A Rákóczi–Bornemisza-kastélyban

Ötödik alkalommal nyitották meg a látogatók előtt a Bornemisza család egykori görgényszentimrei kastélyát június 9-én, pénteken. A gyönyörű napsütéses idő kedvezett a kastély látogatására érkezőknek, akik élettel töltötték meg a termeket, az épületegyüttest övező tizennégy hektáros kastélyparkban sétálva pedig meg- csodálhatták az évszázados fák legkülönfélébb fajtáit.

A görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastélyegyüttes a Szászrégentől Laposnya felé vezető út bal oldalán, a település központjában található. A helyi önkormányzat fennhatósága alá tartozik, a Maros Megyei Múzeum az elhanyagolt állapotban lévő történelmi nevezetességet 2010-ben vette kezelésbe. Amint Pánczél Szilamér (portré) régész, a görgényszentimrei részleg vezetője tájékoztatott, évente egy alkalommal a megyei múzeum megszervezi a Nyitott kapuk napja a görgényszentimrei kastélyban elnevezésű rendezvényt, ilyenkor látogathatók a kastély belső helyiségei. Az év többi részében a kastély kívülről megtekinthető, illetve Erdély legjobb állapotában fennmaradt arborétumában a háromszázötvennél több növényfajban – fa, cserje és egzotikus növények – is lehet gyönyörködni, illetve a Bornemisza Lipót által kialakított angolkertben, vagy a Görgény-patak által táplált tóban. Az udvarról egy rövid séta erejéig megközelíthető az a domb is, amelyen egykor a Rákóczi-vár állt. Az idei rendezvény a több évszázados múltú épület barokk kori időszakába nyújtott betekintést. 

A folyamatosan érkező diákcsoportoknak az egykori bálteremben múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottak a megyei múzeum és a Teleki Téka munkatársai, a barokk táncműhellyel az 1700-as évek báli hangulatát próbálták feleleveníteni, az eseményt a Trio Estate délutáni kamarakoncertje színesítette. Zárómomentumként a jelenlévők megtekinthették a Görgény vára és kastélya. Tények és legendák című dokumentumriportot.

Amint a múzeum munkatársa, Pánczél Szilamér régész tájékoztatott, a kastély történetének egyik jelentős korszaka a Bornemisza család görgényszentimrei jelenlétéhez kapcsolódik. Az uradalmat száz évre haszonbérbe vevő Bornemisza János, akárcsak utódai, komoly erőfeszítéseket tett az uradalom gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében, az üveg- és a porcelánmanufaktúra mellett papírmalmot is létesítettek (Görgényszentimrén már a XIV. század végén működött papírmalom, a későbbiekben kimondottan a fejedelmi udvar számára készítettek levélpapírt). A helyi történeti fejlődés momentumait felelevenítendő, a nyitott nap foglalkozásai között a papírmerítést is bemutatták, amely nagy sikert aratott a diákok körében. A régi idők papír-előállítási technológiáját ismertető interaktív műhely a Téka nagy sikerű múzeumpedagógiai foglalkozásai közé tartozik.

Rákócziak és Bornemiszák

A görgényszentimrei uradalom az egyik legkiterjedtebb és legjelentősebb középkori erdélyi királyi birtok volt. A településen álló kastély elődjét 1642-ben I. Rákóczi György építtette késő reneszánsz stílusban vadászkastélynak. II. Rákóczi György és az Apafiak idején a fejedelmi udvar gyakran tartózkodott itt. Később a kastély több évtizedig lakatlan volt, majd 1717-től az uradalmat a Bornemisza család száz évre használatba vehette, és a felújítások során a barokk stílusjegyben bővítették az épületegyüttest. 

A székelykászoni Bornemisza János kisnemesi családból származott, ősei hivatalnokok voltak az erdélyi fejedelmi udvarban, felmenői sókamarások. A Habsburg-berendezkedést követően a jó képességű fiatalember igencsak hamar haladt felfele a ranglétrán, a hatalom favoritjai közé került, kancellári tisztséget kapott (a mostani miniszterelnöki pozícióval egyenértékű), és egyetlen generáció alatt a kisnemesi családból Erdély egyik leggazdagabb családjává váltak. Felemelkedésében segítette az is, hogy katolikus vallású volt. Mivel a falu lakossága a református vallásra tért át, hogy otthon érezze magát a közösségben, felépíttette a ma is álló katolikus kápolnát, mely az első nagy beruházása. Az 1700-as évek elején épült ovális alaprajzú kápolna Erdélyben építkezési innovációnak számított, a bálteremmel ajtó kötötte össze, így a főúri család tagjai az erkélyen ülve vehettek részt a szentmisén. Amint a múzeum munkatársa elmondta, a feltárások során eredeti, rendkívül értékes Bornemisza János-korabeli figuratív, rekonstruálható freskórészletek kerültek elő. Jelenleg a helyi görög katolikus közösség használja a kápolnát. 

Felújítási tervek

A gabonaraktár a XIX. század elején épült, amelyben irdatlan mennyiségű gabonát tároltak, majd vendégszobák kialakítására emeleti résszel is ellátták a gazdasági épületet. Amint idegenvezetőnk hangsúlyozta, ebben az épületben szeretnék a Görgény völgyének a történetét rekonstruálva kiállítani az ember és a táj, az ember és a mezőgazdaság összekapcsolódásának bemutatásával. Ugyancsak a XIX. század elején épült a kapuépület, melyet több szakaszban bővítettek, a Bornemisza család idején a darabontok és az udvari káplán szálláshelye volt. A száz év lejártával – hosszas pereskedés eredményeként – a kastély és az uradalom visszakerült az állam tulajdonába. Habsburg Rudolf trónörökös számára itt szervezték a híres görgényi vadászatokat, halála után pedig a magyar állam 1893-ban megalapította az erdőőri szakiskolát, mely az első ilyen jellegű képzést biztosító intézmény volt a régióban.

A látogatókat fogadó kapuépület tetőzetét a Maros Megyei Múzeum felújíttatta, helyreállították a cserefából készült tartóoszlopokat és a tornácot is. Statikai szempontból az épületegyüttessel nincs gond, a beázásokkal ellenben igen – tudtuk meg a múzeum munkatársaitól. Annak ellenére, hogy mindvégig használták, valójában sosem volt szakszerűen felújítva. 1990-ig a tanügyminisztérium fennhatósága alá tartozott, mivel az erdészeti szakközépiskola működött az épületben, de a a diáklétszám megcsappant, és az út túloldalán felépített korszerű iskolaépületbe költözött a tanintézmény. Több mint tíz éve a kastély üresen áll, ezt meg is szenvedte, ezért az állagmegóvás rendkívül fontos. Amint megtudtuk, konferencia- és kiállítótermeket, illetve vendégszobák kialakítását terveznék, azonban egyelőre a helyi önkormányzat tulajdonában van, a megyei tanács anyagi támogatása mellé pedig csak uniós pályázatok lehívásával sikerülne nagyobb mértékű felújítást eszközölni. A pályázati dokumentációhoz szükséges anyag elkészült, azonban a jogi helyzet még nem tisztázott, a megyei tanács fennhatósága alá kellene kerüljön ahhoz, hogy a megyei múzeum a kastély felújítására pályázhasson.