Pozsony templomai régi grafikákon

Pozsony város fejlődésének és növekedésének a 18. századtól a 20. század elejéig tartó időszakát mutatja be a Pozsonyi Városi Galéria régi grafikai gyűjteményéből kiválasztott 27 kép a budapesti Szlovák Intézetben a május 7-ig látható kiállításon. 

A pozsonyi Kék templom

Pozsony város fejlődésének és növekedésének a 18. századtól a 20. század elejéig tartó időszakát mutatja be a Pozsonyi Városi Galéria régi grafikai gyűjteményéből kiválasztott 27 kép a budapesti Szlovák Intézetben a május 7-ig látható kiállításon.

A tárlat tematikailag Pozsony történelmének egyik meghatározó fejezetére, a 18.-tól a 20. század eleji, a polgárosodás, a gazdasági fellendülés idején épült templomok bemutatására összpontosít – mondta Martina Vyskupová kurátor.

A pozsonyi keresztény építészet legrégibb leletei a 833-tól a 10. század elejéig tartó Nagymorva Birodalom időszakából származnak és a pozsonyi Várdomb térségéhez kötődnek. A körzet a kora középkorban fontos egyházi és világi központtá vált.

A három legfontosabb templomnak abban az időben a Tours-i püspökről elnevezett Szent Márton templom, a későbbi dóm, a ferencesek és a Klarisszák temploma számított. A Szent Márton templom koronázó templom lett, ott koronázták meg Mária Teréziát is. Ezt az eseményt megörökítette egy 1850-ből származó akvarell, a Szent Márton dómról a tárlaton öt kép is látható, a legkésőbbi egy 1935-ben készült litográfia.

A Klarisszák templomáról Lippert József 1871-ben ceruzarajzot, az 1940-es években Wunscheim akvarellt készített. A szegények, az öregek és a betegek gondozására a város szélén állt a Szent László tiszteletére felszentelt Ispotály, amelyről Johann Ehrlinger 1830-ból való színezett litográfiája ad hírt, az Ispotály utcáról pedig Karol Frech tollrajz látképe az 1920 körüli időből.

A 16. században a törökdúlások nyomán a Szent Márton dóm vált a pozsonyi katolikusok egyedüli plébániatemplomává. A 17. század második harmadának elején az erős protestáns közösség is engedélyt kapott arra, hogy saját templomot építhessen. Erről számol be Gustav Reitler litográfiája 1860-ból.

A 18. századi intenzív fejlődésnek köszönhetően az egész város terjeszkedni kezdett és a városfalak lerombolásával szerves kapcsolat keletkezett az elővárosokkal. Mindegyik régi templomot átépítették barokk stílusjegyekkel – emlékeztetett a kurátor. A 18. század első harmadában a kapucinusok is kaptak templomot. Ludovít Fulla 1935-ben akvarellen örökítette meg az épületet. Karol Frech temperával készített látképe látható a Zuckermandelról, ahol a kapucinusok átvették a Legszentebb Háromság templomának felügyeletét is. A 18. század első felében a Trinitárius rend tagjai is felépítették saját kéttornyú templomukat a kolostorukkal együtt, erről is készült kép 1922-ben, Viktor Benesch munkája.

A szakrális építészet sokszínűségét gazdagították a zsidó imaházak, a zsinagógák. A 19. század hatvanas éveiben jött létre a nagy ortodox zsinagóga, amelyről Karol Frech színezett linómetszete készült 1929-ben. A neológ zsinagóga a 19. század végén épült, és egy 1920-ban készült tusrajz mutatja be a tárlaton.

A pozsonyi Kék templom, vagyis Árpád-házi Szent Erzsébet temploma Lechner Ödön tervei alapján épült az 1910-es évek elején. Szakértők úgy tartják, a templom a magyar szecessziós építészet egyik legszebb alkotása, amelyről rézkarc látható a kiállításon ismeretlen szerzőtől – foglalta össze a látnivalókat Martina Vyskupová.