A polgári peres eljárásról – a bírósági tárgyalás (V. rész)
A legtöbb jogrendszerben, így a románban is, alapesetben a keresetet azon városi bíróságnál (judecătorie) kell iktatni, amelynek illetékességét az alperes (akit bepereltek) lakcíme vagy – jogi személy esetén – székhelye alapozza meg.
A legtöbb jogrendszerben, így a románban is, alapesetben a keresetet azon városi bíróságnál (judecătorie) kell iktatni, amelynek illetékességét az alperes (akit bepereltek) lakcíme vagy – jogi személy esetén – székhelye alapozza meg. Ennek méltányossági magyarázata van, hiszen akit perbe fogtak, azt tulajdonképpen „támadják”, márpedig „hazai pályán” mindenki jobban és könnyebben védekezik. Természetesen az alapszabály alól, mint a jogban általában, ebben az esetben is számos kivétel van. Ezek értelmében bizonyos kereseteket nem az alperes lakcíme vagy székhelye szerinti bíróságoknál kell iktatni, illetve nem mindig városi bíróságoknál, attól függően, hogy milyen természetű keresetről van szó, valamint a pertárgy értékétől függően (a fellebbezésekre megint más rendszer vonatkozik).
Az alperesi lakhely hiánya esetén a tartózkodási hely (reşedinţa) vagy a képviselet (reprezentanţa) az irányadó, azok hiányában pedig a felperesi bíróság. Jogi személyt ott is lehet perelni, ahol alegysége van, ha az illető jogügyletet az alegységen keresztül kötötték meg. Pl. ezért lehet a bukaresti székhelyű bankokat a tisztességtelen banki hitelszerződéses klauzulák miatt – pl. svájci frankos hitel – ott is perelni, ahol a szerződést megkötötték. Ingatlanra vonatkozó per esetén mindig az ingatlan elhelyezkedése szerinti bíróság az illetékes. Hagyatéki per esetén az elhalálozott örökhagyó utolsó lakhelye szerint illetékes bíróság az illetékes. Biztosítási per esetén a felperes lakhelye, a biztosított tárgy helye vagy a biztosított esemény megtörténte szerint illetékes bíróságon lehet iktatni a keresetet, a felperes választása szerint. Ennek magyarázata, ugyanúgy, mint a bankoknál, az, hogy a legtöbb biztosítótársaság székhelye Bukarest, viszont a szerződéseket a területi egységeken keresztül (általában leányvállalatokon – sucursala) kötik meg, és nem lenne méltányos, ha például egy temesvári biztosított személy Bukarestben kellene pereljen. Cégek a fogyasztókat ugyancsak a fenti meggondolásból mindig a fogyasztó lakhelye szerint perelhetik. Az állam elleni pereket a felperes lakhelye szerinti bíróságon is be lehet adni. A fenti illetékességek egy része kizárólagos – vagyis más bíróságnál nem lehet perelni –, mások pedig alternatívak, vagyis a bíróság megválasztható. A fentiek mellett alternatív illetékesség van a következő esetekben, amikor nemcsak az alperesi bíróságon lehet perelni: származás-megállapítási per esetén a felperesi bíróság, eltartási per esetén – pl. eltartás csökkentése – az eltartó lakhelye szerinti bíróság, szerződések esetén a végrehajtás helye szerinti bíróság, bérleti szerződés esetén vagy telekkönyvi per esetén az ingatlan elhelyezkedése szerinti bíróság, fuvarszerződés esetén az árufeladás vagy az áruátvétel helye szerinti bíróság, váltó, csekk, más értékpapír esetén a fizetés helye szerinti bíróság, károkozás esetén a károkozás helye szerinti bíróság. Szabálysértésekért viszont – plângere contravenţională – az elkövetés helye szerint illetékes bíróságnak van kizárólagos – tehát nem választható – illetékessége. Ha több bíróság egyszerre illetékes, akkor a választás joga a felperest illeti meg.
A perérték szerint meghatározott hatáskör alapján minden 200.000 RON alatti pert a városi bíróságok kell elbíráljanak, e fölött az érték fölött pedig alapesetben a törvényszékek. Meg kell jegyezni, hogy a vagyonosztási pereket (függetlenül attól, hogy hagyatéki, házastársi, szerződéses vagy esetleg törvényi vagyonközösségről van szó) értéktől függetlenül mindig a városi bíróságoknál kell iktatni. Alapesetben a városi bíróság a fenti ügyek mellett első fokon még dönthet a következő ügyekben: kilakoltatási per, családjogi per, anyakönyvi per, lakóközösségi perek, határviták, szolgalmi jogi perek (drept de servitute), birtokviták, kerítésviták, fel nem értékelhető jogviszony-módosítási perek.
Itt kell beszélni a romániai bírósági rendszerről, amely négy szintből áll: városi bíróság (judecătorie), illetékességébe általában egy vagy több város és vonzáskörzetében lévő község tartozik. Működhet elsőfokú bíróságként a fentebb leírt esetekben, vagy első fokon eljáró fellebbviteli bíróságként, de csak a közigazgatási szervek igazságszolgáltató döntései esetén. A második szint a törvényszék (megyei bíróság) – románul tribunal –, amelynek illetékessége egy megyére terjed ki. A törvényszék maga is eljárhat első fokon azokban az esetekben, amelyeket a törvény nem sorol kimondottan más bíróságok hatáskörébe – például 200.000 RON érték feletti nem vagyonosztási perekben – vagy más, kimondottan ide sorolt ügyekben, például munkajogi perek, közigazgatási perek. Legfontosabb feladata viszont a fellebbezések (apel) vagy felfolya-modványok (recurs) elbírálása a bíróságok első fokon hozott határozatai ellen, attól függően, hogy mit ír elő a törvény. A harmadik szint (nem fok) a táblabíróságok (curte de apel) rendszere, amelyek illetékessége minimum két megyére szokott kiterjedni, pl. a Marosvásárhelyi Táblabíróság illetékességébe két megye, Hargita és Kovászna tartozik. A táblabíróságok első fokon speciális közigazgatási és pénzügyi ügyekben járhatnak el a központi közigazgatási szervek döntései ellen, így történt meg az, hogy a MOGYE ügyében a Marosvásárhelyi Ítélőtábla az Oktatásügyi Minisztérium hallgatását a MOGYE chartájának szentesítéseként fogta föl, vagy megsemmisítette Románia Kormányának azon határozatát, amellyel ugyanebben az ügyben a magyar orvosi kart hozta – volna – létre… A táblabíróságok fellebbezéseket bírálnak el a törvényszékek határozatai ellen, illetve speciális esetekben felfolyamodványokat is elbírálhatnak. A negyedik szinten a bukaresti székhelyű Legfelső Ítélő- és Semmítőszék áll, melynek illetékessége egész Románia területére kiterjed, és amely felfolyamodványokat, jogegységi határozatokat, illetve jogértelmezési határozatokat hoz, valamint más, speciálisan a hatáskörébe utalt ügyekben dönt.
A szabály jelenleg a kétfokú igazságszolgáltatás (első fok – fellebbezés vagy első fok – felfolya-modvány), kivételes esetben három fok is van: első fok – fellebbezés – felfolyamodvány, pl. egy 500.000 RON fölötti igényperben a per a törvényszéken indul, majd a táblabíróságon át a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken „áll” meg.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
