Közel háromórás műsorral zárta kilencedik tanévét a marosvásárhelyi Rocksuli. Az 53 növendéket, egykori diákokat és meghívott vendégművészeket felvonultató gála egyszerre volt szakmai számvetés, közösségi ünnep és a generációkon átívelő zenei hagyomány látványos bemutatója.
Közel háromórás gálaműsorral zárta kilencedik tanévét a marosvásárhelyi Rocksuli a Kultúrpalota Nagytermében. Az esten 53 növendék lépett színpadra, mellettük két korábbi rocksulis diák, valamint a meghívott vendégművészek, Sipos Péter és Kálmán György is szerepet vállaltak. A mintegy ötszáz fős közönség szinte teljesen megtöltötte a nézőteret, és már a műsor első perceitől érezhető volt, hogy az este jóval több lesz egy hagyományos tanévzáró rendezvénynél.
A különböző felállásokban színpadra lépő zenekarok folyamatosan váltották egymást, miközben a közönség egy olyan zenei utazás részese lehetett, amelyben több évtized magyar és nemzetközi rock- és könnyűzenei öröksége találkozott a mai fiatal generáció előadásmódjával. Az est lendülete közel három órán át kitartott, a nézőtér pedig számos alkalommal együtt énekelt a fellépőkkel.
A gála megnyitójában elhangzott gondolat jól összefoglalta az esemény szellemiségét: „A mai gála nem vizsga, nem verseny és nem bizonyítás. Ez egy közös pillanat – ahol a munka zenévé, a gyakorlás élménnyé, a színpad pedig találkozási ponttá válik.”
A mondat nemcsak az est hangulatát írta le pontosan, hanem a Rocksuli működésének lényegét is. A színpadon megszólaló produkciók mögött hónapok következetes munkája állt. A fellépők között voltak olyan diákok, akik már rutinos szereplői a gálaműsoroknak, és olyanok is, akik most először tapasztalhatták meg, milyen érzés több száz ember előtt színpadra lépni. A produkciók színvonala ugyanakkor jól mutatta, hogy a fellépések mögött komoly felkészülés és tudatos szakmai munka áll.
A koncert egyik legfontosabb üzenete a generációk találkozása volt. A műsorban megszólaló dalok jelentős része évtizedekkel ezelőtt született, mégis természetesen és hitelesen szólaltak meg a mai fiatalok előadásában. Amikor egy tizenéves zenész olyan dalokat játszik vagy énekel, amelyek már szülei születése előtt is léteztek, a zene egyszerre válik hagyománnyá és jelenidejű élménnyé. A Kultúrpalotában ezen az estén jól láthatóvá vált, hogy a rockzene nem múzeumi emlék, hanem élő kulturális örökség.
A generációk találkozása azonban nem csupán a dalokban jelent meg. A műsorban két egykori rocksulis diák, Feketics Mónika és Jánosi Tamás Róbert is közreműködött. Fellépésük jól mutatta, hogy a Rocksuli nem csupán egy tanulási időszakot jelent, hanem sok esetben egy hosszabb zenei út kezdete is lehet. Az egykori növendékek jelenléte egyúttal azt is jelezte a mostani diákok számára, hogy a zenélés iránti elkötelezettség a tanévek lezárása után is új lehetőségeket nyithat meg.
Ugyanezt a gondolatot erősítette az est egyik különösen emlékezetes pillanata is. A Kostyák család két generációja közösen állt színpadra: a fiatal rocksulis növendék édesapjával, Kostyák Márton Ákossal, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szólamvezető nagybőgősével együtt szerepelt a műsorban. A közös produkció nemcsak megható koncertpillanat volt, hanem annak a folytonosságnak a jelképe is, amelyben a zene szeretete, a muzsikálás öröme és a színpadi tapasztalat egyik generációtól a másikig öröklődik tovább.
A közönség nagy várakozással fogadta az est vendégművészeit is. Sipos Péter, akit a közönség elsősorban az Irigy Hónaljmirigy frontembereként ismerhet, de aki évtizedek óta aktív szereplője a magyar rockzenei életnek is, több produkcióban működött közre a rocksulis zenekarokkal. A koncert ugyanakkor egy valódi meglepetést is tartogatott. Kálmán György, a Dinamit, a Triász és több más ismert formáció frontembere kezdetben a nézőtéren foglalt helyet, majd amikor elérkezett az ő fellépése, a közönség soraiból kezdett énekelni, és onnan vonult fel a színpadra. A váratlan belépő az este egyik legemlékezetesebb pillanatává vált, amelyet a közönség nagy lelkesedéssel fogadott. Később több dalban is együtt szerepelt Sipos Péterrel.
Az est folyamán újra és újra megtapasztalható volt a zene közösségteremtő ereje. A közönség nem egyszerű szemlélője, hanem aktív részese lett a koncertnek. Több generáció osztozott ugyanabban az élményben: fiatalok és idősebbek, szülők, nagyszülők és gyerekek, egykori és jelenlegi rocksulisok.
A gálaműsor végén valamennyi fellépő színpadra lépett. A vendégművészek, a növendékek és az oktatók közösen adták elő a Zöld a bíbor című rockklasszikust. A közös finálé méltó lezárása volt egy olyan estnek, amely egyszerre szólt a tanulásról, a szakmai fejlődésről, a közös munkáról és a zene összekötő erejéről.
A marosvásárhelyi Rocksuli kilencedik tanévét lezáró gála ismét megmutatta, hogy a zenetanulás jóval több hangszerek és dalok elsajátításánál. Önbizalmat, kitartást, felelősségérzetet és közösségi élményt ad, miközben lehetőséget teremt arra, hogy a fiatalok saját tehetségüket valódi színpadi helyzetekben bontakoztathassák ki. Talán ez volt az este legfontosabb üzenete is: a zene nem egyszerűen tananyag vagy szabadidős tevékenység, hanem olyan közös nyelv, amely képes összekötni múltat és jelent, tanárt és diákot, szülőt és gyermeket, egykori és jelenlegi generációkat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
