2021. október 24., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kertünk legfőbb ellenségei

Ha a palántáink a végső helyükre kerültek, akkor összpontosíthatunk a helyre vetett növényeinkre. Ezek között említjük a babféléket, mind a támrendszert igénylő, mind a rövid hajtáshosszal rendelkező változatokat. Ezekre a zsenge, erőteljes, sziklevelű növényekre nagy veszélyt jelentenek a csigák. Amikor a csigákat mint kártevőket említjük, egyaránt gondolhatunk az éticsigára (házas csiga) és a spanyol csupaszcsigára is.

Az utóbbi időben környékünkön (és nem csak) nagyon elszaporodott egy invazív házatlan csigafajta, mely a kiskertekben védekezés nélkül teljes pusztítást is okozhat nagyon rövid idő alatt.

A növények első leveleit (sziklevél) és a hajtáscsúcsokat lerágják, sokszor csak a kopasz szárat hagyják maguk után, így a növény képtelenné válik a fotoszintézisre, és elhal. Ezért nagyon fontos preventív módon is védekezni a csigák ellen.

A csigák esetében háromféle védekezési módszer létezik: a „természetes ellenséggel” való védekezés, a bio alapanyagokkal, valamint a vegyszerek segítségével történő védekezés.

Hogy mi is az a „természetes ellenség”, a továbbiakban kiderül.




Napjainkban a fénykorukat élő, mégis sokak számára ismeretlen indiai futókacsák a csupaszcsigák természetes ellenségei. Ezek az állatok detektorszerűen megkeresik és összeszedik nemcsak a csigákat, hanem ezek petéit is, ezzel megelőzve a későbbi szaporodásukat. Néhány hét alatt gyakorlatilag képesek teljesen megtisztítani a kertet. Fontos azonban tudni, hogy ezek az állatok sokkal érzékenyebbek átlagos társaiknál. Ha vegyszeresen is védekezünk a kártevők ellen, vagy nagy mennyiségű növényvédő szert alkalmazunk a kertben, ezek az állatok sokszor előjel nélkül pár óra alatt elpusztulnak. 

Tehát, ha futókacsákkal szeretnénk védekezni, akkor mellőznünk kell a vegyszeres kezeléseket. A futókacsák legfőbb tulajdonságai közé tartozik, hogy bár szabadon járkálhatnak a kertben, a haszonnövényekben nem tesznek kárt.

A bio, természetes alapanyagokkal való védekezési módszerek egyike a tojáshéjjal való védekezés. Ha nagyon kis területről van szó, hatásos lehet, ha tüzetesen átvizsgáljuk, és a csigáktól való megtisztítása után közepesen összemorzsolt tojáshéjjal körbeszórjuk. 

Ennek a módszernek az alapja, hogy a morzsolt tojáshéj élei mikrosérüléseket okozhatnak a csigák testfelszínén, így ezek meghátrálnak, könnyebb zsákmány után kutatva.

A tojáshéjjal való védekezésnek egy hátránya van: az esőzések következtében ezek a tojáshatárvonalak elmosódnak, így a kártevők akár pár óra alatt újra elpusztíthatják a növényeinket.

A következő két módszer, amit szeretnék bemutatni, a talajcsapdás módszer. A két opció alapjában véve ugyanaz, egyedül a felhasznált alapanyagban különbözik. Ami a kihelyezésüket, a hatásmechnizmusukat és a sikerességüket illeti, mondhatjuk, hogy azonos szinten vannak.

A talajcsapda előkészítése annyiból áll, hogy kisebb, széles szájú befőttesüvegeket vagy újrahasznosított műanyag palackok alsó részét talajszintig beássuk a földbe, majd ezeket háromnegyedig megtöltjük a választott folyadékkal. Az egyik ilyen folyadék a mindenki által jól ismert sör, a másik a tejsavó. Ezen módszerek sikeressége azon alapszik, hogy az erjedt szag és a bomló cukrok illata odavonzza a lakmározni vágyó csigákat, amelyek aztán az édes-savanyú folyadékba belefulladnak. Talán hatásosabb eredményt a tejsavóval lehet elérni, mivel az valósággal mágnesként vonzza oda a környékbeli kártevőket. Fontos odafigyelni arra is, hogy ezek a csapdák megfelelő távolságra legyenek egymástól, és kellő számban legyenek a kertünkben, mivel a savó illata nagyobb távolságról is odavonzza a kártevőket, így, ha nem helyezünk ki megfelelő számú csapdát (egyet-egyet 2-3 négyzetméterenként), nagyobb kárt okozhatunk, mint hasznot. A csapdákban levő folyadékot normál körülmények között 3-4 naponta ajánlott cserélni, viszont ez függ a kihelyezett edények telítettségétől is. Esőzések alkalmával ezek kimosódnak vagy nagyon felvizesednek, így ajánlott kicserélni őket.





Ha mégis kémiai, vegyszeres módszerrel szeretnénk védekezni, érdemes olyan készítményeket választani, amelyek csak a csigákra hatnak. Ezek általában granulátum formában kaphatók. A problémás területekre szórva a csigák testén keresztül szívódnak fel, így fejtve ki hatásukat.

Nemcsak a zöldségeskertben, hanem a tömbházak előtti virágágyásokban is nagy problémát okozhatnak a csigák. A friss növényi hajtásokat, kiváltképpen a jelenleg kis méretű hagymás növények hajtásait teljesen elpusztíthatják, vagy akár a kétéves növények leveleit és virágait is károsíthatják annyira, hogy ezek elvesztik díszítő jellegüket, vagy akár el is pusztulnak. Erre jó példa az árvácska, melynek színes sziromleveleit előszeretettel fogyasztják el. Tehát ilyen kis területen is érdemes védekezni a fent említett módszerek bármelyikével annak érdekében, hogy megőrizzük növényeink épségét, szépségét, és biztosítsuk a későbbi termést.

Ne feledjék, kertészkedni kiskertben és tömbházban is egyaránt öröm!

Szigeti Botond, IV. éves kertészmérnök-hallgató