Ragbonyodalmak
2011-12-06 15:21:52
- Joó Kristóf
Hűséges olvasónk hívta fel rá a figyelmet, hogy egyre terjed egy – szerinte téves – raghasználat: a Csíkszeredára (menni, utazni). Szerinte egyértelműen és kizárólag a Csíkszeredába változat helyes. Kérte, hozzam szóba a Népújság oldalán ezt a kérdést.
Hűséges olvasónk hívta fel rá a figyelmet, hogy egyre terjed egy – szerinte téves – raghasználat: a Csíkszeredára (menni, utazni). Szerinte egyértelműen és kizárólag a Csíkszeredába változat helyes. Kérte, hozzam szóba a Népújság oldalán ezt a kérdést.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a földrajzi nevekhez kapcsolódó raghasználatban szembeötlő a „következetlenség”. És nem csupán azért, mert a nyelven mint működő rendszeren nem célravezető a következetesség („logika”) számonkérése, hanem azért is, mert a földrajzi nevek helyi identitásokkal kapcsolódó, egymástól függetlenül változó, olykor „rendszerszerűtlen” fejlemények, amelyeknek esetében bizonyos használati tendenciák megállapíthatók ugyan, a számos kivétel mégis jelentősen ellensúlyozza, vagyis „elszabálytalanítja” a „szabályt”.
Nézzük először az országneveket! Lengyelország, Franciaország, Németország s a többi -ország utótagú országnév szokásosan -ba ragot kap. Feltűnő viszont, hogy ehhez képest senki sem utazik Magyarországba, hanem csakis Magyarországra.
Megfigyelhetjük azt is, hogy míg a Mongóliába, Kínába, az Egyesült Államokba, Kanadába, Svájcba alakot használjuk, közben Izlandra, Új-Zélandra, Grönlandra, Sváziföldre, Elefántcsontpartra is utazhatunk. Feltételezhető, hogy a -land utótag (’föld, ország’), illetve maga a -föld vagy a -part utótag mintegy a földrajzi nevek sajátos elemeként „kívánja meg” a -ra helyhatározó ragot.
Ami településneveinket illeti, az világos, hogy a -ba/be és -ra/re alakkettősség sokkal inkább jellemző a történeti Magyarország településneveire, mint az azon kívüliekre. Nemigen tudunk olyan nem magyar városnevet mondani, amely -ra/re ragot kaphat (efféle kivétel pl. a Szentpétervárra), a túlnyomó többség egyértelműen -ba/be ragot kap (Londonba, Bécsbe, Velencébe, Rómába, Buenos Airesbe, Zürichbe, Washingtonba, Ulan-Batorba, Krakkóba, Johannesburgba stb.).
A történeti Magyarország településnevei esetében nehéz szabályszerűségeket megállapítani, egy kis próbálkozást azért mégis megérdemel.
Feltételezhetjük-e, hogy a mássalhangzóra végződő városneveink -ra/re határozóragot kapnak? – Budapestre, Szegedre, Keresztúrra, Pécsre, Udvarhelyre, Balassagyarmatra, Fehérvárra, Váradra, Vácra, Vásárhelyre, Aradra, Újvidékre, Somlyóra, Zilahra, Kecskemétre stb. – Csakhogy számos ellenpélda is adódik: Debrecenbe, Komáromba, Pozsonyba, Győrbe, Sopronba, Kismartonba stb. Úgy látszik, nincs okunk a mássalhangzóra végződő településnevek határozóragozására nézve szabályszerűséget megállapítani.
De a magánhangzóra végződők esetében sem járunk nagyobb sikerrel: mert míg Szabadkára, Tordára, Apahidára, Besztercére, Margittára, Orsovára és az összes bányavárosok esetében is -ra, addig, Brassóba, Csíkszeredába; igaz, a magánhangzóra végződő településnevek esetében a -ba/be lényegesen ritkább.
És mindenképpen hozzátehetjük: amikor kétség vagy kettősség merül fel – mint a Csíkszeredába/Csíkszeredára esetében is –, ezt egy mélyen fekvő változás jeleként kell tudomásul vennünk. Lehet, hogy pár tíz év múlva már sokkal többen fognak Csíkszeredára kívánkozni, mint Szeredába.
