Régi-új módszerek az oktatásban

Fodor Sándor József aligazgatóval és Molnár Margit tanítónővel a dicsőszentmártoni Traian Gimnáziumban beszélgettünk.

A pedagógusok oktatási nehézségeiről, a tankönyvhiányról kérdezve percek alatt körvonalazódott a mindennapi küzdelmük annak érdekében, hogy a kisiskolásokat megtaníthassák írni-olvasni a legalapvetőbb segédeszközök, az érvényes tankönyvek nélkül is. 

A dicsőszentmártoni általános iskolában 840 gyerek tanul, közülük 194 magyar tagozaton, 105 gyerek az alsó, 89 a felső tagozaton. A harminckét osztályból kilenc magyar osztály, melyekben átlagosan húsz körüli a gyereklétszám. A hiányosságok közül az aligazgató az iskola korszerű infrastruktúráját említi. Mint kifejtette, a tanítóknak megmutatták a mézesmadzagot a digitális tankönyvekkel, CD-kel, de az iskolák hiányos felszereltségére az illetékeseknek nem terjedt ki a figyelmük. Mindaddig, míg nem állnak megfelelő eszközök a pedagógusok rendelkezésére, míg az osztályokban csak egy-egy régi típusú számítógép van, amelynek a teljesítménye nem teszi lehetővé azoknak a programoknak a megnyitását, amelyekkel az első osztályosoknak szánt tananyagot készítették, nem lehet az oktatás reformjáról beszélni. Ezt az úgynevezett béremeléssel sem lehet elsimítani, ugyanis azoknak a pedagógusoknak a pluszmunkáját és fénymásolási költségét, amit tankönyvhiány miatt kénytelenek felvállalni, úgysem fedezi majd. Az iskola tanári karára a fiatalítás jellemző, majd’ teljes egészében kicserélődtek, mivel nyugdíjba vonult az idősebb generáció. A hiányosságok ellenére büszkén sorolja a megyei és országos tantárgyversenyeken, mesemondó, versmondó vetélkedőkön a diákjaik által elért jó helyezéseket is.