Rendkívüli kamarazeneest

Nemcsak címében, a valóságban is rendkívüli hangversennyel vette kezdetét a marosvásárhelyi Rotary Club Téka hétvégi rendezvénysorozata. A pénteki jótékonysági kamarazeneesten ritka, különleges élményben volt részük azoknak, akik készek voltak támogatni a Rotary klub két kiemelt tervét, a Művészeti Líceum kiváló zene és képzőművész szakos hallgatóinak díjazását, és a Nagysármáson felépült szórványotthont, ahol a mezőségi szórványfalvakból összegyűjtött gyermekeknek biztosítják az anyanyelven való tanulás lehetőségét. 

A hangverseny különlegessége onnan eredt, hogy Kovalszki Mária zongoraművésznő szülővárosába, a Kultúrpalotába tért vissza játszani, ahol tízéves koráig zongorázni tanult. Ezúttal magával hozta fiát, a 17 éves Devich Gergelyt, aki ígéretesen haladva az előadóművésszé válás útján sok díjat begyűjtött az elmúlt évek során. A harmadik fellépő, az újvidéki származású Varga Oszkár, szólistaként vagy kamarapartnerként a világ nagy színpadain hegedül. 

A kisterem színpadán először Devich Gergelyt hallottuk, aki látható átlényegüléssel és bravúros technikai tudással Bach G-dúr szólógordonka szvitjét adta elő, magas fokú művészi élményt közvetítve.

Beethoven g-moll gondonka-zongora szonátáját anya és fia játszta. A fájdalmasan szép lassú tételek és a gyors tempójú szakaszok alatt egyaránt érezni lehetett a köztük levő kettős köteléket, ami új mélységet adott a zeneműnek.

Majd Varga Oszkár is színpadra lépett, és hárman szólaltatták meg Mendelssohn 

d-moll zongoratrióját, amelynek különlegesen nehéz technikai elvárásait a kisterem 

„nem a legjobb” minőségű zongoráján valóban művészet volt előadni. A darab nehézségét képező két vonós hangszerrel való együttjáték sokféleségét kiválóan oldotta meg a három előadó. Bravúros előadásukat nem véletlenül jutalmazta hosszú tapssal a közönség, amelynek soraiban a zenészcsalád mögött biztos háttérként álló nagymama is büszkén hallgatta lánya és unokája játékát. Remélhetőleg még tapsolhatunk nekik Marosvásárhelyen.