Vereséggel zárta az idényt a marosvásárhelyi városi sportklub férfi kosárlabdacsapata, zsinórban a nyolcadikkal, még egyszer megforgatva a kést az amúgy is csalódott szurkolók sebében. Egy voluntari-i győzelem esetén még lett volna némi reménysugár a rájátszásba jutásra (utóbb, a Dinamo győzelme után kiderült: ez sem lett volna elég), azonban ebben az állapotában a csapat eleve vereségre volt ítélve. Martinić ugyan az utolsó meccsre visszatért a pályára, ott azonban olyan önbizalmat vesztett társakra talált, akiket már egy jól képzett koktélbáros sem tudott volna felrázni.
A mérkőzés elején egy nagyon rövid ideig sikerült tartani a ritmust, mi több, 19-13-ra még vezetett is a marosvásárhelyi csapat, ami azonban a következő percekben történt, arra jó vissza sem gondolni, az első negyed végéig kapott 31 pont mindent elárul a védelem minőségéről. A második negyedben Voluntari-nak is volt egy kisebb visszaesése, jelentősen csökkent a dobásaik pontossága, és ezt kihasználta a marosvásárhelyi együttes, amely 14 pontos hátrányt hozott be a szünetig, de ekkor sem éreztük, hogy bennük van a szükséges tűz, inkább csak elfogadták az ellenfél felkínálta lehetőséget.
Így szinte nem is volt meglepő, hogy a második félidőben nem tudták meglovagolni az egyenlítésből fakadó lélektani előnyt, a hazaiak dobásainak pontossága ismét feljavult, s végül a 100 pontot is elérték a nem túl hatékony marosvásárhelyi védelemmel szemben. Oké, azt azért mondjuk el, hogy az ellenfél már a szünetig 15 szabaddobást végezhetett el, míg a CSM csupán kettőt (!), a harmadik negyedben pedig Sánta ellen befújták az ötödik személyi hibát is a játékvezetők, akik aztán akkor egyenlítették ki a szankcionált szabálytalanságok számát, amikor már minden mindegy volt. Ám ez nem mentség arra a teljes egészében lélektelen, kényszerű játékra, amit a városi sportklub az idény utolsó részében produkált.
Az idényt így a férfi kosárlabdacsapat a 10. helyen zárta, ami eggyel jobb, mint a tavalyi 11. hely. Ezt előrelépésnek tekinteni azonban igen merész állítás, hiszen a tavaly egy kiváló sorozattal sikerült zárni az idényt, miután a felsőházról inkább csak balszerencsével maradt le az együttes, most azonban egy szinte biztos rájátszást szalasztott el, nyolc kiábrándító teljesítménnyel egymás után. Ha véletlenül kimarad a felsőházból (ami bőven előfordulhatott volna), a kiesést nehezen kerülhette volna el ilyen játékkal. Így ha ez előrelépés, akkor inkább nem kérünk belőle.
Voluntari, Gabriela Szabo Sportcsarnok, 150 néző. Vezette: Alexandra Stan (Bukarest), Alexandru Ivan (Târgoviște), Matei Bănică (Bukarest). Ellenőr: Mihai Caraion (Bukarest).
Hogy Martinić az utolsó meccsre visszatért a pályára, végül is nem oszt, nem szoroz. Korábbi cikkünkben azt a kérdést tettük fel, hogy miért nem korábban, hiszen számításaink szerint a kiszabott nyolc forduló (ami amúgy is egy aljas döntés volt) már korábban lejárt. A CSM igazgatója, Szászgáspár Barnabás felhívta a figyelmünket arra, hogy tévesen számoltunk, mert Martinić az elsőfokú döntés után és a másodfokú döntés előtt nem csak egyszer, hanem kétszer is pályára lépett. Azonban így is nem nyolc, hanem kilenc fordulóban nem játszott, ami abszurdum. Szászgáspár magyarázata értelmében amennyiben egy játékos kizáró hibát követ el, automatikusan áll egy fordulót, szerinte pedig erre jön rá a nyolcfordulós eltiltás. Megnéztük a szabályzatot, ilyen előírást nem találtunk. A kosárlabdasport működési szabályzatának 23.12-es pontja kimondja, hogy egy játékos kizárása automatikusan egyfordulós eltiltást von maga után (ezért hiányzott olyan sok játékosunk a Pitești elleni mérkőzésen, amit ennek ellenére megnyert az együttes!), és hozzáteszi, amennyiben ez súlyos sportszerűtlenség következménye, az eltiltás mindaddig fennáll, amíg a „sürgősen összehívott” fegyelmi bizottság nem dönt. Mivel a „sürgős összehíváshoz” két hétre volt szüksége a szövetségnek, Martinić a Kolozsvár elleni következő meccsen sem játszhatott, és nem azért, mert a klub döntött így. A fegyelmi szabályzat 4.3-as cikkelye pedig kimondja: egy kihágásért csak egy büntetés róható ki, ami pénzbírsággal összevonható. Azaz a kiszabott, eredetileg tíz, óvás után nyolcra csökkentett eltiltásnak tartalmaznia kell az addig leült fordulókat is, különben ez kettős büntetést jelentene, egyet a kizárásért, egy másikat a fegyelmi bizottság döntése alapján, ami nonszensz, mert a kizárás is a fegyelmi vétség következménye volt. Ha ugyanis az eltiltás csak a jövőre vonatkozna, és nem venné figyelembe a már letöltött fordulókat, akkor Martinić Voluntari-ban sem léphetett volna pályára. Ha pedig a szövetség közölte a klubbal, hogy Martinić nem térhet vissza a Brassó elleni mérkőzésre, az egyértelmű visszaélés, a saját szabályzatok figyelmen kívül hagyása – ami nem lenne az első a kosárlabdaszövetség részéről.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
