

Ma már köztudott: Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla honismereti fotóalbumai általános műveltségünk gyarapításának jó eszközei. Különösen az Erdély – Székelyföld sorozat jelentett nagy meglepetést. Jogos büszkeséggel írhatta dr. Keszeg Vilmos az Aranyosszék és vidéke alcímet viselő kötet (2012) Ajánlásában: „A kép, a vizualitás (látvány) poétikus nyelvén közvetít tudást, érzést, gondolatot és hangulatot.”

Utóbb a szerzőpáros „a Déli- és Keleti Kárpátok… földrajzi és történelmi szépségeit is” bemutatta, de az Al-Dunai hegyvidékkel is megismertettek.

2015. május 26-án eme sorok írójához is bekopogtatott a két szerző. „A régi barátsággal” üdvözöltük egymást. Meglepődve vettem át a Bodzaforduló (Buzău megye) hegyvidékén készült fénykép fénymásolatát (itt is köszönet érte), amelyben a NUCUI-barlang kis feliratos falrésze látható. A helység neve számomra nem volt ismeretlen. Tudtam: történetéről a Wikipédia.hu is tájékoztat. Zoltán fiam segítségével hozzájutottam a szükséges adatokhoz.

NUCU Bozioru községhez tartozó kis falu, ettől északra található a „feliratos barlang.” Falain késő Hallstatt (Kr. e. VI – IV. század), valamint késő vaskori feliratok, jelek láthatók. A cirill és rovásírásos betűcsoportok a középkorból származnak.

A fénymásolat, amit kaptam, 27, 5 X 18 cm-es. A rótt betűk viszonylag jól láthatók. A mellékelt első ábra jelzi, hogy – felülről lefelé haladva – megpróbáltam öt vízszintes sorba „terelni” a szétszórt grafémákat.

Az első sor két betűje – balról jobbra haladva – a székely (magyar) rovásírásban a V és Ü grafémát jelenti. Nyilván, az első a latin és a cirill M-mel is azonos. A második sorban több a latinos-cirilles jellegű graféma, a harmadik-negyedik jel viszont S, J (vagy I) is lehet. A harmadik sorban levő egyetlen betű jól megformált LY. A negyedik sorbeli első betű – K hangértékben – már az Árpád-korban előfordult, a többi jel – a felkiáltójel-szerű harmadik kivételével – mind „tagjai” az avar és a székely rovásírásnak. Az ötödik sorban a két egymásra helyezett graféma CS (az alsó) és R hangértékű. Az utóbbi a cirill N is lehet.

Mivel magyarázható a barlangban használt betűrendszernek ez a figyelemre méltó „közeledése” a székely (magyar) rovásábécéhez?

A Wikipédia.hu erről tájékoztat: a „Délkelet-Erdély székely lakói és a buzăui (Bodza) térség lakói közötti középkori kapcsolatot írásos dokumentumok is alátámasztják.”

Ugyanezt a kapcsolatot hangsúlyoztuk a moldvabányai rovásemlék bemutatásakor is. Így fogalmaztunk: „adottak voltak a lehetőségek arra, hogy a moldvai lakosság egy része a székely (magyar) rovásírással is megismerkedhessék. Erdély és Moldva népe évszázadokon keresztül nagyon szoros kapcsolatban állt egymással” (In. Ráduly János: A moldvabányai rovásemlék. Kr. u. 1410 – 1430 között. Editura Silver Tek Kiadó. Marosvásárhely, 2012. 11. old.).

Közöljük – második ábraként – a moldvabányai (Baia) templomfelirat rajzát (nincs még olvasata). A NUCUI betűkkel való egybevetése több mint érdekes.

Végül megjegyezzük: a Wikipédia.hu forrásként tüntette föl a következő kiadványt: Csutak Attila: A NUCUI „FELIRATOS BARLANG” ISBN 963　210　389 0.