Purim, az örömünnep
A zsidó naptár szerint ádár hónap 14. napján, az előző napnyugtától az aznapi első három csillag megjelenéséig (a Gergely-naptár szerint március 8-án) tartják purimot, az ószövetségi eredetű zsidó tavaszünnepet, a „zsidó farsangot”.
A zsidó naptár szerint ádár hónap 14. napján, az előző napnyugtától az aznapi első három csillag megjelenéséig (a Gergely-naptár szerint március 8-án) tartják purimot, az ószövetségi eredetű zsidó tavaszünnepet, a „zsidó farsangot”.
A hagyományosan karneválokkal és társas összejövetelekkel együtt járó ünnepen a zsidók arra emlékeznek, hogy Eszter, Ahasvérus (Artaxerxész) perzsa király zsidó származású felesége megakadályozta, hogy a király főembere, Hámán elpusztítsa a Perzsiában élő zsidókat. A leírt események időpontja körül van bizonytalanság, a legvalószínűbb, hogy i.e. 474 körül játszódhattak le. A bibliai történet szerint Hámán, a király kegyeltje és minisztere meggyűlölte a zsidókat és az egész nemzetet ki akarta irtani. Naponta vetettek neki sorsot, hogy melyik nap kedvező a terv véghezvitelére, innen az ünnep neve – a „pur” sorsvetést jelent, ennek többes száma a purim.
Végül ádár hónap 13. napja mellett döntött, s a királytól a zsidókat a birodalom ellenségének beállítva rendeletet csikart ki a zsidók legyilkolására és kifosztására. Eszter nagybátyja, az Ahasvérus előtt nagy becsben álló Mordecháj (Mardukeus) tudomást szerzett a titkos parancsról, s meggyőzte a királynét, hogy járjon közben nemzetségéért. Eszter sikerrel járt, Hámán lelepleződött és az általa Mordechájnak állított bitófára akasztották fel. A király újabb rendeletet bocsátott ki, amely arra jogosította fel a zsidókat, hogy fegyverrel is megvédhessék magukat. Így aztán a nap, amely pusztulásuk napjának volt szánva, a bosszú napja lett, a zsidók megölték támadóikat, köztük Hámán tíz fiát. Asszony vagy gyermek nem volt az áldozatok között, s a legyilkoltak vagyonához sem nyúltak. Susában, a fővárosban a király még egy napig engedélyezte zsidó közösségnek, hogy végezhessenek azokkal, akik velük akartak végezni.
Mivel Eszter könyve, a Megila szerint a purim a zsidók számára a fény és a vigalom, az öröm és tisztesség ünnepe, ma is a korlátlan jókedv jellemzi. Ádár haváról az áll a zsidó tanításokban, hogy ez az év legszerencsésebb hava. Ádár 13-án, az ünnep előestéjén Eszter böjtje van, ekkor és másnap reggel is felolvassák a zsinagógában az ősi Eszter könyvét. Ez az egyetlen alkalom, amikor az imaházban hangoskodni lehet, sőt kell is, például Hámán nevének említésekor.
Ádár hó 14. napja a tulajdonképpeni ünnep, majd 15-én a Susán-purimot ünneplik, emlékezve arra, hogy a hajdani perzsa fővárosban csak egy nappal később fejeződött be a harc. Purimkor finom ételeket küldenek a barátoknak és adományt a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek az örömünnepen. E napon böjtölni tilos, ehelyett ünnepi vacsorát kell tartani, s érdemes annyi lechájimot („az életre” héber pohárköszöntés) koccintani, hogy az ember ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Purim hagyományos étele a töltött káposzta, a főzelék, a sütemények közül a flódni (almás, diós lepény), a kindli (mákos vagy diós tekercs), a hámántáska (mákkal vagy lekvárral töltött, háromszög alakú sütemény). Purimkor szokás maskarába öltözni, tréfás színdarabokat előadni, sőt még kártyázni is.
