A küszöbön álló kormányfőcsere és az ezzel együtt járó hatalmi átrendezkedés közeledtével egyre több szó esik – főleg a főszerepet átvenni készülő szocik részéről – a progresszív adórendszerhez való visszatérésről. Az ötlettől a koalíció többi tagjai nincsenek elragadtatva. Legutóbb a kormányfő mondta a napokban, hogy a progresszív adórendszerről érdemben tárgyalni leghamarabb jövőre lehet, amikor befejezik az adóhatóság digitalizálását.
Ebben az adóvitában a liberálisok lépten-nyomon kiállnak az egykulcsos adórendszer mellett. Amivel az az egyetlen gond, hogy már régóta csak papíron létezik. Amikor ezt 2005-ben bevezették, akkor minden jövedelemre egységesen 16 százalékos volt az adókulcs. Az előző szoci kormány ezt is lecsökkentette 10 százalékra. Ám az semmiség ahhoz képest, hogy az utóbbi szűk 18 év során mindenki, aki megfordult a kormányrúd közelében, hozzábabrált az adórendszerhez, aminek eredményeképpen ez olyan, mint a porcelánbolt egy elefántcsorda dorbézolása után. Különböző indokokkal életbe léptettek adókedvezményeket, így jelenleg a mintegy 5,6 millió munkavállalóból közel egymillióan nem kell személyi jövedelemadót fizessenek, vagyis az ő adókulcsuk 0 százalék. És ezekből vannak egyéb hozzájárulások alól is mentesített kategóriák. De ezek mellett is volt még bőven változtatás, így például a mikrovállalkozások adókulcsa 1 százalék, az osztalékadó 8, és még lehetne sorolni. Mivel tábornokunk harctéri parancsnok volt, nem hadtápos, el lehet nézni neki, hogy a számolás nem az erős oldala, de azért már rászólhatnának – meg párttársaira is – hogy egykulcsos adórendszerről nálunk csak olyanoknak illik komolyan beszélni, akik hisznek a párhuzamos valóságokban.
De attól sem kell nagyon tartani, hogy jövőre visszavezetnék a progresszív adórendszert. Ennek minimum két komoly akadálya van. Az egyik, hogy mire a szépfiúk befejezik a bársonyszékek idei elosztása feletti pofoncseréiket, meg kinyaralják magukat, már szinte tapintható közelségben lesz a választási kampány, hiszen jövőre az összes hatalmi színpadon díszletátrendezés következik. Onnantól már nem a progresszív adózás lesz a műsoron, mert kampányban osztogatást szokás ígérni, nem fosztogatást. A másik pedig, hogy ha jelenleg az illetékeseknek meg kellene birkózniuk egy többkulcsos, progresszív adórendszerre való áttéréssel, az káoszba fulladna, a hivatalok előtt olyan sorok lennének, mint az átkosban a húsosztásnál. És még kevesebb bevétel, mert minél kuszább egy adórendszer, annál könnyebb azt kijátszani. Az nem sokat oszt és szoroz, hogy a kormányfő a szakhatóság digitalizálásáról beszél, ezt a tíz évvel korábbi elődje is beígérte, akkor is volt rá világbanki támogatási keret, mint most, és akkor sem lett belőle lényegében semmi. Egy államcsőd kellene fenyegessen ahhoz, hogy lényegesen átgyúrják az adórendszert, úgy, mint szűk másfél évtizede a nagy válság után. Egyelőre ott még nem tartunk, de már nem vagyunk messze tőle.
