Portréalanyok! Tessék mosolyogni!
2013-12-09 16:59:34
- Máthé Éva
Nem tudom, mostanság hogyan állapítják meg – gyorstalpalással – az ember fiáról, lányáról azt, hogy van-e folt a tüdején…
Nem tudom, mostanság hogyan állapítják meg – gyorstalpalással – az ember fiáról, lányáról azt, hogy van-e folt a tüdején… Tinédzserkoromban kettes sorba állítottak bennünket, és a Bolyai iskolából elmasíroztunk a tüdőklinikára, az udvarban levő barakképülethez, ahol hosszas várakozás, majd derékig vetkőzés után egyesével beálltunk a röntgenmasina képernyője mögé. A kötelező módon morcos ápolónő ránk förmedt (magyarul!): „Nem szuszogsz! Nem mozogsz!”, majd következett a felszabadító végszó: „Kész!” Ez a számos alkalommal ismétlődő epizód rémlett fel a múlt ködéből, amikor a magyar közszolgálati televízió m1-es csatornáján a műsorszámok között elkezdtek feltünedezni a hétköznapi emberek portréi: fiatalok, öregek, néha gyerekek néznek velünk farkasszemet a képernyőről. Elképzeltem, őket is beállítják holmi képzeletbeli tüdőszűrő masina rekeszébe, majd rájuk szólnak: „Nem szuszogsz! Nem mozogsz!”, és máris kattan a digitális fényképezőgép… (Mi más?) Az anyaországi portrék után időnként immár a határon túli derék magyarok is képernyőre kerülnek. Gondoltam: a magyar állami médiahatóság mozgóstábot állított össze, amely szorgalmasan járja a Kárpát-medencét, és sorra győzködi az atyafiakat (utcán? vagy hol?), jó az nekik, hogy képernyőre kerül a fizimiskájuk. Ám mára már kiderült, erről szó sincs. Le merem fogadni: főleg a határon túli nézőknek a nagyon kis hányada sejti, hogy mindez önkéntes alapon, „saját szakállra” történik. Némi keresgélés után az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) honlapján rátaláltam arra a fejezetre, mely fényt derít az arcképcsarnok előállításának procedúrájára. A fotókat a nézőknek kell beküldeniük az arc@mtva.hu e-mail címre. A honlap részletezi a teendőket, tudnivalókat, a „technikai és tartalmi paramétereket”. A képméret: „M, maximum 3MB”. „Színes, fekvő beállítású, effektek nélküli fotót” kell küldeni, „egyszemélyes, jókedvű” portrékat vár el a megrendelő, „aminek a háttere egyszínű, világos és homogén – erre a célra a legmegfelelőbb egy üres falfelület”, az arc tisztán kivehető, „grimaszoktól és gesztikulációktól mentes” kell legyen, napszemüveg ne takarja, az öltözék ne jelmez legyen, hanem mindennapos, utcai viselet. És most egy igen kacifántos mondat a leírásból: „a fotózott alany sem ruházatán, sem pedig környezetében nem jelenik meg márkajelzés, reklámfelirat, önkényuralmi, nemzeti, vallási stb. szimbólum vagy jelkép”. Azt is kéri a tisztelt vezetőség, hogy „tárgyak ne szerepeljenek a fotón (pl. virágcsokor, újság, napszemüveg, teniszütő, játékpisztoly stb.” Viszont a kalap, sapka megengedett!
Végül, de nem utolsósorban: „a portrén tilos mindennemű sértő magatartás és pornográf tartalom ábrázolása, kizáró ok a dohányzás és egyéb káros szenvedély megjelenítése”. Most már csak az maradt hátra, hogy az önként jelentkező tudomására hozza a „szerv”: a portréalany nézzen a fényképezőgép objektívjébe, és feltétlenül mosolyogjon. Ne teljes alakos képet küldjön be, hanem portrékivágást használjon, a fotó vízszintes tengelyében legyen az orr! És végül a legtalányosabb megjegyzés: a portréalany feje és vállai körül kevés levegő legyen! A váll viszont elfordulhat, de az arc szemből látszodjon, profilos képet nem fogadnak el.
Nos, lehet képernyőre tolakodni!
