Rockot a gyereknek!

Fiatalok és idősebbek, gyermekek és szülők, diákok és tanárok együtt a tanulás, fejlődés, buli, zeneszeretet és rockmuzsika jegyében. Nagyjából így foglalható össze a marosvásárhelyi Rocksuli legutóbbi téli gálaestje. A debreceni kezdeményezés mintájára létrehozott vásárhelyi rockzeneiskola szabályos időközönként gálaestet szervez, amelynek keretében – és egy díszmeghívott jelenlétében – bemutatják diákjaik szakmai tudását, fejlődését, illetve az új, ifjú tagokat egyaránt. A gálaest nem más, mint egyestés koncertsorozat, amelyen fellépnek és különböző neves együttesek dalait játsszák (a régi poptól a rockon át a bluesig) a rocksuli tanárai és diákjai, illetve a díszmeghívott, aki rendszerint bedobja az ifjú muzsikusokat a mélyvízbe. Mindez az idén sem történt másképpen. A gálaestnek ezúttal is a Sörház utcai Jazz and Blues Club nagyterme adott otthont, amelyet múlt hét csütörtök estéjén zsúfolásig megtöltött a mélyen tisztelt: szülők, rokonok, érdeklődők. A tavalyi díszmeghívott Kalapács József legendás magyarországi énekes, a Pokolgép egykori frontembere volt, idén a hazai rockszakmában szintén a legendás jelzőt kiérdemlő kolozsvári Pákay „AndyGhost” Csaba érkezett Marosvásárhelyre. A hazai ősmetal korszakban alakult Altar zenekar énekese főbandája mellett a Metallica-tribute Masterpiece és a blues-rockot játszó Wild Angels együttesek frontembere is, színpadról sugárzó energiája ezúttal a Rocksuli fiatal diákjait mozgatta meg. 

Az est koreográfiája szerint a Rocksuli diákjai léptek fel a körülbelül két és fél órás koncertsorozat alatt, tanáraik kísérték őket, az est pedig az Altar három dalával ért véget, amelyeket Pákay Csaba énekelt a rocksulis tanárok kíséretével. Az ének, gitár, basszusgitár, ütős szakon tanuló fiatalok fellépéseit több, műsorszínesítő performance szakította meg, voltak dalok, melyeket csak a tanárok adtak elő, és voltak dalok – a Lynyrd Skynyrdtől a Metallicáig –, amelyeket AndyGhost énekelt az ifjak kíséretében. A koncert fénypontját minden bizonnyal az ugyancsak Pákay Csaba által előadott és a rocksulis diákok, illetve tanárok által kísért két Metallica-himnusz képezte, amely olyan kirobbanó energiával és technikai pontossággal zúdult le a színpadról, hogy el is feledtette azt a tényt, miszerint a kísérő gitár, a basszusgitár és a dobverő tíz-tizenéves legénykék kezében van. A gálaesten felléptek a debreceni rocksuli tagjai is, a koncert sikerét és a diákok szakmai fejlődését pedig az jelzi leg-inkább, hogy sok előadás ütötte a 

produkció szintű mércét, érződött, hogy az adott dal nemcsak a diák bemutatkozásának alapját képezi, hanem élvezetes koncertélményt is nyújtott. Mindezek mellett a Rocksuli legnagyobb előnye – ahogy ezt már többször is megírtuk – az utánpótlásképzés, a rockzene értékeinek megismertetése és népszerűsítése a legkisebbek köreiben is, az, hogy hangszert ad a gyerek kezébe és lehetőséget biztosít a próbákra, a tanulásra, illetve az ilyen gálaesteken bedobja őket a mélyvízbe: profi színpadon a közönség elé veti őket, hiszen ebből tanulhatnak a legtöbbet. Mondogattuk is a cimborákkal, akikkel ezelőtt huszonévvel szinte mindannyian különböző rockbandákban toltuk: „Bezzeg, ha a mi időnkben is lett volna ilyesmi…” És ez a Rocksuli lényege.