Pontosan, szépen...
2012-10-29 14:40:36
- Máthé Éva
A múlt század derekán magyartanárnőnk, Zoltán Ildikó a Bolyai iskolában megkövetelte tőlünk, hogy amikor az ő tanórája következik, úgy várjuk, hogy közben József Attila remekét, A Dunánál című verset skandáljuk.
A múlt század derekán magyartanárnőnk, Zoltán Ildikó a Bolyai iskolában megkövetelte tőlünk, hogy amikor az ő tanórája következik, úgy várjuk, hogy közben József Attila remekét, A Dunánál című verset skandáljuk. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: nem zajongtunk, és a költő életszemléletét is magunkévá tettük. Ugyanakkor azt az ötsoros töredékét is tudatunkba véste, amelyben a költő leszögezi: „dol-gozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes”. Füzeteink első lapjára kötelező volt beírni az idézetet.
Nos nem ártana, ha az újságírásban, az elektronikus médiában is első számú kritérium lenne az információk pontossága és a szép beszédstílus. Itt és most elképzelhetetlen egy olyan esemény, ami idén tavasszal Ruandában következett be, ahol egy rádiós újságírót börtönbe zártak egy baki miatt. Nálunk büntetlenül lehet bakizni, mellébeszélni, stílustalanul hablatyolni, téves információkat szórni az éteren keresztül, és a tévedésekért általában senki nem kér bocsánatot. Ugyanakkor divat lett újságírói, rádiós, tévés körökben rettenetesen szenvedni a mindennapi strapa miatt. Pedig a jelenkori riporterek fényévnyi távolságra állnak például annak a magyarországi Sediánszky János rádiós újságírónak a teljesítményétől, akiről azt olvasom, hogy hajdanán (1931-ben született) egyazon időben 35 (!) állandó műsora „futott”.
Szerencsére nem minden hazai jelenkori rádiós, tévés személyiségre érvényesek a fentebb csokorba szedett negatívumok. Ha erdélyi magyar sajtós rangsorolást készítene valaki manapság, akkor egészen biztosan az élvonalba kerülne az a kolléga, aki két évtizede sikeresen vezet egy (bizonyos szempontokból nem hibátlan) vásárhelyi kereskedelmi rádiót. Műveltsége, finom, cizellált humora, mértéktartásra való képessége oda vezetett, hogy műsorai soha nem unalmasak, de nem is veti el egyetlen alkalommal sem a sulykot. A Mikes Kelemen Törökországi leveleire hajazva íródott Édes néném! kezdetű jegyzetei mindig fején találják a szöget, ezekből a képzelt nagynénihez címzett kis szösszenetekből – ha valaki egymáshoz fűzné őket – szépen kirajzolódnának az utóbbi évtizedek belpolitikai, nemzetiségpolitikai, közéleti eseményei, jelenségei és azok háttere. Rendhagyó sajtószemléinek stílusa egyedi a hazai újságíródzsungelben... Színészi pályáját értékelni nem az én tisztem. Viszont úgy vélem: a
„világot jelentő deszkákon” sem vallott szégyent. A kabaréműfaj kedvelői is igen hálásak lehetnek neki, hiszen jeleneteivel és azok jóízű interpretálásával hathatósan hozzájárult az erdélyi humoriskola kiteljesedéséhez.
A marosvásárhelyi (és nemcsak) rádióhallgatók nyilvánvalóan rájöttek arra, hogy Nagy István színművészről van szó. Azt is bevallom, nem lelkesedem azért, hogy a kiváló művész és rádiószerkesztő olykor a politika ingoványos talajára téved, RMDSZ-rendezvényeken viszi a szót, de figyelembe véve az összefüggéseket (Frunda György ugyebár a Radio Gaga egyik tulajdonosa), gondolom, „bocsánatos bűnnek” tekinthetjük e „kilengéseket”.
Nem titok, hogy Nagy István a napokban szívműtéten esett át. Remélhetőleg orvosai is pontosan, szépen dolgoztak, ugyanúgy, ahogy ő végezte mostanáig rádiós munkáját. Ha így tettek, akkor vélhetően hamarosan ismét mikrofon elé ülhet.
Visszavárjuk!
