2020. október 30., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A carnaci látogatásunkat követő reggel, Normandiában és Bretagne-ban tett körutunk nyolcadik napján elérkezett a hazatérés pillanata. Végig keleti irányba utazunk, mintegy 2700 kilométeren át, amelynek valamivel több mint negyede Franciaország területén van, majd Svájcon, rövid németországi kitérővel, az osztrák Alpokon keresztül érkezünk Magyarországra. Útközben megtekintettünk még néhány történelmi helyet, így Franciaországban még két napot és éjszakát töltöttünk el.

Elhagytuk a „világ végét”, Finister megyét, beléptünk Morbihan megyébe, ahol az autópályáról leghamarabb egy bájos falu meglátogatására tértünk le.

Rochefort-en-Terre (kiejtése: Rosfor an terr) alig 650 lakója – jogosan – két kitüntetéssel is dicsekedhet: a falu Franciaország egyik „legszebb falva” és a „virágok falva” címeket nyerte el, ezért érdemes időt szánni a meglátogatására. A vonzó, régi kőházak és favázas házak szűk utcákban helyezkednek el, de mindegyik ház ablakpárkánya virágoktól roskadozik, minden talpalatnyi helyet, még a falakat is, rájuk akasztott kosarakban, vázákban muskátlik és más ragyogó virágok díszítik. Mindenütt virágok nyílnak, még a legeldugottabb helyeken is, az „egész falu virágzik”.

A virágok falva közismert még az ősi templomában látható Miasszonyunk-szoborról és ódon várkastélyáról is. A templomot a benne levő ereklyéért Notre-Dame-de-la-Tronchaye-nak (kiejtése: notrö dám dö lá tronséj), magyarul: a fatörzsben talált Miasszonyunknak nevezik.

A néphagyomány szerint a 10. században egy idevaló pap a támadó normannok elől elrejtőzött egy fa odvában a magával vitt, gyerekét tartó Szűz Mária-szoborral együtt. A változatlanul megmaradt fatörzs odvában kétszáz évvel később egy pásztorlány találta meg a szobrot. Azon a helyen, ahol a szoborra rátalált a leány, templomot építettek a „Fatörzsbeli Miasszonyunk” emlékére, és a szobor ma is ott áll, ahol rátaláltak. A hely egy domb lejtőjén van, és ez a magyarázata annak, hogy jól látható, nagy szintkülönbség (több mint egy méter) van a templom két vége között. Az istenháza 1498-ban épült, mindmáig jelentős zarándokhely.

A falu fölötti dombon egy fás angolpark veszi körül a Rochefort család középkori várkastélyát, amely egy vár összes elemeivel rendelkezik, annak ellenére, hogy 1793-ban a köztársaságpárti forradalmárok lerombolták. A 11. században épült várkastélyt a 20. század elején örököseitől egy amerikai festőművész vásárolta meg, majd leszármazottai tulajdonába ment át, akik később a falu önkormányzatának ajándékozták, tehát jelenleg állami tulajdonban van.

A vár udvarán levő nagyon mély kút körül elhelyezkedve ismerjük meg a várkastély területén, mintegy 120 évvel korábban élt „boszorkány” történetét. Bretagne legendákban és hiedelmekben gazdag országrész, a közelmúlt székely falvaihoz hasonlóan. A következő történet is jól beleillik az itt élő emberek titkokról, mondákról szóló felfogásába.

Naia nevét viselte az az asszony, akit Rochefort-en-Terre lakói boszorkánynak hittek, és a Rochefort kastély romjai között lakott a 19. század végén, a 20. század elején. Egy breton író és fényképész, akit a breton néphagyományok, legendák különösen érdekeltek, írta le találkozását 1903-ban Naiával, a falu boszorkányával, és több fényképet is készített vele, amelyek gyorsan elterjedtek egész Európában. Az író szerint az asszonynak jó nevelésben volt része, ismerte a növényeket, hasbeszélő-tehetsége volt és akrobatatrükköket ismert.

Rochefort-en-Terre lakói fokozatosan felépítették a boszorkány legendáját, hitték, hogy Naia mindenütt jelen van, egyszerre többen is találkoztak vele más-más helyeken, varázslatokat művel, nem eszik, nem iszik, nem érzi a fájdalmat, égő parázst tarthat a kezében, jövőbe lát, embereknek jósol, nem fog rajta az idő múlása, vagyis kor nélküli, nincs menedéke, lakása, mégis változatlan a ruházata, nem változik a megjelenése, menése, lendülete, nem öregszik. Sokan tagadták boszorkány létét, de fényképei napjainkig megmaradtak.

A kastély épen maradt szárnyában múzeum vagy inkább kiállítóterem működik, A fantázia művészete elnevezéssel, ahol Naia boszorkány élete és tevékenysége által ihletett képzőművészeti alkotásokat állítanak ki. Megtekintése egy álomkirándulás a breton legendák világában és egy képzeletbeli térben.

A várból meredek lépcsősoron, majd olyan utcákon át, ahol még nem jártunk, tértünk vissza társasgépkocsinkhoz, útközben ismételten meggyőződtünk arról, hogy Rochefort-en-Terre Franciaország nagyon szép, virágos települései közé tartozik. 

Utunkat következő célpontunk, Vitré város irányába folytattuk.

A kelet-bretagne-i város, Vitré megtekintésével búcsúztunk is Bretagne-tól. Hosszú dombtetőre épült, hatalmas vára része volt annak az erődítményláncnak, amely valaha az önálló breton államot védte a francia (normand) támadások ellen, vagyis a mi hagyományos kifejezésünkkel élve: végvár. A város 18.000 lakója jórészt a megmaradt hatalmas városfalak között él. Vitré Ille-et-Villaine (kiejtése: ijj-é-vijjen) megye települése. Vasútállomása az alsóvárosban van, a gyors TGV vonat itt is áthalad. Az állomás melletti parkolóban szállunk le az autóbuszról, és indulunk el a várdombra vezető kaptatón. Hatalmas kerek bástya alatti kapun megyünk be a szép, jó állapotban megőrzött óvárosba. A bástya ma is használatban van, itt és a hozzá tartozó tornyos, magas épületekben székel a városi tanács és a történelmi múzeum.

Enyhén emelkedő, szűk utcákon át érünk a nagy kiterjedésű óvárosba, ahol a favázas házak mellett gyönyörű gótikus épületeket is láthatunk, és a város történelmi központja kompakt gótikus stílusban épült ki, 15-16. századi épületei közül sok olyannyira őrzi eredeti formáját, mintha csak a város virágkorának idején járnánk. 

A város gyöngyszeme a Notre-Dame gótikus katedrális számtalan csúcsíves díszítéssel. Mai alakjában a 15–16. században épült, egyedi homlokzattal, színes üvegablakokkal. Érdekessége a nyugati oldalán létrehozott, csak belülről megközelíthető, a templom külső falára épített szószék és korona, ahonnan a lelkipásztor igét hirdethetett a falakon kívül álló érdeklődőknek. Idegenvezetőnk szerint a reformáció idejéből származik ez a megoldás, mert a protestáns papok szerettek nagy tömegeknek prédikálni. Véleményem szerint rendeltetése ugyanaz lehetett, mint a segesvári Leprások templomán látható külső szószéknek, a leprában, esetleg más ragályos betegségben szenvedőknek hirdette az igét innen a lelkipásztor. Így hát a segesvári Leprások temploma nem egyedülálló Európában külső szószékkel, ahogy azzal szeretünk dicsekedni.

Vitré érdekessége, hogy a városi tömegközlekedés ingyenes a város minden útvonalán. Visszatérés közben még megtekintjük közelebbről is a felvonóhídon megközelíthető kör alakú bástyát, a körülötte levő tornyos épületeket, ahol a polgármesteri hivatal székel immár több évszázad óta.

A nap már lenyugvóban, amikor elhagyjuk Vitré városát, aztán a szép emlékeket nyújtó Bretagne-t is, kissé megkésve érkezünk Le Mans (kiejtése: lö man) külvárosába, éjszakai szállásunkhoz.

Külső szószék

Vitré

Naia jósol

Várkastélyrészlet

Madonna

A virágok faluja