Rock az esőben

Az egykori megboldogult, Camel Trophy címet viselő, országokon keresztül dagonyázó terepraliverseny szervezői is elégedetten csettintettek volna, ha meglátják azokat az állapotokat, amelyeket a hétvégi időjárás okozott helyenként. Az elárasztott gazdaságok, sártorlaszok, úttest fö-lött átcsapó folyók és patakok között, az ország szívében, szinte ugyanolyan mostoha körülmények között, de négy napig ezúttal is önfeledten szórakozott többezernyi ember: a szentegyházi termálstrandon június 28-a és július elseje között szervezett Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál, azaz új nevén SZMÖ Biker Festival immár letette képzeletbeli névjegyét a tágabb környék virtuális asztalára.

A négy napig tartó parti nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is ismertté és közkedveltté vált, a hét végén számos jel utalt erre. Egyrészt ennyire rossz időjárási körülményeket eleddig soha nem fogtak ki a szervezők, holott a helyszín és az időpont már nemegyszer megtréfálta őket: az első kiadásnál sebtiben kellett kikotortatni a medret, hogy a strand közepén folyó és annak különleges természeti szépséget adó patak el ne vigye a kocsmát és a színpadot, az elmúlt hat esztendőben pedig soha nem úsztuk meg eső nélkül. De ilyen, az ázsiai monszunt idéző időjárással mindeddig nem találkoztunk. A szinte folyamatosan zuhogó eső esténként hatalmas viharokká változott, az alázúduló patak vízszintje jó méterrel megnőtt, a szél veszettül cibálta a sátrakat, és a kemping, a strandhoz vezető földút, a színpad előtti küzdőtér mind-mind hatalmas, helyenként lábszárközépig érő sártengerré változott. 

De – és talán ez utal leginkább a fesztivál népszerűségére és a fesztivállakók nagyszerű természetére – mindez nem akadályozta meg az érdeklődőket abban, hogy idén is tömegesen jöjjenek Szentegyházára. Csütörtök délután már jelentősen megnövekedett a kemping és a sörsátrak, kocsmák, vendéglők látogatóinak lélekszáma, pénteken tömegesen érkeztek a résztvevők, a délután fél hatkor a találkozó helyszínének bejáratához Székelyudvarhelyről és Csíkszeredából megérkező motorosfelvonulás hosszú sorban tűnt el a horizonton és a zuhogó esőben. És mindez: a beázó sátrak, a dagonyába beleragadó autók, motorok és lakókocsik, a tíz fok körüli éjszakai hőmérséklet az érkezés után pár órával már senkit sem zavart. – Ez van, rinyálással úgysem oldunk meg semmit! – öltötték magukra ismét jól ismert attitűdjüket a motorosok és rockerek, és az ádáz körülmények ellenében belevetették magukat az éjszakába, a szórakozásba, a mulatozásba, buliztak hajnalig, táncoltak az esőben, röhögtek a mellkasig sáros ruhákon, és úgy általában magasról le sem pottyantották a vihart, a hideget, a sarat.

A bulit szervező öt motorosklub – a marosvásárhelyi Auld Cut MC, a kézdivásárhelyi Flagellum Dei MC, a székelyudvarhelyi Independent Eagles MC, a kászoni KMB Motors MC, a csíkszeredai Rebel Wolves MC –, valamint a támogató szászrégeni Sons of Attila RC mindent megtett azért, hogy a tiszteletüket tevő érkezők (akik sokszor több száz kilométert motoroztak a szörnyű időben, hogy Szentegyházán lehessenek) a körülmények ellenére is jól érezzék magukat: két színpadon tizenegy együttes koncertjein bulizhattak hajnalig, a nagyszínpadi produkciók után hagyományosan a kisszínpadon kezdődtek a legfergetegesebb partik, a középső kapuval szemközt diszkósátor várta a popzene híveit, az éhezők és szomjazók gazdag kínálat és számos árus portékája közül válogathattak, a beragadó autókat terepjárókkal húzták ki a sárból, szombaton kora délután pedig a The Crazy Plumbers rockabilly-formáció kocsmateraszra költöztetett utcazenekoncertje csempészte a bugit a résztvevők lábába, de annyira, hogy ismét a zuhogó esőben ropta a táncot a tömeg.

Rajtuk kívül idén a nagyszínpadon csütörtök este az objektív körülmények miatt távol maradó Illusion of Controlt helyettesítő Metalon, az Akela és a Zanzibar, pénteken a Terra Siculorum, a Kalapács Józseffel és Rudán Joe-val fellépő Akusztika, valamint a Hooligans, szombaton pedig az Attila Fiai Társulat, a Road, valamint az AB/CD szórakoztatta a nagyérdeműt, a kisszínpadon ugyancsak a Metalon, a Full Screen, valamint a Crisis Band lépett fel. A Metalon saját dalai, valamint az utóbbi két együttes péntek, illetve szombat este játszott feldolgozásai – a rock és blues határmezsgyéjén mozgó, legendás dalokat hoztak – ez évben is reggel ötig tartó, hatalmas kisszínpadi bulit eredményeztek. A zuhogó esőben.

A nagyszínpadi produkciókra is igen sok ember volt kíváncsi, és noha pontos adatokat még nem tudunk, valamint az is biztos, hogy a tavalyi kiadás lélekszámától (nyilvánvaló okok miatt) jócskán elmaradt az idei látogatottság, ez évben is több ezer ember látogatott ki a szentegyházi bulira, amely az eltelt esztendők alatt a legnagyobb hazai motorostalálkozóvá vált. De a parti jótékonysági jellege megmaradt, az idén egy hétéves, nyitott szájpadlással élő kisgyereken segítenek a szervezők. Igen szép – és a motorosokra jellemző – gesztus, hogy a tombola fődíját is erre a célra ajánlották föl: a Suzuki GSX-R 600-as motorkerékpárt a magyarországi, mindszenti Steel Riders Motoros Egyesület egyik tagja nyerte meg, aki a színpadon, mindenki meglepetésére, majd vastapsa közepette elmondta, hogy a nyereményt nem veszi át, hanem visszaadja a szervezőknek, azzal a kikötéssel, hogy eladják és az összeget az adományhoz csatolják. A motort hétfőn sikerült eladni, a befolyt összeg természetesen a rászoruló kisgyereket és családját segíti majd.

A SZMÖ Biker Festivalra kilátogatóknak valószínűleg mindegyik évről, kiadásról eszébe jut valami. Az ideiről szinte biztosan a cudar időjárás és az azzal homlokegyenest ellentétes buli, szórakozás, jó zene és kikapcsolódni vágyás, az a bizonyos képzeletbeli középső ujj, amellyel beintettek az esőnek, sárnak, hidegnek: az emberi természet pozitív oldala.