A régi tüntetés emlékére gyújtottak gyertyát

A rendezők arra kérték a résztvevőket, vigyenek magukkal egy-egy könyvet és egy-egy gyertyát a méltóságteljes csendben, felszólalások és zászlók nélkül zajló rendezvényre, amelynek akkori célja, az anyanyelvi oktatás megteremtése ma is aktuális.

Fotó: Nagy Tibor

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete Emlékezzünk közösen a 25 évvel ezelőtti gyertyás tüntetésre címszó alatt 2015. február 10-én 18-19 óra között a Színház térre hívta azokat, akik emlékezni szerettek volna arra a 25 év előtti eseményre, amikor 1990. február 10-én körülbelül 100.000 magyar ember némán, táblák és transzparensek nélkül, kezükben gyertyával és könyvvel demonstráltak Marosvásárhely központjában.

A rendezők arra kérték a résztvevőket, vigyenek magukkal egy-egy könyvet és egy-egy gyertyát a méltóságteljes csendben, felszólalások és zászlók nélkül zajló rendezvényre, amelynek akkori célja, az anyanyelvi oktatás megteremtése ma is aktuális.

A szervezők egy nappal a rendezvény előtt azonban helyszínváltoztatásra kényszerültek – a virágóra és az Avram Iancu szobra közötti parkrészbe –, mivel Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala lefújta a Színház téri rendezvényt. Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke szerint azért volt szükség a helycserére, mert Dorin Florea polgármester azt mondta, a Színház teret csak kulturális rendezvények szervezésére bocsátja rendelkezésre. Ő ajánlotta a virágóra és az Avram Iancu szobra közötti részt.

Kedden este dermesztő hidegben közel háromszázan gyűltek össze a virágóra körül, kezükben könyvvel és egy szál égő gyertyával.

Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke: – A megemlékezésünknek mindenekelőtt az a célja, hogy a marosvásárhelyi magyar összefogást szeretnénk megvalósítani. Remélem, lesz utórezgése, és végre a magyar politikai vezetők mindenféle színezet nélkül be fogják látni, hogy egységben az erő, és csak úgy tudunk eredményeket elérni itt Marosvásárhelyen, ha mindannyian – mind a politikai, mind a civil szervezetek – összefogunk.

Amiért 1990-ben tüntettek, ma is aktuális: vegyük csak az orvosi egyetemet, amely az ötvenes években színmagyar egyetem volt, most pedig azért küzd, hogy önálló magyar kara legyen. De folytathatnám a sort. Például itt van a marosvásárhelyi színművészeti egyetem. Félő, nehogy az orvostudományi egyetem sorsára jusson. Ugyanis azt veszem észre, hogy a színművészeti főiskola hajdanában Szentgyörgyi István nevét művészeti egyetemre változtatták.

Ugyanazok a követeléseink a magyar utcanevek terén, a visszaszolgáltatott egyházi iskolákat illetően.

Nagy László unitárius lelkész: – Aki ma Marosvásárhelyen él, és fontos számára a magyar nyelvű oktatás, annak itt lenne a helye. Én 25 évvel ezelőtt nem voltam a városban, tehát nem éltem át azokat az érzéseket, majd a félelmeket sem utána márciusban, de 17 éve itt élek a városban, és látom, hogy a város magyarságának összefogásra, bátor kiállásra lenne szüksége. Hogy merjük megmutatni, hogy még vagyunk, és amink van, ahhoz ragaszkodunk. Nagyon sokszor használom az ószövetségi történetet, amikor azt mondja a királynak a szőlőtulajdonos, hogy isten őrizzen, hogy eladjam az atyáimtól kapott örökséget. Tehát ez az érzés, ez a felelősség minket is kötelezne arra, hogy amikor egy ilyen megmozdulás, egy ilyen emlékezés van, akkor itt legyünk, és mutassuk meg, hogy még vagyunk.

Kirsch Attila, a Demokráciaközpont vezetője: – Úgy érzem, kötelességünk visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtti gyertyás-könyves tüntetésre, amelyet a magyar iskoláinkért, anyanyelvünkért tartittunk. Úgy érzem, ez ma is aktuális, ha végiggondoljuk az elmúlt 25 évet, a jelenlegi állapotokat, ha az orvosi és gyógyszerészeti egyetemre gondolunk, vagy arra, hogy a szórványban, de nem csak, a magyar iskolák egyre nehezebben tudnak működni, egyre több osztály szűnik meg, akkor úgy gondolom, mindenkiben tudatosítani kell azt, hogy mi igényt tartunk anyanyelvünk használatára, igényt tartunk arra, hogy minden szinten történjék magyar nyelvű oktatás itt, nálunk Romániában, és a többségiekkel egyenlő állampolgárai legyünk a román államnak.