A kódex ismert története igencsak kalandos, a több mint hétszáz éves könyvről, illetve a benne található nyelvemlékről többen is írtak már tanulmányt, előkerülése pedig Maros megyéhez, azon belül pedig Erdőszentgyörgyhöz köthető.
Fotó: Nagy Tibor
A magyar kultúra napja alkalmából legértékesebb kötetét állította ki január 23-án a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai-könyvtár: a Koncz-kódexet. A 14. században pergamenlapokra másolt latin nyelvű biblia a gyűjtemény legrégebbi kézirata, lapszélein 55 szót tartalmazó magyar nyelvű bejegyzés van, amelyet ma már a hatodik magyar nyelvemlékként tartunk számon, és Marosvásárhelyi sorok és glosszák néven ismerünk.
A kódex ismert története igencsak kalandos, a több mint hétszáz éves könyvről, illetve a benne található nyelvemlékről többen is írtak már tanulmányt, előkerülése pedig Maros megyéhez, azon belül pedig Erdőszentgyörgyhöz köthető. Annyit tudunk, hogy az egykor ott élő gróf Rhédey család könyvtárából származik. Ez az egykor híres erdélyi arisztokrata család utódai között tudhatja például II. Erzsébet brit királynőt is: az 1812-ben született és az erdőszentgyörgyi kastélyban nevelkedett gróf kisrédei Rhédey Claudia Zsuzsanna házassága révén Teck hercegnéjévé, kreált címén Hohenstein grófnővé vált, és a mai Windsor uralkodóház egyik ősanyja, II. Erzsébet ükanyja volt. Erre az uralkodóház által adományozott emléktábla is emlékeztet az erdőszentgyörgyi református templomban – végső nyughelyén.
A könyvre visszatérve, érdekes adalékkal szolgált a kódexről id. dr. Nagy Attila nyugalmazott marosvásárhelyi tüdőgyógyász főorvos, aki életének egy részét – apósa, Fülöp Ferenc néhai erdőszentgyörgyi esperes révén – Erdőszentgyörgyön töltötte. Egy 1968-ban készített fényképről van szó, amelyen egy azóta lebontott szentgyörgyi épület, ahogyan korábban ismerték, a Lábasház is látható. A Lábasház a Rhédey-kastéllyal átlósan szemben, a református templom mellett állt, és amint dr. Nagy Attila állítja, a kódex ennek a háznak a padlásáról került elő.
– A könyvet a Lábasház padlásán találta meg Koncz József, a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárosa, aki ott kotorászott, valószínűleg régi kéziratok után kutatott. Hogy a kódex hogyan kerülhetett oda, arra is van logikus magyarázat, mert az épület a Rhédey-uradalomhoz tartozott, ha jól emlékszem, személyzeti lakások voltak benne. Koncz József itt találta meg a könyvet, de a benne lévő nyelvemléket nem vette észre, és a kötet régiségén kívül más érdekeset nem talált benne. Jóval később Farczádi Elek bácsi – akit jól ismertem, barátok voltunk – figyelt fel a szövegre, ő mutatta meg Kelemen Lajosnak is. És innen indul a Marosvásárhelyi sorok és glosszák mai, ismert története – mondta dr. Nagy Attila. A fentieket alátámasztja Koncz Józsefnek a kódex előzéklapjára írt saját bejegyzése is, miszerint „E ritka példány Erdőszentgyörgyön a Rhédei-, most Württemberg-könyvtárból került az ott lévő kereskedő lomtárába. Ott meglátván megvettem és adtam a marosvásárhelyi ev. ref. tanoda könyvtárának 1860-ban. Koncz m.p.”
A kódexben található nyelvemlékről dr. Farczádi Elek és Szabó T. Attila írt részletesen 1957-ben, illetve 1973-ban, a könyvről és a benne található magyar nyelvű sorokról Deé Nagy Anikó írt összegzést a Gondolatok a marosvásárhelyi Teleki Tékáról című kötetében (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007, 187–189.). Eszerint „egy 14. század közepe táján készült kódexről van szó. De a hártyakódex nemcsak régisége miatt értékes, hanem mindenekelőtt a benne található beírások miatt. A 15. század első negyedéből való magyar nyelvű beírás – 7 sor szöveg és 11 glosszaszerű szó – a hatodik magyar nyelvemlékünk, a szakirodalomban a Marosvásárhelyi sorok és marosvásárhelyi glosszák néven számontartott írásemlék.
A nyelvemléket hordozó anyakódexről: a latin nyelvű Ó- és Újtestamentumot tartalmazó nyolcadrét alakú kézirat 1860-ban került a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárába. (…) Amikor Koncz az erdőszentgyörgyi szatócstól megvette a kézírásos bibliát, még nem tudta, hogy ezzel a hatodik magyar nyelvemléket mentette meg a pusztulástól. A kollégiumi könyvtárba kerülésekor a kódex elég rossz állapotban lehetett. A fél évezredes hányódás alatt első levelei leszakadtak, s néhány lapot talán erőszakkal téptek ki. Ma összesen 9 lap hiányzik a Bibliából. A kézirat tehát 433 beírt és egy üres levelet tartalmaz. 322 lapon az Ótestamentum, 83 lapon az Újtestamentum szövege található, 28 levél pedig mutatókat tartalmaz. A kódexet két ízben is újrakötötték. (…) A kódex felfedezése és megmentése kétségtelenül Koncz József érdeme. Ezért, miután Farczádi Elek, a Bolyai Könyvtár akkori igazgatója jóvoltából az érdeklődés a kódexben található magyar szövegemlékre irányult, jogosan döntött úgy Farczádi és a nyelvemlék vizsgálatát végző Szabó T. Attila, hogy Koncz-kódexnek nevezik el a nyelvemléket hordozó anyakódexet.
1956 után kezdődött a kódex és a magyar nyelvű beírás alapos vizsgálata. Olyan szakemberek véleményét kérték ki, mint Kelemen Lajos, Jakó Zsigmond, Bárczi Géza, Benkő Loránd, Szabó Dénes és Imre Samu. Több kisebb közlemény után került sor a részletesebb feldolgozásra. Farczádi Elek és Szabó T. Attila két kiadványban tette közzé a vizsgálódások eredményeit. (…) Ezek szerint a kéziratos biblia a 14. század közepén vagy második felében készülhetett. Elejétől végig egy kéz írása. Az egyenletes gót minuszkulával írott szöveg 50-50 soros két hasábra tagolódik. A pontos sorvezetést vékony ólommal húzott vonalak biztosították. A fejezetek kezdetét pirossal és kékkel színezett nagybetűk jelzik. Az Ó- és Újtestamentum könyveinek kezdetét nagyon gondosan rajzolt betűkkel emelték ki. Egészen művészi formát adott az ismeretlen leíró a hosszú szárú betűknek. Az I és P betűk például a Példabeszédek könyve elején a kódex legdíszesebb iniciáléi.
A kódex 17. század előtti történetére nézve nincsenek adatok. A hártyalapok készítésének helyét nincs lehetőség megállapítani, a korábbi tulajdonosi bejegyzések talán az eredeti kötéssel együtt semmisültek meg. (...) Farczádi Elek végezte el a nyelvemlék leírását és szövegkritikai elemzését. Összevetve a magyar kurzív betűs írást a biblia latin szövegével, megállapította, hogy a fordítás a Királyok II. könyve (Liber Regnum) 17. fejezete 8-10. versének tartalmi összefoglalása. Nem szó szerinti fordításról van szó, hiszen a latin szöveg tíz sora a kódexbeli fordításban hét és fél sorra zsugorodik.
A nyelvtörténeti vizsgálatok eredményeit Szabó T. Attila összegezte. A szövegemlék 44 szava, 11 glosszaszerű szóval, tehát összesen 55 magyar szó minden bizonnyal az 1410-es évek táján került a kódexbe. Ezek között egy (tiltház) először a marosvásárhelyi glosszák között fordul elő, másik három szó (midőn, mellől, teszen) esetében pedig a szakemberek ezeknek a szavaknak korábbi előfordulásával nem találkoztak egyetlen nyelvemlék-szókészleti nyilvántartásban sem. Az egyetlen vagy előszöri előfordulású szavak mellett a többi 50 szó esetében is olyan következtetések levonására kerülhetett sor, melyek szótörténeti problémák eldöntésében segíthetnek. Ebben látja Szabó T. Attila a nem túl nagy, de mindenképpen számottevő nyelvemlék jelentőségét.”
Amint azt fentebb is olvashatták, a Teleki–Bolyai könyvtár pár napig kiállítja a legnagyobb kincsét, az értékes dokumentum a könyvtár nagytermében még ma (26-án) megtekinthető. Ami pedig a Marosvásárhelyi sorokat illeti, a nyelvemlék a következő sorokból áll:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
