Robi, a gólvédő – Amikor tombol a tömeg

Moldovan Róbert gyakran szerez boldog perceket a futballmeccseken szurkoló srácoknak, felnőtteknek. A tizenkét évesek korosztályában ő Maros megye legjobb kapusa. Ezt 26 érem és négy serleg is bizonyítja.

 

– Mikor kezdtél el focizni? – kérdeztük a mindig jókedvű, kedves fiút.

– Hat évvel ezelőtt, hatévesen írattak be anyumék a Torpi csapatába. De már hároméves koromban, amikor otthon unatkoztam, lementem focizni a szomszédbeli 11 éves fiúkkal. A Torpiban hátsó védő voltam. Egyszer egy turnén lesérült a kapusunk, engem tettek be a helyére. Többet aztán nem is akartam kijönni a kapuból.

– Mennyi ideig voltál a Torpinál?

– Fél évet. Aztán az ASA gyermekcsapatába kerültem. Ott jöttek az igazi sikerélmények, a legjobb kapusnak járó érmeket is ott szereztem. Marius Olariu volt az edzőm, Botoşer Ciprian és Barna Ioan a kapusedzőim, nekik nagyon sokat köszönhetek. 

– Emlékszel még, milyen volt az első meccseken a kapuban állni?

– Kicsit félelmetes, mégis jó. Mindig nagyon mérges lettem, ha gólt kaptam, és ez az érzés erősebb volt a félelemnél. Így egyre elszántabban védtem. Rájöttem, hogy nincs annál jobb érzés, mint amikor egy jó védés után a csapattagok és a szurkolók ordítanak örömükben. Ettől teljesen feltöltődöm.

– Néha még van benned félelem?

– Ritkán, ha nagyon jó csapattal játszunk. 

– Melyik volt a legemlékezetesebb sikered?

– Amikor első alkalommal akasztották a nyakamba a legjobb kapusnak járó érmet. A legszebb élményem pedig az volt, amikor bekerültem a megyei válogatottba, és 2005-ben született, nálam egy évvel idősebb fiúkkal mehettem Zalaegerszegre bajnokságra. De Brassóban, Kolozsváron, Szászrégenben, Marosludason, Segesváron és Dicsőszentmártonban is voltak szép meccseink.

– Ötödikesként hogyan tudod összehangolni a sportot a tanulással?

– Nehezen. Miután hazaérek a suliból,  ebédelek, félig elkészítem a házi feladatokat, aztán megyek is edzésre, majd, ha hazaértem, folytatom a leckeírást. Hétfőtől péntekig ez a program, hetente kétszer kapusedzésem is van, így öt órát vagyok a pályán. Pihenni, lazítani csak este marad időm, vacsora után. Olyankor egy fél órát játszom a számítógépen. Hétvégén rendszerint meccsünk van. A bajnokság február végén, március elején kezdődik, és júniusban, júliusban ér véget. Azután egy hónap vakáció következik, de idén nekem augusztusban is lesz kapusedzésem.

– Úgy tudom, egy ideje más csapathoz tartozol.

– Mivel az ASA csődbe ment, a Kinderhez írattak át a szüleim. Másfél hónapja vagyok a csapat tagja. A mostani edzőim Moldovan Dan és Belean Marcel. Tőlük is rengeteget tanultam már. A múlt héten a Kinder együttműködési szerződést írt alá a FCSB klubbal, a régi Steauával. Úgy gondolom, ezáltal az én jövőm is biztosítva van.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó kapus legyen?

– Először is megfelelő lábtechnika, az összpontosítás képessége, meg az, hogy le tudja győzni a félelmet.