Rögös úton

Ezzel a címmel jelent meg dr. Kelemen Atilla, a Román Lovasszövetség alelnöke, a fogathajtó szakbizottság elnöke, nemzetközi bíró könyve a Pro XXI. Kiadó gondozásában a romániai fogathajtás 25 éves történetéről. A kötet – amelyet nemrég mutattak be – címe igen találóan jelzi azt, hogy – bár Erdélyben a fogathajtásnak igen nagy hagyománya van – a sportág romániai története valóban rögös utat kellett megtegyen.

Ezzel a címmel jelent meg dr. Kelemen Atilla, a Román Lovasszövetség alelnöke, a fogathajtó szakbizottság elnöke, nemzetközi bíró könyve a Pro XXI. Kiadó gondozásában a romániai fogathajtás 25 éves történetéről. A kötet – amelyet nemrég mutattak be – címe igen találóan jelzi azt, hogy – bár Erdélyben a fogathajtásnak igen nagy hagyománya van – a sportág romániai története valóban rögös utat kellett megtegyen.

A szerző a könyv elején kortörténeti leírással, újságcikkek segítségével visszanyúl a „gyökerekig”. A nem kimondottan száraz dokumentumkötet bevezeti az olvasót a fogathajtás „fertőző szépségébe”. A sportág hazai (újjá)születésénél bábáskodó Kelemen Ata sajátos előadói stílusában meséli el többek között azt, hogy milyen „furfangosságok” kellettek ahhoz, hogy a legsötétebb kommunista időkben a szakemberek összefogjanak és megalapítsanak egy olyan sportágat, amelyet a hatalom akkori cinkosai sokszor „főúri, burzsuj” foglalkozásnak tituláltak.

Attól különleges sporttörténeti dokumentum, hogy személyes hangvételben szerezhetünk tudomást mindazokról, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy e sportágat megismerjék, elismerjék, végül abban is, hogy a sportolók rangot, helyet vívjanak ki hazai és nemzetközi versenyeken. Hogyha a kötetben szereplő neveket felsorolnánk, akkor igen hosszú lenne ez a jegyzék. Sokan voltak és sokat tettek – s mindezeket mondja el nekünk a kötetben dr. Kelemen Atilla részletekbe menően, a rá jellemző igényességgel. Az első versenyek izgalmát nem a lelátók távolságából, hanem a bakról élhetjük át a szerző szemszögéből, aki a szó szoros értelmében lóközelből és a sportág egyik újraalapítójaként az író- vagy akár a tárgyaló-, illetve később a bírói asztal mögül is kézben tartotta a gyeplőt.

Az 1989 utáni változások új perspektívákat nyitottak a sportágban, bár az átrendeződés a lótenyésztést, a sportklubokat is megviselte. Az alig néhány éve beindított sportág tiszavirágéletűnek tűnt, mégis sikerült az erdélyi szakembereknek, méntelepek vezetőinek összefogni és rövid időn belül talpra állítani a fogathajtást. A kitartó munkának köszönhetően a ’90-es évek elején már nemzetközi versenyeken is szerepelhettek erdélyi sportolók, majd napjainkig – a más országokhoz viszonyított, hazai mostoha körülményekhez képest – kiváló eredmények születhettek az Európa- és világbajnokságokon, különböző nemzetközi kupatalálkozókon.

Tiszteletreméltóan a kötet szerzője azokról sem feledkezett meg, akik a fogathajtó sport fejlődéséhez „a háttérből” járultak hozzá. Dr. Kelemen Atilla külön fejezetben szól – többek között –, azokról a volt téeszelnökökről, állatorvosokról, állat-egészségügyi asszisztensekről, sportszervezőkről, könyvelőkről, sportolók szüleiről és sok másról, akik nélkül „a rögös úton haladó fogat” szétesett volna.

A könyv melléklete kettes- és négyesfogat-hajtó – egyéni, csapat – bajnokságokon szerzett éremtáblázatokat tartalmaz. Ezek mellett rengeteg korabeli fekete-fehér, illetve színes fotó is felidézi a 25 év versenyeinek hangulatát, őrzi a bajnokok emlékét.

S hogy mi késztette dr. Kelemen Atillát e könyv megírására? – a választ megtalálhatjuk a kötetben, a szerző a függelékben közölt egyik levelében írja mottóul: „A fogathajtás a ló szeretetének és tiszteletének, a nemes hagyományőrzésnek, a férfias bátorságnak, az egyenes deréknak a sportja.” Ennek a sportágnak lett hiánypótló dokumentuma a Rögös úton című kötet.