Ráduly János 80 éves

Október 24-én jeles eseménynek adott otthont a kibédi Mátyus István Általános Iskola, ahol 80. születésnapja alkalmából a Kriza János Néprajzi Társaság – „értelmiségi helytállásáért, a kibédi székely népköltészet kitartó összegyűjtéséért és módszeres feldolgozásáért” – Életműdíjjal tüntette ki Ráduly János Kibéden élő magyar szakos tanárt, néprajzkutatót.

Az ünnepség az iskola diákjainak köszöntőjével kezdődött, majd dr. Pozsony Ferenc professzor, akadémikus, a Kriza János Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke méltatta az ünnepeltet, röviden bemutatva életpályáját és szakmai munkásságát.

Ráduly János 1937. október 27-én született Korondon. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyt, a Bolyai Líceumban végezte, ahol 1955-ben érettségizett. Magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelét a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerezte 1966-ban. Rendszeres terepkutatásokra épülő és módszeresen összeállított diplomadolgozatának címe: Kibéd népballada-költészete. 

Előbb Erdőszentgyörgyön volt nevelő, majd 1962-től Kibéden magyar szakos tanárként dolgozott egészen 1998-as nyugdíjazásáig. Pedagógusként évtizedeken át a magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzeti és egyetemes értékeire nevelte a kibédi kisiskolásokat. Ebben a Kis-Küküllő menti faluban élt hosszú évtizedeken át, távol az egyetemi és akadémiai intézetektől, jól felszerelt szakkönyvtáraktól, tudományos fórumoktól, rendezvényektől.

Az 1950-es évek közepétől kezdődően szerteágazó népköltészeti kutatásokat végzett lakóhelyén. Tudatosan és nagy kitartással gyűjtötte össze a Kibéden élő népballadák, népmesék, népszokások, kántálóénekek és imák, valamint tréfák és találós kérdések szövegeit. Nagy áldozatvállalással végzett feltáró munkájának eredményei az 1970-es évek közepétől kezdtek rendre megjelenni különböző szakperiodikákban, gyűjteményes és egyéni kötetekben. A több mint 120 egyéni publikációja közül ezúttal csak párat, a legjelentősebbeket emeljük ki.

Első önálló kötete (Kibédi népballadák) 1975-ben a bukaresti Kriterionnál jelent meg, mely 155 magyar klasszikus balladát, rabénekeket, betyár- és új stílusú balladát tett közzé a településen lejegyzett 198 szövegváltozat közül. A kiadvány szakmai érdeme és értéke elsősorban abban rejlik, hogy igen ritka régi balladatípusok (A megégetett asszony, A falba épített asszony, Az elcsalt anya, Az elrabolt feleség, A zsivány felesége, A gazdag asszony anyja, A halálraítélt húga, A halálra táncoltatott leány, A megesett leány, A három árva stb.) patinás nyelvezetű, helyi változatait tette elérhetővé az érdeklődők és szakkutatók számára. Kiemeljük, hogy kötetében számtalan régies motívumokban gazdag rabéneket és keserveseket is közreadott. Gyűjteménye egyértelműen bizonyítja, hogy a 20. század közepén ebben a Kis-Küküllő menti faluban még változatokban gazdag betyár- és új stílusú balladák, dalok éltek. Ráduly János kötetét szakszerű előtanulmánnyal és módszeresen összeállított filológiai apparátussal látta el. Határozottan szakított a korabeli hagyományokkal, kiadványát nem akadémiai kutató gondozta. Kihangsúlyozzuk, hogy nemcsak a magyar nyelvterületen, hanem Európában is ritka teljesítmény kötete, mely egyetlen szerző egyetlen településen összegyűjtött, gondosan megszerkesztett, szakszerű filológiai apparátussal ellátott balladakorpuszát tárja az olvasók és a szakkutatók elé. 

Pár évvel később, 1979-ben jelentette meg a kibédi Majlát Józsefné Ötvös Sára balladatudását tükröző gyűjteményét (Elindultam hosszú útra), mely elsősorban a magyar egyéniségkutató iskola hagyományait és módszereit követte, s kibédi példán keresztül mutatja be, hogy a kivételes tehetségű személyeknek milyen fontos szerepe van a népköltészet életében, előadásában, fenntartásában, átalakításában és átörökítésében. Míg elődei elsősorban a népmesék kapcsán elemezték a kiemelkedő egyéni előadók szerepét, Ráduly János (Kallós Zoltánhoz hasonlóan) egy tehetséges kibédi magyar ajkú cigány asszony kivételes balladakészletét vizsgálta és értelmezte.

Ráduly János egyik legtöbbet idézett, legtöbb nyelven megjelent tanulmánya (A népballadák egy romániai magyar falu mai köztudatában) igencsak korszerű, módszeres szociológiai kutatásra épült, melyben arra mutatott rá kvantitatív módszerekkel végzett kutatásainak segítségével, hogyan élnek a népballadák egy Kis-Küküllő menti faluban a 20. század második felében, tehát az erőszakos kollektivizálást követő évtizedekben. Megjegyezzük, hogy különleges utat járt be tanulmánya, mely előbb Faragó Józseffel közösen, tehát a terepkutató és a szerkesztő neve, majd csak az akadémiai kutató neve alatt jelent meg különböző erdélyi, magyarországi és európai kiadványokban.

Igencsak nagy vitát gerjesztett Mikor a szolgának telik esztendeje, 1987-ben megjelent kötete. A kibédi gazdai szolgák visszaemlékezéseit tartalmazó kiadványt már közvetlenül megjelenése után heves szakmai vita követte, melynek során élesen konfrontálódtak különböző klasszikus néprajzi és kulturális antropológiai módszerek, fogalmak, nézőpontok, melyek végül is eredményesen tisztázták a korszerű szöveggyűjtések, lejegyzések, szövegközlések tudományos módszertanát, elemzési és értelmezési lehetőségeit és korlátait. Tehát Ráduly János ezzel a könyvével hatékonyan elősegítette a néprajzi és az antropológiai gyűjtői és értelmezési módszerek modernizálását, megújítását. 

Kiemeljük, hogy Ráduly János ebben a Kis-Küküllő menti református faluban páratlan értékű ráolvasásokat, népi imádságokat és kántálóénekeket is összegyűjtött, publikált. Kiadványaiban (Kibédi ráolvasások, népi imák, legendaballadák, 1997; Hozzád fohászkodom imában, 2009) azt bizonyította, hogy nemcsak a katolikus székely vagy csángó falvakban, hanem a protestáns településeken is archaikus elemekben gazdag rituális, vallásos költészet élt egykoron.

Ráduly János az utóbbi évtizedek során jelentős számú népmesekötetet is megjelentetett (Tündérszép Mosolygó Ilona 1980, Az álomfejtő fiú 1985, Villám Palkó 1989, Táltos Marika 1993, Szép Magdolna 1994, A király táncos lovai 1995), melyek azt láttatják, hogy ebben a marosszéki faluban hogyan meséltek, tréfálkoztak a gazdálkodó emberek egészen a modern kommunikációs csatornák és médiumok megjelenéséig. Publikált meséi és tréfái voltaképpen a marosszéki székely emberek sajátos értékrendjét, metaforikus nyelve-

zetét és mentalitását tükrözik. 

Ráduly János sokoldalú ember: tanár, szépíró, költő, műfordító, néprajzkutató, székely rovásírással foglalkozó művelődéstörténész. Az elmúlt nyolc évtized során páratlan értelmiségi és tudományos életutat járt be, gazdag életművet alkotott. 

Életének nagy részét egyetlen faluban, a Kis-Küküllő menti Kibéden töltötte, ahol igyekezett tudatosan összegyűjteni és közreadni a település gazdag, szerteágazó szájhagyományait, folklóralkotásait, kulturális értékeit és szellemi örökségét. A magyar nyelvterületen, Európában is ritka az a falu, melynek szellemi értékeit ilyen alaposan összegyűjtötték, rendszerezték és nyomtatásban megjelentették.

Ráduly János életét alapvetően a makacs, értelmiségi, székely helytállás és a helyben maradás jellemezte, mely alapvetően meghatározta és behatárolta szerteágazó pedagógusi, szépírói, néprajzkutatói életpályáját és tudományos eredményeit is.

A laudáció után dr. Jakab Albert Zsolt néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke átadta az Életműdíjat, illetve – az alkalomhoz illően – 80 könyvből álló ajándékcsomaggal is meglepte Ráduly Jánost. Ezt követően az ünnepelt két versének felolvasásával mondott köszönetet az egybegyűlteknek. 

80. születésnapján hosszú-hosszú, újabb szakmai eredményekben gazdag életet kívánunk!

Kriza János Néprajzi Társaság